A Der Spiegel arról számolt be, hogy hogyan bánnak a magyar hatóságok a menekültekkel – írja nemzetközi lapszemléjében a Klubrádió. A riportból az derül ki, hogy a táborokban olyan erős nyugtatóval csillapítják le a menekülteket, ami szigorúan vényköteles, azt az epilepsziások és pánikbetegek gyógyítására használják, és gyorsan függőséghez vezet.
Szabó Máté, aki tavaly őszig az alapvető jogok biztosa volt, azt mondta, a menekültek rosszabb viszonyok közt élnek, mint egy börtönben – szűk cellákban, szakadt matracokon alszanak és mivel nincs vécé, időnként nejlonzacskóba kénytelenek üríteni. Orvoshoz és a hatóságokhoz sokszor bilincsben és vezetőszáron viszik őket.
Az ENSZ embertelennek és megalázónak tartja a magyarországi viszonyokat. A Der Spiegel emlékeztetett arra, hogy májusban több tucat menekült tiltakozott a körülmények miatt, indulás előtt bomberdzsekis, bakancsos jobbikosok fenyegették őket, amit a rendőrség tétlenül nézett.
Hogyan lesz a menekült – az embercsempészetről
Aki eljut a menekülttábornak nevezett emberi jogi gyalázatig, már sokszor átment mindenen – az embercsempészet amilyen jó üzlet, olyan aljas bűntett. Tavaly 30%-kal nőtt a Magyarországra irányuló embercsempészet mértéke. A déli, schengeni határon kialakult helyzetetről Nagy Viktor Oszkár Felsőbb parancs című dokumentumfilmje ad látleletet.
De az egész világon egyértelmű a rend: a szegény, reménytelen országok polgárai közül sokan bármi áron megpróbálnak bejutni a gazdagabb, de egyre bezárkózóbb országokba. Az olasz Lampedusa szigete és az Égei-tenger lassan már igazi hullámtemető lesz, annyi afrikai, ázsiai menekült lelete itt halálát.
Marokkóban épp most építenek egy kis, spanyol beékelődés védelmére (pontosabban a menekültek feltartóztatására) öt méter magas, szögesdróttal és pengékkel védett falat.
De aki átjut, sem jár mindig jól:
Egy 2005-ös jelentés emberkereskedelmet tárt fel Kuvaitban: Indiából, Bangladesből és Srí Lankáról közel 2000 nőt csempésztek az országba 1991 óta, hogy aztán minden emberi jogi és munkajogi szabálynak fittet hányva dolgoztassák őket cselédként. A kuvaiti törvények kizárják a külföldi munkaerőt a munkapiacról, ezért a jobb megélhetés reményében érkező asszonyok teljesen kiszolgáltatottak. Fizikai bántalmazás, uzsora, elszigeteltség és szexuális zaklatás a sorsuk, a megfélemlített nők pedig nem mernek a rendőrséghez fordulni.
A legszörnyűbb, hogy ők a szerencsések, akik elérték a célt. A többiek élete még reménytelenebb.
