2011-ben még 141 ezren, tavaly már csak 110 ezren adták be jelentkezési lapjukat a megcélzott egyetemekre, főiskolákra, idén megint 17-18 ezer fiatalt tántorított el a felsőoktatási „reform”. Két év alatt tehát csaknem 50 ezren maradtak távol a magyar felsőoktatástól.
51 083 e-felvételit hitelesítő adatlap futott be, 24 072-en hitelesítettek az ügyfélkapun keresztül, 18 354 jelentkezési lapot pedig postai úton kaptak. Princzinger Péter, az Oktatási Hivatal elnöke kiemelte: az adatlapok feldolgozása tart, becsléseik szerint a végső szám 95-100 ezer körül lehet majd. Jelezte: az e-felvételi hitelesítési határideje március 11-e volt, hitelesítő adatlapok beérkezése továbbra is várható, ez még befolyásolhatja az adatokat. A jelentkezók mintegy 20 százaléka a mesterképzést célozza.
Piczinger szerint a jelentkezések számának csökkenése magyarázható a demográfiával: mint mondta 1993-ban a 18 éves korcsoport létszáma 190 ezer volt, tavaly és tavalyelőtt ez 110 ezerre csökkent, és 2018-ban már csak 90 ezer lesz. Ez azonban nem igaz: két éve, amikor 140 ezeren jelentkeztek mindössze néhány ezerrel több 18 éves volt, mint most, amikor 93 ezren adták be a papírjaikat. Érettségire az idén összesen 84 604-en jelentkeztek.
A csökkeneésben lehet szerepe annak, hogy szigorúbbak lettek a követelmények: teljes körűen bevezették az emelt szintű érettségit felvételi feltételként, és a nyelvvizsga-követelmények is szigorodtak. Lehet szerepe az állami ösztöndíjszerződésnek is, de csak annyiban, hogy tudatosabb lesz a döntés.
Klinghammer István felsőoktatási államtitkár ehhez azt tette hozzá: reméli, nem nagyon vannak olyanok, akik a hallgatói szerződés miatt nem jelentkeztek a felsőoktatásba, úgy látta, az itthoni munkavégzés feltétele nem visszatartó erő. Reméli azt is – folytatta -, hogy a pénz hiánya egyetlen családban sem visszatartó erő, és emlékeztetett a diákhitel-konstrukciókra.
A jelentkezőszám azonban még nem jelent semmit. Július végén derül csak ki, hogy melyik megjelölt szakra sikerült bejutniuk a fiataloknak, és kell-e fizetniük. Így akár még szeptemberben, a beiratkozásnál is eldönthetik, valóban el akarják-e kezdeni az egyetemet vagy főiskolát. Ha úgy határoznak, hogy nem tudják vállalni a fizetős képzéseket, akkor lehetőségük van érettségi utáni szakképzés elvégzésére, de megpróbálhatnak munkát keresni is.
A legtöbben, 167 ezren 2004-ben próbáltak bejutni a felsőoktatásba, a legkevesebben pedig 2008-ban, akkor alig 97 ezer fiatal felvételizett. 2000 és 2004 között dinamikusan nőtt a továbbtanulók létszáma, 2005 és 2008 között pedig a jelentkezések folyamatosan visszaestek. Ennek oka a szakemberek szerint elsősorban a bolognai rendszerre való átállás. 2009-2010-ben viszont újra emelkedett a jelentkezőszám.
A múlt héten megjelent Társadalmi riport egyik tanulmányában Kolosi Tamás és Keller Tamás a kormányzat felsőoktatás-szűkítő politikájáról azt írta, hogy annak okait a költségvetési megszorításokban, téves ideológiákban és egyes vállalati csoportok olcsó munkaerő iránt éhségében kereshetjük.
Mint írtuk, a munkanélküliségtől erősen véd a diploma. A válság idején is a felsőfokú végzettség adta a legnagyobb biztonságot a munkaerőpiacon. Ez természetesen nemcsak az egyénnek jó, hanem az államnak is: a diplomás réteg az, amelyiknek a legjobb esélye van a munkához, tehát éppen ők azok, akik adót fizetnek, és nem szorulnak rá különböző segélyekre, kevésbé szorulnak rá az egészségügyi szolgáltatásokra stb. Ezt felismerve a modern államok, ha úgy tetszik, a saját érdekükben egyre több pénzt fektetnek az oktatásba, felsőoktatásba. Magyarországon a kormányváltás óta 60-70 milliárd forintot vontak ki onnan.
És, mint az adatok mutatják: a jelentkezők száma is 50 ezerrel csökkent.
