A Booz Allen Hamilton tanácsadó cég által készített felmérés szerint, a felsővezetőknek már 1995 óta nehéz dolguk van, pedig az új gazdaság akkor még éppen csak optimizmussal telve szárnyait bontogatta.
Sem az európai, sem az amerikai cégek nem szolidárisak többé felsővezetőikkel szemben. Ha a részvényárfolyam tartósan csökken – a vezetőknek fel kell állniuk a bársonyszékükből.
Ez a hozzáállás azonban egyáltalán nem új keletű, nem lehet a könyvelési botrányok számlájára írni. Az utóbbi hat évben a topmenedzserek teljesítménye kemény kritikának volt kitéve – állítja a Booz Allen Hamilton felmérése. A közvélemény által önérdekkövetéssel megbélyegzett felsővezetőknek a kialakult üzleti szokások miatt kevés lehetőségük van a visszaélésekre.
A felmérés módszertanaA Booz Allen Hamilton tanácsadó cég legutóbbi felmérése a világ, 2001 januárjának első napján legnagyobb kapitalizációjú 2500 vállalatára terjedt ki. A cégeknél a felsővezetők elmúlt évi fluktuációját, a pozíciójukban eltöltött évek számát, személyes adataikat, illetve az általuk vezetett cégek tőzsdei értékének változását vizsgálták. Az elemzés alapjául a Total Shareholder Return (részvényárfolyam + osztalék mértéke) mutatószámot választották: ennek értékét összehasonlították a távozó vezető első és utolsó munkanapján. A tanácsadó cég már négyszer végzett ilyen felmérést: 1995-ben, 1998-ban, 2000-ben és végül 2001-ben.
Megmaradni a csúcson – nem egyszerű feladat
Modern világunk császárainak, a topmenedzsereknek egyáltalán nincs olyan könnyű dolguk, mint mi azt hisszük. Ítéletet egyre inkább a teljesítményük alapján mondanak felettük. Elbocsátásukkor nem mérlegelnek más érveket: hogyan hat a cég jó hírére a leváltás, milyen a vezető közvélemény általi megítélése.
“A felsővezetőket manapság leginkább az atlétákhoz hasonlíthatnánk: rövid, ám busásan megfizetett karrierrel rendelkező fiatal emberek, akik csak addig keresettek, amíg rendkívül magas színvonalon teljesítenek.” – nyilatkozta a felmérést végző cég egyik tanácsadója. A tanulmány szerint a vizsgált vállalatoknál 231 felsővezetőnek kellett feladnia állását 2001-ben.
Révbe érés helyett, folyamatos küzdés
Ha a felsővezetők nem teljesítenek kiemelkedően jól, szakmai pályafutásuk kurtára sikeredik. A felmérés szerint 2001-ben a vizsgált cégek felsővezetőinek 9,2 százaléka kicserélődött. 1995 óta 53 százalékkal nőtt a fluktuáció a hierarchia tetején. Az elmúlt hat évben a felső pozíciókban eltöltött évek száma 9,5-ről 7,3-re csökkent. Aki nem tud folyamatosan sikereket felmutatni, maximum 4,6 évet tölthet el egy vállalat élén.
A topmenedzserek átlagéletkora is csökkent: míg 1995-ben 62 év volt az átlagos, 2001-ben már csak 57. Azoknak a vezetőknek a száma, akik saját akaratukból vagy korukra való tekintettel hagyták el állásukat az utóbbi hat évben nem változott. A pozíciójukat a gyenge teljesítményük miatt feladni kényszerülő felsővezetők száma viszont 130 százalékkal nőtt ez idő alatt. Az első felmérés idején a távozó topmenedzsereknek 72 százalékát nyugdíjazták, 2001-ben ez az arány már csak 47 százalék volt.
A részvények megtérülését jelző mutatószám terén az elbocsátott felsővezetők 8,3 százalékkal alacsonyabb növekedést tudtak felmutatni, mint a sikeres topmenedzserek. A 2001-ben távozásra kényszerült felsővezetők elbocsátása szinte minden esetben a részvényárfolyam kedvezőtlen alakulásával volt magyarázható.
Olvassa el……korábbi írásainkat:
•Topmenedzserek jövedelme – elszálltak?
•Feketelistán a felsővezetők
•Amerikai felsővezetők – az eljátszott bizalom
Európában a legnagyobb a fluktuáció
Korábban a felsővezetői bársonyszékek kényelmesebbnek és biztonságosabbnak számítottak a vén kontinensen, mint Amerikában. Manapság azonban Európában is a tengerentúli normák uralkodnak, sőt!
Az első felmérés óta Európában 130 százalékkal nőtt a felsővezetői fluktuáció, míg az Egyesült Államokban csupán 31 százalékkal. Hasonlóképpen változott a gyenge teljesítmény miatti elbocsátások aránya is. Az elmúlt évben történt távozások 53 százalékában a pozíció nem önkéntes feladásáról volt szó, hanem a felsővezetők kirúgásáról. Angliában így váltották le például a British Telecom és a British Airways első számú vezetőjét.
A többi európai országhoz viszonyítva Németországban még mindig biztonságosnak számít a felsővezetői poszt. A sikeres topmenedzserek átlagosan 14,7 évig irányíthatják a vállalatot, a gyenge teljesítményt nyújtók ehhez képest csupán 5,3 évig maradhatnak székükben, ami magasabb a felmérés átlagánál.
A vezetők elbocsátását általában hosszas vita előzi meg, mint a Deutsche Telekom (DT) esetében is. A részvényesek már hetek óta követelik Ron Sommer, a DT vezérigazgatójának elbocsátását, a felügyelő bizottság és az alkalmazottak nagy része azonban kiáll mellette, sorsáról ma döntenek.
Egyes szakértők szerint a részvényesek akaratával történő szembehelyezkedés nem feltétlenül rossz magatartás. Az elmúlt években az Opel vezérigazgatói posztján gyakran váltották egymást a vezetők, ami egyáltalán nem tett jót a cég működésének. Szakértők szerint nem szabad, hogy a részvényárfolyam legyen az egyetlen döntő tényező egy csúcsvezető elbocsátásakor.
