A hirosimai atombomba energiájának (legalább) hússzorosával felrobbanó cseljabinszki meteorit ezernél is több ember sérülését és egymilliárd rubelnél is nagyobb kárt okozott. S bár statisztikailag valószínűbb, hogy az ilyen tűzgolyók lakatlan területen csapódnak be, gyakorlatilag a véletlenen múlt, hogy a pénteki áldozatok nem magyarok voltak.
A meteoritra ugyanis senki nem számított – és nem azért, mert a rekordközel elszáguldó, állítólag dollármilliárdokat érő 2012 DA14 jelű aszteroidára koncentrált mindenki. A cseljabinszki meteorit azért maradhatott az utolsó utáni pillanatig felfedezetlen, mert – még ha ez a hatása ismeretében furán is hangzik – túl kicsi volt: becslések szerint mindössze 15 méteres.
A szomszédságunkban száguldó szikladarabokból nagyon sok van, éppen ezért a csillagászok elsősorban azokra koncentrálnak, melyek az egész emberiséget, vagy akár az egész bolygót is képesek lehetnek elpusztítani. Ezek átmérője meghaladja az egy kilométert, s szerencsére a legtöbbjükről pontosan tudjuk, hogy merre vannak és merre tartanak.
Ezzel szemben a negyven méternél kisebb „apróságoknak” csupán 1 százalékát sikerült eddig feltérképezni, pedig ezek is jelentős károkat tudnak okozni – elég csak az 1908-ban bekövetkezett Tunguz-eseményre gondolni.
Nem hiába küldik fel az űrbe a Sentinel (Őrszem) névre hallgató műholdat, amely 5,5 éves küldetése során feltérképezi a jelenleg feltételezett űrsziklák 98 százalékát, ami számszerűsítve félmilliónál is többet jelent.
