Belföld

Amikor életet mentenek a szavak

Több ezer életet mentenek meg évente a telefonos lelkisegély szolgálatok, önkéntes alapon, saját költségre. Állami támogatás, megelőzési program nincs, miközben hazánkban négyóránként végez magával valaki.

Magyarországon naponta átlagosan hat ember lesz öngyilkos, ami egyúttal azt is jelenti, hogy többen halnak meg egy évben önkezük által, mint közlekedési balesetben. Jelenleg Európában a második helyen állunk az öngyilkosságok gyakoriságát tekintve. Különösen döbbenetes, hogy a fiatalkorú és gyermekkorú öngyilkosságok tekintetében is a második helyen végeztünk világviszonylatban egy friss felmérés szerint. Egyedül Dél-Korea előz meg minket.

Bilkei Pál kriminálpszichológus szerint ennek elsődleges oka: a depresszió, a család és a közösségek szétesése, valamint a létbizonytalanság. „Úgy látják, hogy összeomlott minden, vége mindennek, és akkor legyen vége neki is. Az öngyilkosságot elkövetők körülbelül 80 százaléka magányos” – mondta el korábban lapunknak a szakember.

Életeket mentenek telefonhívással

A többi közt ezeken az embereken kíván segíteni a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) egy, az ország egész területéről ingyenesen, előtag nélkül hívható lelkisegély-telefonszámmal. A 116-123-as vonal végén a szervezet önkéntesei fogadják azoknak a hívását, akiket öngyilkossági gondolatok, érzelmi válságok, súlyos problémák gyötörnek, és nincs a környezetükben olyan személy, akivel megosztanák ezeket. Kállai Klára, a szervezet elnöke megkeresésünkre közölte: az elmúlt fél év alatt körülbelül 100 ezer érdemi segélyhívás érkezett hozzájuk, és ezek közül hatezer esetben konkrét öngyilkossági szándékkal keresték meg őket. A szövetség munkáját igazolja, hogy az esetek több mint 90 százalékában sikerült jobb belátásra bírniuk az elkeseredett, kétségbeesett embereket, akik a beszélgetéseknek köszönhetően a halál helyett végül az életet választották.


Fotó: Szigetváry Zsolt

„A 23 év alatt egyetlen egyszer fordult elő, hogy valakin már nem volt lehetőségünk segíteni. Begyógyszerezve hívott fel minket, és bár alapelvünk, hogy ameddig lehet küzdjünk, és próbáljunk időt nyerni, előfordulhatnak sajnos olyan esetek, amikor már nincs mit tenni. Ilyenkor az a feladatunk, hogy emberhez méltó körülmények között, az akaratának eleget téve segítsünk neki elmenni” – mondta Kállai Klára, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy: „mindannyiunk élete megér egy telefonhívást, és adjunk magunknak egy esélyt még akkor is, ha úgy látjuk, nincs más kiút, és nincs erőnk tovább harcolni”.

Stigma, bűntudat és szégyen

A LESZ-szel társszövetségben, a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány (LOKA) a gyászoló családtagokra fókuszál, és – akár személyes találkozással, telefonos szolgálattal (06-20-464-8005), különböző összejövetelekkel és önsegítő csoportokkal – segít feldolgozni a sokszor érthetetlen tragédiát. Itt szintén önkéntesek fogadják a hívásokat, akiket előzőleg klinikai szakpszichológusok és terapeuták készítettek fel a sokszor lelket próbáló feladatra.

„A legtöbb szakember szerint az öngyilkosok nagy része megmenthető lenne. Úgy véljük, a megelőzés legfontosabb eleme az olyan kapcsolat, amely lehetővé teszi, hogy a sötét gondolatokat megossza az, aki attól szenved. Fontos lenne, hogy megértsék az emberek: nem ciki segítséget kérni, ha valakinek lelki problémája van. Ezért is kezdtünk el önkénteseket képezni, illetve szeretnénk a jövőben úgynevezett „civil kapuőröket” is foglalkoztatni. Míg előbbiek igény esetén meglátogatják azokat a családokat, ahol öngyilkosság történt, utóbbiaknak az lenne a feladata, hogy felfigyeljenek környezetükben az öngyilkosságra utaló jelekre. Ők lehetnek akár taxisok, fodrászok vagy kocsmárosok is” – mondta el lapunknak Szász Áron, az alapítvány képviselője.

„Rengeteg a tévhit az öngyilkossággal kapcsolatban. Például nem télen, hanem nyáron fordul elő a legtöbb ilyen eset, és az „áldozatok” többsége nem nő, hanem férfi. Bár valóban leginkább nők próbálkoznak, a férfiak drasztikusabb módszert választanak, és általában már nem lehet rajtuk segíteni” – magyarázta az önkéntes. Hozzátette: szinte minden nap hívják őket, azokat pedig, akiknél úgy látják, hogy további segítségre, terápiára szorulnak, szakemberhez irányítják.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hátrahagyott hozzátartozók többsége szégyent és bűntudatot érez, szinte minden egyes telefonhíváskor elhangzanak a „Ha akkor felhívom, megakadályozhattam volna!”, és a „Mit szólnak majd a szomszédok és a munkatársak?!” mondatok. A segítségnyújtás ráadásul – a többi közt – azért is kiemelten fontos, mert ott, ahol korábban előfordult öngyilkosság, 26-szor nagyobb az esély arra, hogy családon belül később újra megtörténik a tragédia – hívta fel a figyelmet Szász Áron.

Hátat fordít a kormány

Mivel pályázati vagy állami forrás nem áll rendelkezésükre, mindkét szervezet saját zsebből kénytelen megoldani a segítségnyújtás során felmerülő költségeket. Míg Skóciában 10 éves kormányprogramot dolgoztak ki, és százezer önkéntest képeztek ki, – melynek köszönhetően tíz százalékkal csökkent az öngyilkosságok száma a szigetországban – Magyarországon alig költenek a megelőzésre. „Úgy tűnik, a magyar kormányzatnak és a döntéshozóknak egyáltalán nem fontosak azok a honfitársaink, akik öngyilkosságot követnek el. Az azonban érthetetlen, hogy ha ők nem foglalkoznak a problémával, akkor miért nem támogatják azokat a civil kezdeményezéseket, amelyek szakmailag megalapozott és a gyakorlatban is megvalósítható programot tesznek az asztalra, és tenni akarnak az öngyilkosságok csökkentéséért” – teszi fel a kérdést az alapítvány képviselője.

Mint elmondta, legutóbb egy olyan TÁMOP pályázaton nem nyertek pénzt, amely kifejezetten a civil szervezetek és az igazságügyi szakszolgálatok együttműködését célozta az áldozattá válás megelőzésében. „A pályázatban szereplő igazságügyi szolgálatok, rendőr-főkapitányságok, mentők, tűzoltók és börtönőrök mind egyetértettek abban, hogy az öngyilkosságot elkövetők vagy azzal próbálkozók, illetve azok családtagjai áldozatok, és fokozott veszélyben vannak. A fenti szervek nagy örömmel vették egy hálózat kialakítását, amelyben ők is megtanulhatják az olyan helyzetek kezelését, amivel – sajnos – naponta találkoznak”.

A pályázat elutasítása ellen az alapítvány fellebbezett, mivel az általuk kidolgozott program a Magyar Pszichiátriai Társaság, az SE Magatartástudományi Intézete, és a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve támogatását is élvezi.

A LOKA 2012 őszén nemzetközi konferenciát tart az öngyilkosság megelőzéséről. Ezen a konferencián a pszichiáter és pszichológus szakemberek mellett megoszthatják tapasztalataikat a rendőrök, szülők, szociális munkások, tanárok gyermekorvosok is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik