Az IHF diktatórikus működését, az elnök személyének túlzott befolyását sok kritika érte az elmúlt években, de viszonylag kevesen és esetekhez kötötten is csak sporadikusan említették meg az egyik legfőbb anomáliát, a szabadkártyát.
A szabadkártya intézménye nem más, mint a pályán elért selejtezős eredmények zárójelbe tétele, végül is a sportteljesítmény globális sportági érdekek alá rendelése. A szabadkártyára vonatkozó szabályok nem egzaktak, nem kapcsolódik hozzájuk pontrendszer, hogy az objektivitás egyáltalán felmerülhessen, viszont marketing, sportszakmai, sportágfejlesztési és népszerűsítési szempontok figyelembevételét irányozzák elő. Egyfajta szabadkártyás döntés következtében került a legutóbbi olimpiai selejtező tornán a magyar nők csoportjába Nagy-Britannia, akkor ezt sportágfejlesztési érvek indokolták, állítólag, de ugyanennyi erővel az egy főre jutó zöldborsótermelés remek egyesült királyságbeli adataival is érvelhettek volna, hiszen végül is a borsó formájában olyan, mint a kézilabda, csak kisebb és zöld.
A magyar férfi kézilabda-válogatott meg fogja kapni a szabadkártyát, majdnemhogy biztos, ugyanis ha az előző világversenyek viszonylagosan jó eredményei nem volnának elegendőek, a sportágban jelenlévő magyar szponzoráció mértékének nem fog tudni ellenállni az ítélőbizottság, az IHF Tanácsa.
Az elköltött temérdek pénz nem kiugró eredményt termelt, hanem jelenleg pusztán a sorakozó nullák száma teremtette tekintéllyel hat.
