Melynek tényleg van géniusza: elragadó, szellemes, szép, történelmi levegőjű hely. Nem az a vaskalapos intranzigens-kirekesztős stílus megy itt, amit nem egy prelátustól hallhatni. Jót tesz a helynek Asztrik, a főapát úr, aki tényleg karizmatikus valaki: jóság, türelem, a személyiség súlya és okosság sugárzik belőle, még egy borversenyi köszöntőt is képes igazi tartalommal megtölteni. Ki akarna lőre lenni, mondta, a borhoz kell hasonlítani, mely folytonosan tisztul, és másokért kell élni. Nyolcvanhat pincészet, 228 bor, nemzetközi zsűri, mindez jelzi, hogy a magyar vörösök lehagyták az osztrákokat. Belepislantunk a tavalyi chardonnay és pinot (pompás ízű szigetvári) hordóiba, tulajdonképpen emiatt ragadtam laptopot. Olyan koncentrált, tiszta, átlagon felüli boroknak tűnnek már most, hogy hú. Meghökkentően telt és tiszta képletek már így a hordóban is, nem szimpla és átlagos geműzék. Azért, mert adott egy hatalmas gépezet, a néhai Gál Tibor megálmodta futurisztikus, mozgatható, kombinálható acéltartályok emeleteiből épülő feldolgozó, és úgy látszik, a gépezetet képes mozgatni a tehetséges, figyelemreméltó, fiatal borász, Liptai Zsolt. Az Apátsági Pincészettől is sok jóra számíthatunk a következő években, hál’ istennek, mi, boldog boriszákok.
A bor, ami mondókánk ürügyéül szolgál, kis szénsavgyöngyöket illeszt a pohár falára. Nagyon finom, gyümölcsös karakterű jószág ő, zöldes világos aranysárga színnel, élénk savakkal. Nem az ismert technológiai-nyers-fajélesztős füves sauvignon blanc-illat uralja, helyesen.
Sauvignon blanc 2005, Pannonhalmi Apátsági Pincészet.• Nagyon finom, gyümölcsös karakterű • Aranysárga színnel, élénk savakkal • 1500 forint körül
