Amsha 12 dollárért (2800 forintért) kelt el. A többi lányért és nőért többet fizettek a vevők, néhányukért jóval többet, de Amshának voltak hibái. Volt egy kisfia, ráadásul második gyerekét várta. A fiatal nőt azután kezdte el használati tárgyként árusítani az Iszlám Állam nevű terrorszervezet, hogy a férjét a szeme láttára kivégezték – írja a The Guardian című brit lap.
„Egy ötven év körüli, szakállas férfi jött el, hogy megvásároljon. Attól a pillanattól kezdve nem akartam tovább élni” – mondja Amsha, aki egyike azon több száz nőnek, akiket mint hadizsákmányt árusítottak ki az IS vezetői a harcosaiknak. És egyike annak a néhány tucatnak, akiknek csodával határos módon sikerült megszökniük.
Az IS az ősi muszlim törvényre, a sariára hivatkozva nemcsak teljesen normálisnak, hanem egyenesen kötelességnek tekinti a rabszolga-kereskedelmet. „A Korán világosan ír a hitetlenek rabszolgaságba taszításáról, illetve az asszonyaik ágyassá tételéről” – írta a szervezet egy online fórumon megjelent cikkében – „márpedig azok, akik figyelmen kívül hagyják a korán verseit, megtagadják a próféta utasításait.”
Az összes férfit fejbe lőtték, a családjaik szeme láttára
Az IS szinte pillanatok alatt vont uralma alá egy államnyi területet Irak északi részén és Szíriában. Mindenhonnan borzalmas beszámolók érkeztek a hódítókról. A szervezet harcosai brutálisan lemészárolják a hitetleneket, vagyis mindenkit, aki nem szunnita muszlim. Néha felajánlják a férfiaknak, hogy az életükért cserébe áttérhetnek az iszlámra, de ezzel a döntéssel kötelezettségeket vállalnak magukra, vagyis a feltétlen odaadást a hódítóknak. Az életben maradókra néha rosszabb sors vár a halálnál. Mint például azokra a nőkre, akiket egyszerűen kiárusítanak.
Az ősi, mezopotámiai vallást követő jezídita, kurd várost, ahol Amsha élt a családjával egy augusztus eleji estén, napnyugtakor támadták meg. Ezrek menekültek el azonnal a közeli hegyekbe, akik azonban nem voltak elég gyorsak, a legrosszabb rémálmaikkal találták magukat szembe.
„Amikor hallottuk, hogy közelednek gondolkodás nélkül mindent hátrahagytunk és futottunk. Csatlakoztunk egy több családból álló nagyobb csoporthoz, de pont a milicisták karjaiba rohantunk. A férfiakat azonnal elkülönítették tőlünk, és parancsolgatni kezdtek nekik. Szorosan egymás mellé fektették őket a földön, arccal a porban. Azt gondoltuk, ki akarják rabolni őket, elvenni a telefonjaikat és a pénzt, ami a zsebükben volt, de kivégezték őket. Egytől egyig az összes férfit fejbe lőtték, ott a családjaik szeme láttára.”
Amikor itt tart a történetben, Amsha szemét elfutják a könnyek, és remegő kezeivel a fejét borító kendő rojtjaival babrál. Bár jelenleg biztonságban, a szüleivel él, a terror, a rettegés és a megalázatás emlékei örökre beleégtek a nő lelkébe.
A kivégzés után a nőket és a gyermekeket furgonokba tuszkolták, és Moszulba, az IS egyik központi városába szállították őket.
„Egy hatalmas, sötét csarnokba zártak bennünket, több száz nő volt ott, némelyikük még kicsi gyermek, alig öt éves. A börtönt csak az hagyhatta el, akit megvásároltak. Naponta jöttek a férfiak, választottak valakit majd elkezdtek alkudozni a nőkre, mint a piacon egy teáskannára.”
Tömeges kivégzés után csoportos esküvő
Egy másik városban a 19 Seve néhány társával el sem jutott a rabszolgapiacra. Rögtön a kivégzés után csoportos esküvőn adták hozzá őket férjeik, testvéreik és apáik hóhéraihoz.
„Negyven voltunk nők, a legtöbben már házasok. A harcosok édességekkel dobáltak bennünket, a levegőbe lövöldöztek, és a fegyvereikkel táncoltak. Próbáltuk védeni a testünket attól, hogy hozzáérjenek, de a verést súlyosbítottuk vele.”
Seve és társai attól a perctől kezdve az új férjeik tulajdonába kerültek.
Ahogy előbb-utóbb az összes nő a moszuli rabszolgapiacon is. A legtöbb vevő iraki férfi volt, de akadtak közöttük külföldiek is. Először a szép és a fiatal lányokat vitték, de végül mindenkire sor került. „Emlékszem a napra, amikor egy anyától elszakították a tízéves lányát, mert egy csapat férfi úgy döntött, hogy megveszik a gyermeket, de az anyját nem. Amikor a fiatal lányok már mind elmentek tudtam, hogy közeleg az én időm is.”
Amsha egy megalázó alku végén egy durva, és erőszakos ember tulajdona lett. Az egyetlen dolog, ami miatt nem vetett véget az életének az volt, hogy a próféta odakanyarította a rabszolgaságról szóló passzus végére azt is, hogy a hadizsákmánnyá vált nőknek joguk van megtartaniuk a gyermekeiket. A fanatikus dzsihádisták szerencsére nem siklottak el a rendelkezés felett, így Amshanak volt miért életben maradnia.
Elképzelhetetlen szenvedés
„Miután megvett az az ötven éves ember, Zaid, először is fel kellett hívnom anyámat, hogy elmondjam neki, szégyent hoztam a családomra és újra férjhez mentem. Mindent meg kellett tennem Zaidnak, ha nem engedelmeskedtem, kegyetlenül megvert, még most is tele van a hátam sebhelyekkel”.
Amsha három hónappal a fogságba kerülése után szökött meg a férfitől. A fia sírt, hogy szomjas, ő pedig dörömbölni kezdett az ajtón az őreinek, hogy adjanak neki vizet. Nem érkezett válasz, Amsha észrevette, hogy az ajtó nyitva van, a férfiak pedig mélyen alszanak. Gondolkodás nélkül a karjába kapta a gyermekét és rohanni kezdett, bár azt sem tudta, milyen irányba tart. Később találkozott egy férfivel, aki azt ígérte, segít neki megszökni. Bár voltak kétségei, Amshanak nem volt más választása, az idegen férfi kezébe adta a saját és a fia életét. Az szerencsére tartotta a szavát: saját lányának papírjai segítségével csempészte ki Amshat és gyermekét az IS által ellenőrzött Moszulból. Így lett ő az egyike annak a néhány tucat nőnek, akiknek sikerült megszöknie a brutális terrorszervezet elől.
Egy korábbi riportjában a Human Rights Watch azt írta, felbecsülhetetlen az Iszlám Állam által ellenőrzött területen rabszolgaként eladott nők száma, de a maréknyi szökevény egybehangzó beszámolói alapján több százan lehetnek, és elképzelhetetlen szenvedésen mennek keresztül. Még Amsha is, aki a többiekhez képest szerencsésnek számít, úgy érzi, a történtek után a legszívesebben meghalna.
„Bár a szüleim boldogok, hogy végre velük vagyunk, úgy érzem, nincs erőm a folytatáshoz. Ebben a percben semmit sem szeretnék jobban, mint meghalni.”
