A Vanquishnél lehet olcsóbb autót venni, sőt még gyorsabbat is. Vannak részletek, melyek tekintetében le lehet körözni, ezt maguk a britek is elismerik. Azonban az egész itt jóval több mint a részek összege. Az autó egységéből valahogy sugárzik valami, ami elárulja: egy Astonnal állunk szemben.
Forma
Az Aston Martin Vanquish V12 már első ránézésre tiszteletet parancsol. Az autó már álló helyzetben is olyan dinamikus látszatot kelt, hogy azonnal remegni kezd az autofil érdeklődők lába. A kocsi stíluselemei a Ian Callum formatervező által megrajzolt DB7-es és az 1998-as Project Vantage tanulmányautó vonalait idézik. A forma igazodik a brit presztízsmárka korábbi modelljeihez, ami nem baj, hiszen senki nem várta, hogy az Aston Martin rengesse meg alapjaiban a sportkupék dizájnjának hagyományait.
Ennek ellenére a forma unalmasnak semmiképpen nem nevezhető; a brit tervező mérnököknek úgy sikerült újat alkotniuk, hogy az már az első ránézésre ismerősen hat. A hatalmas elülső levegőbeömlő nyílás ráccsal fedett, és a hatalmas erejű motor táplálására lett kialakítva. A kocsi vonalvezetése az elejétől a végéig erőt sugall a járókelők és a közlekedés többi résztvevője felé. Ha egy ilyen kocsi közeledik felénk, még a zöld jelzésnél is kétszer meggondoljuk, hogy lelépjünk-e az úttestre.
A méreteit tekintve 1923 mm széles és 1243 magas kocsi nagyobb a Vantage-nál, igaz, 4665 mm-es hossza 27 mm-rel elmarad a Vantagé-tól. A szélesítés a rövidítéssel párosítva izmosabb hatást kelt, ami nem csak látszat: a Vantage V8-as blokkját a Vanquish-ben egy V12-es erőmű követi.
Erő
A motor igazán méltó az elődökhöz, mivel alapja az Aston Martin korábbi V12-ese volt. A tervezők által elképzelt teljesítménynövekedés technológiai korszerűsítések révén vált valóra. Újratervezték a szívórendszert, a vezértengelyeket (melyből kettő is van, mindkét hengersor felett egy-egy), a főtengelyt és a kipufogórendszert.
Ezek a változtatások eredményezték a hat literes erőforrás 460 lóerős maximális teljesítményét, ami az 1800 kg tömegű kocsit, fantasztikus dimenziókban képes mozgatni. 5,6, 17,4 55: a Vanquish ennyi másodperc alatt éri el álló helyzetből a 100, a 200 és a 300 km/órás tempót. A vezető pedig csak akkor szabadul a kagylóülések szorításából, amikor a sebességmérő mutatója a 316-os jelzést nyaldossa.
A vad erő kontrollálása és úton tartása nem mindennapi váltót és futóművet kíván. A Magnetti Marelli és Ford közreműködésével kifejlesztett hatsebességes váltóval szerelt kocsi vezetője választhat az automatikus, vagy a kormányon elhelyezett, billentyűk segítségével szekvencionálisan történő kapcsolás között. Utóbbi üzemmódban egy váltás nem tart tovább, mint negyed másodperc. És bár kuplungot nem találunk a pedálsorban, a váltó maga manuális, azaz mentes az automaták apró kellemetlenségeitől.
Mind a négy kerék független felfüggesztést kapott, amely dupla lengőkaros kialakítású. A kormány áttétele természetesen változó, a két végállás között 2,7 körülforgatás lehetséges. A fékrendszer elektronikusan szabályozott, és elöl-hátul, hűtött Brembo tárcsafékek segítségével képes a száguldó autó mozgásenergiájából hőt kovácsolni és véget vetni az eszeveszett száguldásnak. Az első tárcsa 355, a hátsó pedig 330 mm átmérőjű.
A hatalmas erőhöz megfelelő tapadást, a 19 collos felniken nyugvó, brit sportszokás szerint, elöl kisebb 255, hátul nagyobb, 285 mm-es szélességű /40-es abroncsok biztosítják. A gumik nyomását és hőmérsékletét szenzorok ellenőrzik, és a kritikus értékek elérése esetén jeleznek a vezetőnek.
Luxus
A kocsi belsejéből árad a luxus, ami az Aston Martin neve kapcsán egyáltalán nem nevezhető meglepőnek. A Conolly és az Alcantara bőr természetes velejárója a beltérnek, csakúgy, mint a fa betétek is. Az utasokat minden elképzelhető extra kényezteti: automata légkondi, hat hangfalas hi-fi rendszer, elektromosan mozgatott és fűtött első ülések, távirányítóval nyitható csomagtartó, esőszenzor és sokfunkciós fedélzeti számítógép.
Hogy a biztonság se szenvedjen csorbát, a karosszéria kialakításánál létrehoztak egy alumínium és szénszál erősítésű anyagok ötvözetéből álló monocoque biztonsági cellát is, amit a Formula 1-es autókból ismerhetnek a tájékozottabb olvasók.
A kocsi várhatóan sok kupébarát szívét megdobogtatja majd, ám a pénztárca vastagsága és a türelem alaposan megszűri a leendő Vanquish tulajdonosok körét. A 228 ezer eurót kóstáló kocsira ugyanis mintegy három évet kell várni, attól kezdve, hogy a gyárba ellátogatva, személyesen kiválasztottuk a megfelelő színt és belsőt, amíg kigördül a Newport Pagnelli üzem kapuján.
