A hatvanas évektől a svájci hegyvidék az idilli alpesi tájból a tömegturizmus fellegvárává alakult át. A növekvő vendégforgalmat az ágazatból élők jelentős része üdvözölte, azt azonban sokan nem nézték jó szemmel, hogy a hegyek között kanyargó utakon egyre tömöttebb sorban érkeztek a vendégeket szállító autók és autóbuszok.
Az aggodalom legfőbb oka az volt, hogy a megnövekedett forgalom erősen megterhelte a svájci hegyvidéki környezetet, néhány helyen a szűz tájat, másutt a hegyvidéki falvak szűk utcáit tette alkalmatlanná a vendégfogadásra. A turista tehát szép lassan maga is hozzájárult ahhoz, hogy kényszerűen új üdülési célpontot keressen.
Szigorú szabályok
Persze elsősorban a helyi lakosok és az érdekeiket képviselő turisztikai szakemberek tiltakoztak a korábban téli, később már nyáron is tapasztalt autós invázió ellen. Tiltakozásuk végül oda vezetett, hogy több alpesi település helyi kezdeményezéseként, kifejezetten a turizmus fellendítése érdekébe, autómentes üdülő-paradicsomokat hoztak létre. A GAST-ot (Gemeinschaft Autofreier Schweizer Tourismusorte, Autómentes Svájci Települések Egyesülete), amely rövidítés szellemesen németül és “svájciul” is vendéget jelent, 1988-ban alapították olyan hegyvidéki települések, amelyek az „autómentesítésen” kívül nem láttak más megoldást a turizmus okozta járműfelvonulás visszafogására.
Belsőégésű motorok használatát csak olyan esetekben enged meg az egyesület a csatlakozott teljes jogú tagoknak, ha az elkerülhetetlen, mint például a hegyi gazdálkodás során. Ezenkívül szabadon közlekedhetnek a csatlakozó városokban a tűzoltóautók, a szemétszállítók, az építőipari szállítójárművek és a mentőautók. Más autóknak azonban nincs helyük a településeken!
Más út, vasút
Svájc nagy igyekezettel terelgeti a közúti forgalmat más, környezetkímélőbb megoldások felé. Felismerték ugyanis, hogy az ország teherforgalmának jelentős része tranzitforgalom, melyből egyik kanton sem húz hasznot. Míg korábban az áruforgalom nagy része közúton zajlott, mára már az áruforgalom jelentős részét a vasútra irányították át: A képlet leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy a határon tehervonatokra emelik az árut, majd átszelve az országot, az ellenkező oldali határszakasztól saját lábán mehet tovább a szállítmány.
Első hallásra talán furcsán hangzik, hogy éppen a hét alapító település (Braunwald, Zermatt, Saas Fee, Wengen, Mürren, Riederalp és Bettmeralp) vendéglátásban érdekelt szakemberei döntöttek úgy, hogy nem engedik be az előszeretettel saját gépkocsijukon érkező vendégeket a városukba. Az elhatározással párhuzamosan azonban a községek sajátos marketingakcióba is kezdtek. Az „autómentesség”, amelyet szigorú szabályokhoz kötnek, az alpesi turistacélpontok jelszava lett, a vendégeknek pedig mára ez a minőségi üdülés garanciája.
Az akció kezdete óta eltelt másfél évtized azt bizonyítja, hogy a kezdeményezés nem elriasztja, hanem kifejezetten vonzza a turistákat. A statisztikák szerint a szobafoglalások száma az autómentesítés óta növekvő ütemben emelkedik, ráadásul egy vendég egyre több éjszakát költ el az említett településeken.
Lovas szánra váltanak
A sikerhez persze tetemes fejlesztésekre is szükség volt. A hegyi települések kényelmes megközelíthetőségét többnyire vasút teszi lehetővé. Zermattba, a Matterhorn-csúcs tövébe például úgy jut el az utazó, hogy az autóját a várostól öt kilométerre fekvő település közel háromezer helyes parkolójában hagyja, majd egy megálló erejéig vasútra, esetleg a parkolóban elektromos taxiba száll.
Minden szállodának van saját elektromos autója, a város utcácskáinak sarkán kerékpárkölcsönzők hirdetik magukat. Amikor pedig leesett az első hó, a sofőrök elektromos, vagy ha a vendég úgy kívánja, lovas szánra váltanak.
