Az Apollo-17 küldetés 52 éve, 1972. december 11-én érte el a Holdat. Ez volt az utolsó alkalom – legalábbis eddig –, amikor ember lépett az égitest felszínére.
Verseny a Holdért
Amint a Múlt-kor írja, az utolsó Apollo-misszióval az űrkutatás eddigi leglátványosabb korszaka, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között dúló űrverseny is lezárult. A versengés még 1957-ben, a Szputnyik–1 felbocsátásával vette kezdetét, majd Jurij Gagarin 1961-es űrutazásával új szintre lépett.
Amerikának esze ágában sem volt hagyni, hogy ellenfele megtartsa a vezető szerepet a világűrben, ezért John F. Kennedy elnök alig egy hónappal Gagarin útja után, 1961 májusában meghirdette: az Egyesült Államok az évtized végéig embert juttat a Holdra, és biztonságban vissza is hozza onnan.
A célt 1969. július 21-én Neil Armstrong és Buzz Aldrin teljesítette is, akik az Apollo-11 küldetés során első emberként léptek a Hold felszínére. Ezután még öt alkalommal járt ember a Holdon, összesen 12-en léphettek az égitestre.
A küldetések menete mindig ugyanaz volt: a hatalmas, 110 méter magas Saturn V hordozórakéta előbb Föld, majd Hold körüli pályára juttatta az Apollo űrhajót. A Hold közelébe érve az eszközről leválasztották a holdkompot, amellyel két asztronauta leszállt az égitestre, harmadik társuk eközben a parancsnoki modullal az égitest körül keringett.
Ezután a holdkomp külön hajtóművel ellátott felszálló fokozatával visszatértek, és dokkolás után visszamásztak az anyaűrhajóba. A Földre a hővédő pajzzsal ellátott parancsnoki modulban tértek vissza, amely ejtőernyővel ereszkedett le a Csendes-óceánra.
Három nap egy idegen égitesten
Kezdetben maga a holdra szállás volt a cél, ezért az Apollo-11 űrhajósai még csak két és fél órát töltöttek a Holdon. Ezután viszont előtérbe kerültek a tudományos kutatások, amelyek több időt igényeltek.
Az Apollo-17 legénysége – Gene Cernan parancsnok, Ronald Evans, a parancsnoki modul pilótája és Harrison Schmitt holdkomppilóta – már 75 órát, azaz több mint 3 teljes napot töltött az égitesten.
A talaj vizsgálata közben nyolc gyutacsot robbantottak fel, és megállapították, hogy a mélyről jövő hullámok terjedési sebessége nagy, azaz a Holdnak merev magja és réteges szerkezete lehet. Égi kísérőnk felszínéről december 14-én szálltak fel, az őket a Hold körül keringve váró parancsnoki modullal történt összekapcsolás után december 19-én a Csendes-óceánon landoltak.
A politikai vezetés ezután – mivel a program propagandacéljait elérték – egyre kevesebb hajlandóságot mutatott a rendkívül költséges űrrepülések finanszírozására. A NASA költségvetéséből 1970-ben az Apollo-20, a következő évben az Apollo-18 és 19 küldetésének pénzügyi keretét törölték, így az Apollo-17 lett a program utolsó küldetése.
A 21. században az Artemis-programmal azonban újra a NASA fókuszába került a Hold. Jelenlegi terveik szerint 2027-ben újra ember léphet az égitestre, a 2030-as években pedig egy tartós holdbázist is felépítenének.
