Miért pont március 4-én, néhány nappal a népszavazás előtt ismertették az Új Tudás – Műveltség Mindenkinek programot. Sokaknak úgy tűnt, mintha „témaelterelő hadművelet” része lett volna a bejelentés.
Nem volt elterelő hadművelet. Az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztallal (OKA) szeptembertől nagyon aktív megbeszélést, vitasorozatot tartottunk a programról. Február második felére lettünk kész – az OKA, az OKM, a szocialista párt oktatási munkacsoportja és a koalíciós partner egyetértését is bíró – javaslattal. Amikor elkészült, haladék nélkül jeleztük, s ez épp március elejére esett.
A közoktatás átfogó megújítását célzó program jórészt az OKA szakembereinek javaslataira épül, a bejelentés óta pedig a legkülönbözőbb szakmai fórumokon vitatják meg. De mi lesz a párttokkal? Lát esélyt arra, hogy politikai konszenzus is létrejöjjön a programról?
Korábbi tapasztalataim azt mutatták, hogy az úgynevezett ötpárti megbeszélések nagyon kevéssé hatékonyak, mert ezeket a szakmainak induló tárgyalásokat mindig áthatja számos politikai szempont. A pártok egymásra reagálnak, aztán minden lesz belőle, csak éppen az adott szakmai kérdés megvitatása nem. Úgy gondolom, hogy néha az ötször egy több, mint az egyszer öt. Ezért minden parlamenti párttal egyeztetek, de egyenként szeretném megvitatni velük a programot. Valóban az a célom, hogy minél nagyobb civil és politikai támogatottsága legyen az Új Tudás – Műveltség Mindenkinek programnak. A szakmai egyeztetés már a bejelentés másnapján megkezdődött. Azóta folyamatosan tárgyalunk a különböző érintett szakmai szervezetekkel, szakszervezetekkel, pedagógiai csoportokkal, szövetségekkel az egész országban. Előreláthatólag április közepén fog befejeződni ez a folyamat, addigra remélhetőleg a politikai szervezetekkel is lezajlanak a megbeszélések. Akkor a nyilvánosság előtt el fogom mondani, hogy mekkora támogatása van a programnak, milyen kérdések, vitapontok merültek fel.
Nem választási célkitűzések vannak a program mögött (fotó: Gáti András)
Kikerülte a kérdést: lát esélyt a politikai konszenzusra?
A konszenzus eredetileg a latinban azt jelenti, hogy 100 százalékos egyetértés. Látom annak esélyét, hogy nagyon komoly többségi támogatása lesz a programnak. Az egyeztetések harmadán vagyunk túl. Az már most látszik, hogy a szakmai szervezeteknek egyes részletkérdésekben van megfontolásra érdemes javaslatuk, a program egészét azonban támogatják. Hogy a politika szereplői mennyire fogják szakmai programként és mennyire saját politikájuk részeként applikálni az elképzeléseket, ezt csak azután tudom megmondani, ha már mindenkivel beszéltem.
2.rész
Olcsóbb mindenkit bejuttatni a munkaerőpiacra, mint fizetni a szociális segélyeket
2009-től évente 130-140 milliárd forint jut a programra, ebből nagyjából 50 költségvetési, a többi az uniós forrás. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint eddig a kormány súlyos milliárdokat vont ki a közoktatásból, és most végre visszateszik azokat. Hogy változott a közoktatásra fordítható források aránya az utóbbi években?
Született egy politikai döntés arról, hogy a 2009-es költségvetési mozgástér lehetőségeit nem aprózzuk fel a különböző területek között, hanem az adócsökkentés mellett az oktatásra és közkultúrára fordítjuk a forrásokat. Ez hosszú távú megfontolás, végképp nem választási célkitűzések vannak mögötte. Ha a programot jól csináljuk, és sikeresen végigfut, akkor 2012-re mindenki számára látható eredménye lesz.
A program költségvetési szempontból 2009. január 1-től indul, amikor 137 milliárd 345 millió forint épül be pluszforrásként a magyar közoktatásba a 2008-as évhez képest. Ebből több mint 96 milliárdot az uniós és közel 41 milliárdot a köztársaság költségvetési forrásai fedeznek. Mivel számos olyan programrész van, amelyet kizárólag a költségvetésből lehet fedezni, – ilyenek például a pedagógus bérpótlékok -, a következő években a költségvetési rész lényegesen megnő, és valamelyest csökken az uniós források aránya. A programhoz rendelt pénzek a közoktatás meghatározott pontjaira címzett, célzott támogatások. Nem lenne sok értelme, ha pusztán megdobnánk a költségvetés közoktatási főösszegét, és ugyanolyan tételekben, struktúrában költenénk el ezt a megemelt összeget, mint eddig. Arról szól a program, hogy célzott, a közoktatás minőségét alapvetően befolyásoló terültekbe avatkozzunk be. Olyan területekbe, amelyek az egész rendszert képesek javítani. Amiről a PDSZ beszél, az a gyermekek létszámának csökkenésből adódó összeg, hiszen csoportfinanszírozásra állt át a költségvetés. Ha a gyermeklétszám változik, értelemszerűen az az összeg is változik. Az Új Tudás program évi 130-140 milliárdja nem függ a demográfiai változásoktól.
A program két hívószava: az esélyteremtés és a tartalmi megújulás. Az oktatási reformok – amelyek évtizedek óta permanensen folynak – mindegyike ugyanezeket tűzte a zászlajára. Eredményt viszont nem nagyon értek el. Mitől lesz most sikeresebb ez a program?
Úgy általában az esélyteremtés valóban lehet egy szép címerfelirat, amit célként senki nem kérdőjelez meg. Ha ugyanakkor ennek nincs meg a tartalmi lebontása, akkor csak hangzatos jelszó marad. Itt egészen konkrétan ki tudjuk bontani a feladatokat, és ezen fontos részterületek egysége adja az esélyegyenlőséget. Azt mondja a nemzetközi szakirodalom, hogy az ember életében az első 6-10 év alapvetően meghatározó, ekkor alapvetően eldőlnek az esélyek. 1993 óta az Új Tudás program az első olyan közoktatási program, amely az oktatás kérdését a nevelés ügyével egységben kezeli és a korai fejlesztésre hangsúlyt fektet. Ez nem más, mint esélyteremtés.
Megpróbálunk minden gyermeket képességei szerint a legjobb körülmények között nevelni, és felkészíteni arra, amit a hagyományos értelemben vett oktatási időszak nyújthat. Megerősítjük a védőnői hálózatot. Arra motiváljuk a leghátrányosabb helyzetű családokat, hogy járassák a gyerekeiket óvodába. Ehhez óvodai pótlékot kaphatnak abban az esetben, ha a gyermek a foglalkozások hetvenöt százalékán részt vesz. Ezek mind esélyteremtő intézkedések. Sok pénzbe kerülnek, de hosszabb távon nemcsak az adott családokon segítünk, hanem a társadalom is jól jár mindezzel. Minden adat azt mutatja, hogy minél korábban tudunk egy gyereket behozni az oktatási-nevelési rendszerbe, annál nagyobb az esély arra, hogy jól képzett szakmunkás, vagy diplomás legyen belőle. Megfordítva is igaz: minél később hozzuk be a rendszerbe, annál nagyobb az esély, hogy egész életében szociális segélyekből élő állampolgár lesz. Sokkal olcsóbb megoldás most – akár rengeteg pénz ráfordításával is – figyelni arra, hogy mindenki eséllyel tudjon belépni a munkaerőpiacra, mint fizetni a szociális segélyeket.
Nem is került napirendre, hogy a bértáblát egységesen emeljük (fotó: Gáti András)
A program keményen fellép az iskolai szegregáció ellen. Ez szintén már eddig is napirenden volt, de – leginkább a társadalmi ellenérzések miatt – a legtöbb helyen nem hozott eredményt. Most mitől lesz más?
Az egyik oldalon egy nagyon határozott szankciót vezetünk be: amely fenntartó nem rendelkezik esélyegyenlőségi programmal, nem nyerhet el európai uniós pénzt. Másrészt minden szakmai segítséget megadunk azok jó színvonalú elkészítéséhez. Tavalytól kezdve a tárca esélyegyenlőségi szakembereket képez, akik a legkülönbözőbb méretű településeknek, oktatási vagy kulturális intézményeknek adnak segítséget a programokhoz. Ez a két pillér – korai fejlesztés, deszegregáció – és a program egésze az esélyteremtést, az esélyegyenlőséget szolgálja.
Az oktatás nem úgy működik, mint a tőzsde. Ha a tőzsdén negyed tizenegykor megteszi valaki a tétet, tizenegykor már tudja, hogy nyert vagy vesztett a befektetésével. Az oktatásügy hosszú évek alatt mutatja meg, hogy a befektetett energia és a munka milyen eredményeket hoz. Ha valaki azt mondja, hogy a romák magyarországi helyzetére rövid távon tud megoldást, akkor az vagy nem ért a problémához, vagy hazudik. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ebben a kérdésben az egyik kulcsterület az oktatásügy. Ezért ennek a programnak a megvalósítása a siker esélyét hordozza magában.
Történészként egyébként azt látom, hogy Magyarországon több mint 700 éve nagyon különböző nemzetiségek élnek együtt cigányokkal, különböző történelmi szituációkban. Persze voltak olyan – általában rövid – időszakok, amikor nagyon erős konfliktusok uralták a viszonyt, de döntő többségében az együttélést nem a szembenállás jellemezte. A modern világban meg kell tanulnunk egymást megismerni és egymást tisztelni. Ez a hozzáállás nem húszévesen változtatható meg. Amikor egy cigány kisgyerek az óvodában együtt játszik a többiekkel, azokat a természetes szokásokat tanulja meg, amit mindenki más. Amikor természetes számukra, hogy együtt játszanak, az másképpen alakítja a mentalitásukat, gondolkodásukat. Másfajta tinédzserek és más felnőttek lesznek. Sok minden más is hatással van persze egy ember mentalitására, de az óvoda és az alsó tagozat meghatározó.
3.rész
Nem tűnik el a fizika tantárgy
Az Új Tudás program fontos eleme, hogy megpróbálja a pedagóguspálya presztízsét megnövelni. Elsősorban anyagilag teszi vonzóbbá a tanári hivatást. Medgyessy Péter 2002-es ötvenszázalékos béremelése sem sokat segített ebben.
Szakmai értelemben és a költségvetését is tekintve erre a kérdésre fordítottuk a legtöbb energiát. Egyetértés volt abban, hogy a különböző feladatokra és helyzetekre célzott támogatást, pótlékot helyezzünk. Nem is került napirendre az, hogy a bértáblát egységesen emeljük. Két okból: Először is van a 2002-es tapasztalat, másfelől egy ilyenfajta elképzelést az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kellene lefolytatni. Ahhoz azonban, hogy mely pedagógusok, hogyan és mennyit kapjanak, komoly viták, egyeztetések folytak. Elég gyorsan egyetértés volt abban, hogy kapjon bérpótlékot az a pedagógus, aki az átlagosnál nehezebb körülmények között végzi a munkáját, tehát aki halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik. Sikeresen működik a minőségi bérpótlék rendszere, ezt ezért nem kellett átalakítani, csak megerősíteni. Majd megháromszoroztuk az erre jutó forrásokat. Nagyjából egyetértés volt a kutatótanári ösztöndíj és az esélyteremtő pedagóguskitüntetés bevezetéséről is.
A legnagyobb vitát a frissdiplomások ösztönzése jelentette. Itt az volt a kérdés, hogyan lehet a legközvetlenebbül befolyásolni, hogy jó felkészültségű, jó képességű, elhivatott fiatalok válasszák a pedagóguspályát. A megoldást a pedagógus pályakezdő bérpótlék bevezetésében találtuk meg. Nem a pedagógiai pályára jelentkezők számával volt ugyanis problémánk. (Sőt!) Hanem azzal, hogy a felsőoktatásból a legjobb képességűek jöjjenek tanárnak, akik a munkaerőpiacon más vonzó pályát is választhatnának, de az anyagi motiváltság hiányában ezt nem teszik. Ezért főiskolai végzettség esetén 25, egyetemi végzettség esetén 40 ezer forintos bérpótlékkal próbáljuk csábítóbbá tenni a pedagóguspályát. Ez az elején, munkába lépéskor jelentősen megemeli a kereseti lehetőségeket, majd egy ellaposodó görbeként, tíz év után belesimul a közalkalmazotti bértáblába.
A program „negyedik pillére” a közoktatás tartalmi megújítása. Itt szintén ismerős, és senki által nemigen vitatott dolgok szerepelnek, az alapkészségek, illetve az idegen nyelv és az informatikai tudás megerősítése. Újdonság viszont, hogy integrálná a természettudományos tárgyakat. Eltűnik a fizika, a kémia tantárgy?
Leszögezem: a természettudományos ismereteket meg kívánjuk erősíteni a közoktatásban. Ezért óraszámcsökkentés a három természettudományos tárgyban nem várható. Támogatom viszont Pálinkás Józsefnek (a Fidesz korábbi oktatási minisztere – a szerk.) azt a javaslatát, amely – a matematika mellett – még egy természettudományos tárgyat kötelezővé tenne az érettségin. Ez persze csak felmenő rendszerben kerülhet bevezetésre. Ezzel egyébként már eleve megerősítjük a természettudományok szerepét, jelentőségét. Valóban van ugyanakkor egy olyan irány, hogy legyen választhatóként – tehát a fizika, kémia, biológia alternatívájaként – egy integrált természettudományi tárgy. Ezt ugyanolyan óraszámban tanítanák, mint a másik hármat összesen. Ennek bevezetésében, elterjedésében az lesz a döntő, hogy a felsőoktatás ezt a tárgyat vagy a különálló tárgyakat fogja elfogadni felvételinek. Amit nem fogad el, azt nyilván nem fogja választani senki.
Lehetne egy integrált természettudományos tárgy (fotó: Gáti András)
Ha már szóba jött az érettségi. A napokban derült ki, hogy az MSZP oktatási munkacsoportja felülvizsgálná az érettségirendszert, s a felvételi alapkövetelményévé tenné az emelt szintű érettségit. Az SZDSZ erről hallani sem akar. Mi az ön álláspontja?
A munkacsoporttal valóban beszéltünk erről. Ez azonban nem előírás kérdése, ehhez tárgyalni kell a Felsőoktatási Kerekasztallal, az intézményekkel is. Egyébként nem áll tőlem messze ez a felvetés, helyesnek tartom, hogy erről a kérdésről beszéljünk. De hangsúlyozom, hogy ezt a politika önmagában nem tudja eldönteni.
Noha azt hangsúlyozzák, hogy az Új Tudás – Műveltséget Mindenkinek program mennyire átfogóan kezeli a közoktatás kérdését, néhány dolog azért hiányzik belőle. Például a pedagógusképzés és –továbbképzés. Az anyagi megbecsülés mellett szakmai muníciót is kellene adni a tanároknak. Miért nem szerepel a pedagógusok korszerű felkészítése a javaslatban?
A tartalomfejlesztés és a deszegregációs fejezet jelentős tanár-továbbképzéseket tervez. A tanárképzés valóban nem szerepel ebben a programban, de az a felsőoktatási reform részeként szintén napirenden van, a Bologna-folyamat jelentős változást hoz e téren. Hozzáteszem, hogy a felsőoktatás eleve nem szabályozható olyan direkt módon, mint a közoktatás, hiszen ott jelentős autonómiát élveznek az intézmények.
A másik feltűnő hiánya a programnak, hogy nem beszél a szakiskolákról, amely pedig a rendszer legneuralgikusabb pontja…
Az Út a munkához című programban a szakiskola az egyik legfontosabb fejezet, de azt nem az oktatási, hanem a munkaügyi tárca felügyeli, ezért erről Lamperth Mónika miniszter asszonyt kérdezze! Szerintem egyébként sokkal gyakorlatorientáltabbá kell tenni a szakképzést. Az a felfogás ugyanis zsákutcának bizonyult, amely a – gyakorlati képzés rovására – a szakképzésnek is egyfajta elméleti ismereteket nyújtó, tájékozódásra lehetőségeket teremtő szerepet tulajdonított. A kormány célja az, hogy ezen változtasson, ennek egyik lépcsője Az Út a munkához című programunk is.
