Hunyadi Mátyás viszonylag fiatalon, 47 éves korában halt meg Bécsben 1490. április 6-án. Manapság talán legnépszerűbb királyunkról lévén szó, makacsul tartja magát az elmélet, miszerint nem természetes módon hunyt el, hanem meggyilkolták, a mérgezett füge és Beatrix királyné ármánykodása közismert. Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója közvetlen tanúja volt a történteknek, eleve azzal kezdi beszámolóját, hogy a „háborús fáradozások egész sereg betegséget ültettek” a királyba.
Kínok erősödő rohama
Hosszú ideig betegeskedett, az utolsó időszakban állapota napról napra romlott, a király lesoványodott, 1490 tavaszára „még jobban megrokkant”. Virágvasárnap, abban az évben április 4-én már hordszéken vitték az ünnepi tribünre, ahol hat órát ült végtelen türelemmel a szertartás végéig. Kimerítő volt a napja, semmit nem is evett, bágyadtan visszavonult a lakosztályába, a királynét várta. Közben pedig mardosó éhségét elűzendő picenói fügét kért Péter kamarástól, ám a gyümölcs állott volt, rothadt, a király éktelen haragra gerjedt. Az épp megérkező királyné csitítgatni kezdte, miközben Mátyás
Beatrix próbálta ápolni. „…összeszorított ajkát erővel szétfeszítve éltető szert tölt bele, majd fülét, ujját, haját ráncigálja, hogy föleszméljen, majd, mint ilyen bajban szokás, elkötözi karját, kezét, lábszárát; aztán belekiált a fülébe, felnyitja befordult szemét, abba nem hagyja a buzgólkodást, a szerető gondoskodást, a kór súlyától megrökönyödött orvosokat kérdezi, noszogatja. Amaz meg a kínok erősödő rohamában jajgat, ordít, mint az oroszlán, és magával a halállal küzd keservesen.”
Kilehelte a lelkét
Egész éjjel fájdalmak gyötörték, hajnalban tudott pár órát aludni, a következő napon néma maradt, meredt pillantással nézett a körülötte állókra. Próbált megszólalni, de értelmes szó nem hagyta el a száját, vissza-visszazuhant a kábulatba. Majd április 6-án: „…délelőtt, a hetedik és nyolcadik óra között, szüntelen rekedtes nyögések és az őszinte bűnbánat különböző jelzései közepette, mintha az Isten irgalmáért könyörögne, a felböffenő slejmtől végre kilehelte a lelkét.” Bonfini tehát egy szót sem ejt mérgezésről, és a mai kutatók sem tartják valószínűnek.
És ez nem is az első volt, itt írtunk arról, hogy már a halála előtt négy évvel, 1486 elején is szélütés döntötte le a lábáról, hónapokig lábadozott – ebben a cikkünkben pedig arról írtunk, hogy miért egészen valószínűtlen a mérgezés.
- Ki volt valójában Hunyadi János?
- Ezért tűzték lándzsára Ulászló király fejét
- Vlad Dracul a magyar király embere volt
- Már a kortársait is megdöbbentette Karóbahúzó Vlad, azaz Drakula kegyetlensége
- Ki volt valójában Brankovics Mara?
- Cillei Ulrikot megölték, Újlaki Miklós királyként halt meg
- Ki volt valójában a Hunyadi mellett harcoló Kapisztrán János?
- Hunyadi-mánia: ki volt valójában Dugovics Titusz?
- Nándorfehérvár: így csalta tőrbe Hunyadi a szultán janicsárjait
- Nándorfehérvári vereség – mi történik, ha Hunyadi veszít?
