Ötszázhuszonkilenc megabyte: ez az Irak által készített jelentés terjedelme, CD-ROM formában. Hagyományos formában 11 ezer 807 oldal. Elkészítésére az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyhangú határozata kötelezte az iraki diktátor rezsimjét. A határidő – szinte szimbolikusan – december 8-a volt, az egész mohamedán világban szigorúan betartott böjti hónap, a Ramadan utolsó napja. A BT döntése annak idején azért születhetett meg egyhangúan (más szóval: azért maradhatott el Moszkva, Peking és Párizs vétója), mert kötelezte Bagdadot az ENSZ vizsgáló bizottságával való teljes együttműködésre. Másrészt viszont nem fogadta el azt az eredeti amerikai követelést, amely szerint az együttműködés korlátozása esetén a Fehér Ház automatikusan kiadhatja az Irak elleni tűzparancsot. Ilyen esetben a támadás csak új BT határozat esetén indulhat meg.
Ez az elmélet. Nézzük a gyakorlatot. Irak demonstrálni akarta alkalmazkodását. Ezért incidens nélkül zajlott le az 1998-ban kitessékelt és most visszatért vizsgáló bizottság missziója és Irak már a határidő lejárta előtt egy nappal átadta a jelentést arról, hogy van-e tömegpusztító (atom, vegyi, bakteriális) fegyvere, vagy nincs. A 529 megabyte vagyis 11 ezer 807 oldal végeredményében egyetlen állítást tartalmaz: nincs. (Ritka eset, hogy valaminek a nemlétét ilyen impozáns méretű érvcsomaggal igyekezzenek alátámasztani.)
A kérdés: milyen fogadtatásban részesül ez a jelentés a Biztonsági Tanács, Washington európai NATO szövetségesei és mindenekelőtt persze maga az Egyesült Államok részéről. Magyarul: lesz-e háború.
AMERIKA KÉSZÜLŐDIK. A nemzetközi szakértők többsége igennel válaszol. Indokolás: a Fehér Ház elszántságot tükröz. A BT 1441-es számú egyhangú határozatában van egy passzus, amely szerint minden tény „elhallgatása vagy hamis tények közlése” az ENSZ döntés megszegését jelenti. Ezt az amerikai vezetés úgy értelmezi, hogy ebben az esetben – Rumsfeld védelmi miniszter szavaival – „Amerika nem szükségszerűen várja meg az ENSZ jóváhagyását arról hogy lecsapjon Bagdadra”.
Közben Amerika folytatja a katonai felvonulást. Szeptember óta megduplázta a térségben állomásozó elit csapatainak létszámát. A hónap közepéig az Egyesült Államok 12 repülőgép-anyahajójából 8 erősíti az amerikai felvonulást a térségben. E felvonulás diplomáciai oldala, hogy Washington – London közvetítésével – megkísérli Irak regionális elszigetelését. Bashar Asszad, Szíria apja nyomdokaiba lépő elnöke első ízben kapott meghívást hivatalos londoni látogatásra. A másik regionális riválist, Iránt – amellyel az irakiak több mint egymillió ember pusztulását követelő, több mint fél évtizedig tartó háborút vívtak – ugyancsak csábító washingtoni üzenetek hívták a bekerítési manőver támogatására.
VISSZATARTÓ ERŐK. Mindezek ellenére úgy vélem: egyáltalán nem biztos, hogy elhangzik a tűzparancs. A döntés még lebeg béke és háború között, mint a próféta koporsója ég és föld között.
Először is: az időtényező. A jelentés gondos átvizsgálása több szinten még akár hónapokig tarthat. Mire befejeződik, az időjárási viszonyok (a tűrhetetlen forróság) szinte lehetetlenné tesz minden nagyszabású katonai támadást. A jövő év második felében pedig Bush elnöknek már fokozatosan be kell kapcsolódnia pártja élén a kezdődő elnökválasztási kampányba. Egy háború akkor már óriási politikai kockázatot jelent. Ehhez járul Washington nagy európai szövetségesei, elsősorban Németország és Franciaország látható vonakodása. A legfontosabb tényező: közvetlen környezetén kívül „Bush igazi gondja az, hogy iraki politikájának otthon sincs sok lángoló híve” – írja David Ignatius, a Washington Post egyik vezető szemleírója. Különösképpen vonatkozik ez azokra a nagy bürokratikus gépezetekre, amelyek formálják az amerikai politikát. Így az „magában a Pentagonban is kétségeket támaszt a városi hadviselés és a konfliktus más várható kockázatai miatt”. Végül: a Washington Post elemzői szerint a CIA csúcsán is fontos ellenzői vannak az inváziónak, mindenekelőtt azért, mert kiszámíthatatlan a háború hatása a régióra. (És mellékesen: a háború megszakítaná a kapcsolatokat a CIA és az arab világ hírszerző szervezetei között.)
Még semmi sem dőlt el. A lebegés folytatódik.
