Mint pénzügyi konstrukciót, a faktoringot a leg-gyakrabban a követelés-, illetve számlavásárlás kifejezésekkel ,,fordítják magyarra”. A módszer lényege, hogy a faktoráló (szakmai zsargonban: a faktor) megvásárolja ügyfelei belföldi vagy export áruszállításából származó, rövid lejáratú vevőköveteléseit úgy, hogy a számlaérték jelentős részét, általában 80 százalékát azonnal le is teszi. Így ez a finanszírozási forma igen praktikus a korlátozottabb pénzeszközökkel rendelkező, kis- és közepes beszállító vállalkozásoknak. Ezek forgóeszköz-finanszírozási lehetőségei a faktoring révén látványosan javulnak, hiszen a követelés megvásárlója által kifizetett pénzből máris neki lehet látni az új termékek előállításának. A követelés beszedéséről pedig már a faktorház gondoskodik.
Ha folyamatos faktorálási igény merül fel, akkor – bevett szokás szerint – a beszállító társaságok a faktorcéggel hosszabb időre szóló keretszerződést kötnek, amelynek feltételei általában igazodnak a követeléseket eladó cég arculatához, “figyelembe veszik” annak termelési és szállítási sajátosságait. Ami persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy az ilyen formában megállapodást aláíró beszállítónak a szerződéskötéstől kezdve valamennyi számláját kötelező lenne azonnal faktoráltatni. A lehetőség igénybevételéről a cégeknél mindenkor a napi likviditási helyzet függvényében dönthetnek; mindenesetre a lehetőség ilyenkor adott, hogy a műveletet rögtön a szállítói számla kiállítását követően végrehajtsák.
A belföldi üzleti kapcsolatok “megolajozására” a faktoringot már alkalmazó cégek közé tartozik a KVJ Művek Rt., amely többek között a Magyar Suzuki Rt. beszállítója is. Kiss Norbert, a Dunaújvároshoz közeli Nagyvenyimben letelepedett társaság ügyvezető igazgatója meglehetősen jó tapasztalatokról számolt be a faktoringgal kapcsolatban. Úgy véli, a módszer sokban hozzájárul ahhoz, hogy képesek zökkenőmentesen kielégíteni a Suzuki napról napra érkező megrendeléseit, hiszen e vevői-szállítói viszony állandóan magas raktárkészletet – alapanyagokat, félkész- és késztermékeket – követel meg.
,,Magyarországon ma teljesen kihasználatlanok a valódi faktorálás előnyei, mert a vállalkozások eddig csak szűk körben ismerhették meg e biztonságos és rugalmas finanszírozási lehetőséget” – állítja Martinkó Károly, a Magyar Factor Rt. vezérigazgatója. E megállapítást látszik igazolni az a tény is, hogy a hazai piacon – bár elvileg nagy szükség lenne rá – mindössze néhány bank és egy-két, a hitelintézeti törvény ez irányú előírásainak megfelelő vállalkozás foglalkozik faktoringgal. Persze az utóbbiaknak is szoros banki háttérre van szükségük, tekintettel e speciális tevékenység folyamatos és jelentős tőkeigényére. A Magyar Factor mögött például – az egyúttal fele-fele részben tulajdonos – ABN Amro (Magyar) Bank és az osztrák Intermarket Factoring Bank áll; közülük az előbbi a forrást biztosítja, míg az utóbbi a közép- és kelet európai térség legnagyobb faktoring szereplőjeként adja a szakmai hátteret. Az 1992-ben alapított, s a múlt évet 10,5 milliárd forintos számlaforgalommal záró társaság jelenleg 42-44 százalékos piaci részesedésével vezeti a hazai faktoring cégek listáját. Emellett néhány honi társával – köztük a Budapest Bankkal, Magyar Külkereskedelmi Bankkal és Postabankkal – tagja a Factors Chain International (FCI) nevű szervezetnek, a világ első számú faktorhálózatának.
A hazai követelésvásárló társaságok kis száma dacára, az utóbbi időben a faktoring módszerek egyre kimunkáltabbak lettek. Manapság már szinte minden esetben egy biztosító is belép a körbe – a faktoráló mögé -, amely mielőtt készfizető kezességet vállalna bármely vevő után, azt “töviről-hegyire” átvizsgálja. A Magyar Factor állandó hitelbiztosító partnere az a Gerling Biztosítási Kft., amely nálunk mint a kölni székhelyű anyacég biztosításközvetítő társasága van jelen. A hitelbiztosító ténykedése szempontjából az itteni Gerling csak előnyét láthatja németországi anyavállalatának, miután az odahaza 800-900 ezer céget tartalmazó információs adatbázist működtet.
Az optimális megoldás persze minden esetben az, ha magánál a faktorcégnél lelhetők fel a vevőt azonosító céginformációk. Amennyiben erre nincs lehetőség, a biztosító kénytelen saját vagy más, külső piaci adatbázisra (cégbírósági közlönyök, céginformációs szolgáltatások, esetleg bankinformációk) hagyatkozni. ,,A hitelbiztosítás meglehetősen eltér sok más, klasszikus biztosítási konstrukciótól” – magyarázza Riederauer Magdolna, a Gerling Biztosítási Kft. vezető konzultánsa. ,,Ez esetben ugyanis nem arról van szó, hogy miután megköti a szerződést, a biztosítónak a káresemény bekövetkeztéig jóformán semmi dolga nincs, hiszen napi információs kapcsolatot tart fenn a szállítóval.” Amúgy a kisebb vevők, jobban mondva az alacsonyabb összegű kinnlevőségek esetében a hitelbiztosító általában a számla értékesítőjére – a szállítóra – bízza a vevő minősítését, míg a nagyobb értékű ügyleteknél a garancia vállalója – a biztosító – vizsgálja meg a céget, s annak alapján határozza meg, milyen fedezetet tart elfogadhatónak.
A ma még csak éledező faktoring üzletágtól talán kissé bonyolult mivolta miatt ódzkodnak a vállalkozók, pedig a használatáig már eljutottak közül egyesek esküsznek rá, hogy az előnyei bőven kompenzálják a kezdeti nehézségeket. A konstrukció pozitívumai között említik a követeléseladás módszerével már régebben finanszírozók, hogy a faktoring révén csökkennek a kinnlevőségek, növekszik az eszközök forgási sebessége, s mellesleg a bevételek is előre tervezhetővé válnak. Az ily módon felgyorsított pénzáramlás következtében pedig javul a cég likviditása is. “Ezeken túl a követelésértékesítésnek még költségmegtakarító hatása is van, nem is beszélve arról, hogy e finanszírozási forma révén még a kemény feltételeket diktáló nyugati cégek beszállítói is boldogulnak” – teszi hozzá Szakszon László, az Autron Kft. ügyvezető igazgatója, akinek cége rendszeresen faktoráltatja exportszámla-követeléseit. Külföldi – javarészt az Európai Unió (EU) tagországaiból érkező – partnerei számára e gyakorlat egyáltalán nem szokatlan. Sőt, a szóban forgó államokban – szemben például néhány keleti szomszédunkkal – mindennapos üzleti ,,kellék” a faktoring. Így még az is elképzelhető, hogy az EU-országokkal való fokozódó együttműködés lendíti majd fel itthon is az üzletágat. Az Országos Beszállítói Programhoz kapcsolódóan a beszállítói tevékenységet folytató kis- és közepes vállalkozásoknak viszont már most érdemes lenne alaposan megfontolni a követelésértékesítés mint finanszírozási lehetőség kiaknázását. Különösen annak ismeretében, hogy a kisméretű társaságoknak ma még mindig nehéz bankhitelhez jutniuk.
