A Móra Ferenc Múzeumban és a Móra Parkban tartott családi emlékdélutánt a Csongrád Megyei Kormányhivatal, a Csongrád Megyei Intézményfenntartó Központ és a Csongrád Megyei Önkormányzata. A szökőkút előtti grundon kis asztalokon színezgették a magyar címert a gyerekek, egy-két csöppség pedig Patyi Zoltán és zenekara zenéjére táncikált. A nagyobbak pónin lovagoltak és zászlókkal rohangáltak.
Európa kettős mércével mér
A sürgés-forgást Polner Eörsnek, a Csongrád Megyei Kormányhivatal főigazgatójának és Pálffy Istvánnak, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottság alelnökének beszéde szakította meg.
Polner azt sérelmezte, hogy az Európai Unió a két ország belpolitikájának tartja a szlovákiai magyarok helyzetét.
– Az Európai Unió furcsa politikusai ránk támadnak azért, mert arra törekszünk jogszabályainkban, hogy a Magyar Nemzeti Bank ténylegesen nemzeti érdekeket képviseljen, hogy meg tudja védeni anyagi biztonságunkat a spekulációtól, ugyanakkor Szlovákiában elveszik magyar honfitársaink állampolgárságát és ezt meglepő módon az Unió rezzenéstelen arccal tűri. A márciusi ifjak nem tűrték volna, hogy korlátozzák a magyarság nyelvhasználatát egy szomszédos országban. A kisebbségi nyelvhasználat nem belügy, hanem európai ügy.
Pállfy István is azt hangsúlyozta, hogy „politikai és gazdasági eszközökkel zajlik a küzdelem a magyar nemzet ellen.” Úgy véli, hogy Európában az „ország szuverenitásának csorbításáért, a magyar ember termékeny földjéért, kincset érő vizéért, olcsó munkaerejének kihasználásáért” folyik a harc, mely ellen az ország „bátran harcol.”
–Mi lettünk Európában a főellenség, mert gazdasági erőt kovácsolunk, mert nem hódolunk be a multinacionális cégeknek. Mi példát mutatunk, ezért példát statuáltatnak velünk- fejezte be, majd az államadóság kérdésével folytatta. –Ma Windisgrätz helyett egy osztrák bank teszi ránk a béklyót, hiszen a külföld felé tartozásunk csaknem egyharmada osztrák pénz. Termeltünk a sógoroknak, de most észre kell venniük, hogy nincs tovább. Tudomásul kell venni, hogy 2010-ben a magyar kormány megelégelte, hogy fejős tehénnek nézik az országot. A XXI. századi elnyomásnak, a hitelezőknek viszont az a bajuk, hogy Magyarország a saját lábára állt– magyarázta az óriási kokárda előtt, a lobogó zászlók között állva Pállfy István, aki utána arról beszélt, hogy úgy érzi az EU-ban egyre több támogatója van Magyarországnak. – Az osztrákok mellettünk szólaltak fel, mert mintha rájöttek volna, hogy új kiegyezésre van szükség Európában. Európa elfelejtette azt az alap célkitűzést, hogy egyszerre kelljen szolgálnia minden polgárát. Erre csak egy mód van: a kiegyezés, a különböző érdekek összehangolása új alapokon, a közös megélhetés, a közjó.
Találjunk vissza Európába!
Negyedórás késéssel és aggregátorzúgással kezdődött a szegedi millások demonstrációja a Dugonics téren. A késést az okozta, hogy nem sikerült a kezdésre üzembe helyezni az áramfejlesztő t, amely az egész rendezvény alatt a szökőkút mellett berregett. A jó idő ellenére épp olyan kevesen voltak ezen a helyszínen is, mint a Móra Ferenc Múzeum előtt.
A mintegy kétszáz fős hallgatóság először Szalai Balázs főszervező gondolatait hallgathatta meg arról, hogy az egy évvel korábbi millás demonstrációhoz képest tovább romlott a magyar demokrácia állapota.
A Hálózat a Tanszabadságért nevében Erdélyi Eszter arról beszélt, hogy az új oktatási politika megszünteti az esélyegyenlőséget az óvodától az egyetemig. Kollégái ezután felolvasták a szervezet 12 pontját, amely egyetlen segélykiáltás a magyar oktatás jövőjéért.
Medvegy Gábor közösségi rádiós szerkesztő a sajtószabadság fontosságáról, a civil szféra háttérbe szorulásáról, a kifejezés meghatározó erejéről beszélt. A kormány agresszív médiapolitikája szerinte annak a jele, hogy a hivatalostól elütő véleményeknek egyre kevesebb tér jut a magyar közéletben.
A rendezvényt Balog József és Galkó Bence zárta. Előbbi egy Ottlik Géza írást, utóbbi pedig József Attila: Levegőt! című versét adta elő.
