A százhatvankilenc illusztráció mindegyike egy ismeretlen német művész magas színvonalú munkája. A könyv rengeteg, a XVI. században tudományosan még nem leírt természeti jelenséget is bemutat, így a napkutyát (naphalo), a sarki fényt, vagy épp a poláris sztratoszférikus felhőket.
Az illusztrációk egybe gyűjtve egyébként valószínűleg azt akarták sugallni, hogy ha ennyi szörnyűség – vérzivatar, szörnyek megjelenése, sárkányok az égen, három, sőt öt Nap az égen – történik körülöttünk, akkor a világon már minen rossz, lassan itt van tehát a végítélet napja.
Az évszázadokra eltűnt kötet először alig néhány évvel ezelőtt bukkant fel a kutatók szeme előtt, azóta pedig egy amerikai magángyűjtemény dísze, de a művészeti albumairól ismert Taschen-nél harmincezer forintnyi euróért hozzájuthatunk egy tökéletes másolathoz.
Mai galériánkban a könyv legszebb illusztrációit mutatjuk be, legtöbbször a hozzájuk tartozó magyarázó szövegek magyar fordításával.
Az özönvíz Noé bárkájával (1 Móz 7:11-24)
Sodoma és Gomora kénköves és tüzes eső általi pusztulása (1 Móz 19)
Mózes kettéválasztja a Vörös-tengert (2 Móz 14)
Az egyiptomi szabadulás utáni kenyéreső (2 Móz 16:14-15)
Ezékiel próféta látomása (Ezékiel 1)
A hatodik pecsét feltörése (Jelenések 6:12-14)
A mélyből feljövő fenevad legyőzi és megöli a prófétákat (Jelenések 11:5-8)
A tengerből kijövő hétfejű, tíz szarvú, koronás fenevad (Jelenések 13: 1-4)
“i.sz. 73: Mikor egy ember barátai számára megpróbált felvágni egy kenyeret, abból hirtelen úgy kezdett folyni a vér, mint egy sebből. Aztán szörnyű kőzápor vette kezdetét, mely hét napon át tartott. A kövek különböző méretűek voltak, néhányuk pedig elég éles. A termőföldek tönkrementek.”
“i.sz. 73: A rómaiak földjén 73-ban egy hatalmas arany labda volt látható az égen, amely egy idő után leszállt a földre, de rövid gurulás után újra felemelkedett a Nap irányába, teljesen kitakarva azt. Nemsokára elindult a nagy római háború.”
“i.e.44 – Julius Ceasar halálának másnapján három Nap kelt fel, melyek a nap delelőre jutásáig egyesültek.”
“864: Számtalan szárnyas, két – kőnél is keményebb – foggal rendelkező sáska lepte el Galliát és takarta be a földet, mint a hó. Nemsokára mind berepült a tengerbe, és elmerült. A partra mosott testeik olyan rossz szagúak voltak, hogy sokak halálát okozta.”
“1007: Az 1007-es évben egy csodálatos üstökös bukkant fel, lángokat lövellve minden irányba. Föld felé zuhanását Németországból és Olaszországból látták.”
“1401: Egy óriási, pávatollszerű csóvával rendelkező üstökös bukkant fel az égen Németország felett, melyet nagyon komoly járvány követett a svábok lakta vidékeken.”
“1482: A borban és olajban gazdag hegy, a Vezúv – mely Nápolytól négyezer lépésre fekszik – kitört és olyan tüzet lövellt ki a csúcsán, hogy városok, kisebb falvak és fák égtek porrá. Egy költő, Plinius is meg akarta nézni a tüzet, de az őt is elemésztette.”
A könyv egyik legnagyobb tévedése a Vezúv környező településeket elpusztító, valamint az idősebb Plinius (Caius Plinius Secundus Maior) életét elvevő kitörést az 1482-es évszámhoz kötni, ugyanis az több, mint ezernégyszáz évvel korábban, 79-ben történt.
“1483: Az 1483-as évben sáskák rajzottak Itáliában, amelyek elpusztították volna Lombardia összes vetését, feltéve, ha Lajos, Mantova őrgrófja nem égeti, vagy űzi őket el. Később elsötétült a Nap, amelynek következtében Bressanone húszezer, valamint Velence harmincezer lakója pusztult el.”
“1496: Január hónapban, mikor a megáradt Tiberis folyó sokkal szélesebben hömpölygött, a haragos folyam egy furcsa lényt dobott a partra, melynek pontos ábrázolása itt látható. A folyó ezután lecsillapodott.”
A szamárfejű, női testű, egyik karja helyett elefántlábat viselő, emberi lábak helyett pedig griff-, illetve ökörvégtagot viselő, részben pikkelyes szörny szamárpápaként vált ismertté. Az illusztráció alapját egészen biztosan a reformációt elindító Luther Márton propagandaművészeként is ismert idősebb Lucas Cranach készítette egy röpirathoz. Philipp Melanchton, Luther munkatársa később a tagokat a katolikus egyház negatív tulajdonságaihoz párosította: szerinte a női test a szerzetesek és egyházi vezetők tisztátalan fajtalankodásait, az ökörláb az egyház szolgáit, az elefántláb az egyház erőszakosságát, a szamárfej pedig magát a pápát jelképezte.
“1520: Január negyedik napján, ez a jel volt látható Bécs városa felett délután öt órától három órán át. Ennek neve halo, és hasonlít a Holdhoz.”
“1527: A Törökország felől fúvó erős szél óriási tömegben hordott sáskákat a Lengyel Királyság fölé, ahol azok óriási kárt okoztak az embereknek és állatoknak. A sáskák szürkék és aranyszínűek voltak, épp ahogyan itt le vannak festve.”
“1531: A püspök vadászai egy salzburgi erdőben csodálatos, tetőtől tapig szürke és szőrös teremtményt fogtak, melynek feje egy szakállas férfié volt, karmai pedig igen élesek. A püspök udvarába vitték, de az állat nem akart sem enni, sem inni, és rendkívül szörnyen szenvedett.”
“1531: Január huszonhatodik és huszonhetedik napján a portugál Lisszabon felett vérvörös jelek bukkantak fel, huszonhetedikén pedig egy óriásbálna képe látszott az égen. A látomásokat nagy földrengés követte, mely kétszáz házat összedöntött, és több, mint ezer ember halálát okozta.”
“1531: Egy, kezében kardot tartó vérvörös vízió bukkant fel az égen Strasbourg vidékén, néhol pedig tűzvörös fellegvár felé lóháton tartó fegyveres katonákat láttak az emberek.”
“1533: Egyszerre három nap ragyogott Münster városa felett, és fényükben úgy tűnt, mintha az egész város égne.”
“1533: Az 1533-as évben egy levegőben lebegő lovat láttak Bohémia [Csehország] felett, valamint egy lovast, ahogyan épp fel akart mászni a hátára.”
“1533: 1533 évvel Jézus születése után, Szent Orsolya napja [október 21.] utáni pénteken, 24-én majd két órán át sárkányok hada volt látható Hilpoltstein mellett, több helyen is.”
“1533: Októberben repülő sárkányokat láttak Bohémia [Csehország], Vogtland [Németország része] és Ascher [ma Aš, Csehország] városa felett. A két szárnnyal bíró sárkányok fején taraj volt, orruk pedig hasonlított a disznóéra. A napokon át tartó jelenség során négyszáz sárkány vonult el.”
“1534: A nyílt tengeren élő csodálatos teremtmények egyikét – mely épp úgy nézett ki, ahogyan az ide festett képen látható – kifogták, és Velencébe vitték.”
“1536: A spanyol Medina egén egy orvos, Johannes Doltzburger furcsa csodát látott. Február havának hetedik éjjelén, mikor épp asztronómiai számításokat végzett, az itt látható jelenségre lett figyelmes.”
“1542: Augsburg felett egy napon éjfél körül égi tűz volt látható, melyet sok megbízható ember látott abban az időben.”
1543: A csodaszámba menő csirke és hal – utóbbiról korábban már írtunk
“1545: Március 29-én, virágvasárnapon, szörnyű látvány tárult a Lengyel Királyság alattvalói elé. Reggel nyolc órakor a semmiből óriási mennydörgés hangzott fel, majd keleten három vörös kereszt bukkant fel az égen. A középső felett egy vérvörös kardot tartó páncélos férfi alakja nőtt ki, melyet egy egész csapatnyi lóháton közeledő harcos támadott meg. Délután egy óráig harcoltak.”
“1547: Ilyen csodás, változatos alakú és formájú búza nőtt Flandriában, három mérföldnyire Genttől.
1539: Egy speyeri egyházmegyéhez tartozó faluban élő fiatal lány, Margaretha Weiß von Roth két évig és tizenkét hétig nem vett magához semmiféle táplálékot. Ugyanebben az időben a Neckar és a Rajna mentén szőrös szőlők nőttek.”
“1551: Megbízható hírek szerint az év márciusának huszonegyedik napján öt nap ragyogott Leipzig városa felett. A történetet több megbízható ember is megerősíti.”
“1552: Május 17-én szörnyű vihar sújtotta a holland Dordrecht városát, az emberek pedig azt hitték, elérkezett a Végítélet napja. A fél órán át tartó eső során akár több kilós kövek is hullottak az égből, melyek iszonyatos szagot hoztak magukkal.”
