A történelem első francia úszó olimpiai bajnoknője 2009. szeptember 17-én jelentette be visszavonulását – a Le Figaro hasábjain -, néhány nappal huszonharmadik születésnapja előtt. Akkor így beszélt döntéséről: „Apránként érett meg bennem, nem hirtelen impulzus hatására. Elég volt…”
A szép Laure akkor már hosszabb ideje válogatottbeli társa, Frédérick Bousquet barátnője volt, és – ha el tudunk számolni kilencig – már várandós. És a baba nem is késett, 2010. április másodikán megszületett Manon.
Akkor még senki sem sejtette, hogy az anyaság élménye feléleszti Laure-ban a versenyszellemet. Pedig így történt: június 26-án világgá röppent a hír, hogy Manaudou visszatér. „Hiányzott a versenyzés, már hónapok óta edzésben vagyok, megcélozom a londoni olimpiát. Aki életében egyszer indult már olimpián, azt soha többé nem ereszti el a viadal varázsa”, nyilatkozta az úszónő, akinek Athénban a lehető legszebb sikerből, négy évre rá, Pekingben a megszégyenítő kudarcból jutott.
Az 1986. október 9-én Villeurbanne-ben született Laure – édesapja francia, édesanyja holland – ötévesen kezdett úszni, s már tizennégy évesen önállósította magát. Elhagyta családját, hogy edzőjéhez, Philippe Lucas-hoz költözzön Melun városába. Itt szinte emberfeletti penzumokat teljesített a fiatal tehetség – naponta kétszer hét kilométernyi úszás, plusz tornatermi erősítés -, és a gyilkos munkának meg is lett az eredménye: 2003 tavaszán világszenzációt keltve 4:10,68 perc alatt teljesítette a 400 gyorsot, majd ugyanazon év decemberében megszerezte élete első felnőtt Eb-érmét, 100 háton, a rövid pályás Európa-bajnokságon.
Ennek ellenére meglepte a világot athéni győzelmével, a 400 méteres gyorsúszásban, jóllehet előtte áprilisban 4:08,72-vel francia bajnokságot nyert, majd júniusban a madridi Eb-n 4:07,90-nel Európa-bajnok lett, s a 100 méteres hátúszásban sem talált legyőzőre (1:00,93), plusz még a 4×100-as vegyes váltóban is aranyérmes.
Athéni 400-as győztes ideje, a 4:05,34 fél másodpercet borotvált le az NDK-s kokszkirálynő, Anke Möhring 1989-es régi Európa-csúcsából. Laure egy nappal később bronzérmes lett 100 háton, majd 650-ig vezetve második 800 gyorson – élete első olimpiáján, 17 évesen minden színű medáliából szerzett egyet!
Ezután a parttalan siker évei következtek: 2004 és 2008 között vitathatatlanul Laure Manaudou volt a földkerekség legjobb úszónője.
A 2005-ös montreali világbajnokságon aranyérem 400 gyorson, majd a 2006-os budapesti Eb-n ő a kiemelkedő hőse: hét érem – arany a 400 és a 800 gyorson, a 100 háton és a 200 vegyesen, valamint a 4×200-as gyors- és a 4×100-as vegyes váltóban, ezüst a 200 gyorson.
2007-ben, a melbourne-i vb-n megnyeri a 200 és a 400 méteres gyorsúszást, második 800 gyorson és 100 háton, bronzérmes a 4×200-as francia váltó tagjaként. Őt választják a vb legjobb úszónőjének, majd az év végén az esztendő legjobbjának. 44 év után először ugyanaz az úszónő tartja a 200 és a 400 gyors világrekordját, a neve: Laure Manaudou.
Aztán megjelennek az első repedések a fényes homlokzaton: 2007 decemberében, a debreceni rövid pályás Eb-n botrányos jelenetet rendez, mert meglátja korábbi szerelmét, az olasz vegyes úszót, Luca Marint csókolózni Federica Pellegrinivel – aki nemcsak az érzelmek színpadán, hanem a medencében is a legnagyobb vetélytársa. Manaudou odavágja a jegygyűrűt, de nem Marint találja el, hanem Filippo Magninit – ki emlékszik már arra, hogy a Margitszigeten nyitott tenyérrel ünnepelte Laure a győzelmeit, és a tenyerébe nyolc betű volt írva: „I love you”.
A címzett akkor még Marin volt…
Ennek ellenére Debrecenben még megnyeri a 100 hátat és a 400 gyorsot, 200-on második, s még a tavaszi eindhoveni Eb-n is bezsebel két aranyat (200 m hát, 4×200 m gyorsváltó), de 100 háton csak második Zujeva mögött, s látszik, gondok lesznek Pekingben. Ekkoriban jelennek meg az interneten meztelen fotók a szép Laure-ról, sokan arra gyanakodnak, hogy Marin teszi fel ezeket az internetre, de az olasz szépfiú tagad.
Peking maga a tömény kudarc. Kedvenc számában a 400 gyorson csak nyolcadik, a többi számban döntőbe sem jut, s csak idő kérdése, mikor jelenti be visszavonulását.
Ez az idő 2009. szeptember 18-án jön el. A zárszámadás egy olimpiai, három világbajnoki és tizenegy Európa-bajnoki aranyérem, és ez csak az 50 méteres medencében elért eredmények summája – rövid pályán további nyolc Eb-aranya van.
Aztán a baba Bousquet-től, majd a visszatérés bejelentése.
Manaudou tavaly október óta a Georgia állambeli Auburn egyetem medencéjében edz ausztrál edzője, Brett Hawke irányításával. Athensben négy számban, a 100 és 200 méteres gyorsúszásban, valamint a 100 és 200 méteres hátúszásban indul – a jelek szerint még nincs meg az állóképessége a hosszabb távokhoz.
„Nem az időeredmény a fontos, hanem az, hogy újra versenyezzen. Az itteni eredmények – remélem – jó alapot jelentenek majd a munka folytatásához” – nyilatkozat Hawke.
A végcél természetesen London. Mint ahogy a többi nagy visszatérő – az ausztrál Ian Thorpe és Lisbeth Trickett, továbbá a szöuli és a barcelonai olimpia négyszeres bajnoknője, a lassan 40 éves amerikai Janet Evans esetében.
A profi bokszban járja egy mondás a visszatérő nagy bajnokokról: „They never come back.”
Hátha Manaudounak sikerül…
