Évszázadok óta először nem az iszlám követői adják Albánia lakosságának abszolút többségét, 50 százalék alá csökkent a muszlimok aránya – írta a Türkiye Today című angol nyelvű török lap, amely szerint a muszlim lakosság aránya 45,7 százalékra csökkent a balkáni országban a legfrissebb cenzus eredménye szerint.
A lap azonban félreértelmezi az eredményeket. A teljes, 2,4 milliós népességből valóban 1,1 millió vallotta magát (általánosságban) muszlimnak, a törökök azonban kihagytak egy fontos tényezőt, a bektásikat a számításaikból. Ennek a mozgalomnak éppen Albánia volt a központja évtizedekig, amikor a misztikus szúfi irányzathoz tartozó „dervisrendet” elűzték a szekuláris állammá alakuló Törökországból 1923-ban.
A bektásik Magyarországon legismertebb alakja Gül Baba, akinek türbéje Budán, a Rózsadombon áll, és a mozgalmat szokták a janicsárokhoz is kötni, akik az Oszmán-Török Birodalom egyik legfontosabb katonai alakulatát alkották. A sokak által az iszlám síita ágához sorolt bektási mozgalom vallástörténeti részleteibe nem megyünk bele, 1929-ben azonban elhatárolódtak az iszlám más követőitől (így a Törökországban és Albániában is a többségét kitevő szunnitáktól), a török újságírók ezért tekinthetnek rájuk úgy, mint akik nem követik hivatalosan az iszlámot.
Albániában a bektásik helyzete (is) tragikusan alakult a kommunista hatalomátvétel után. Enver Hodzsa kommunista vezér idején, 1967-ben feloszlatták az összes egyházat és a szúfi dervisrendeket, így a bektási mozgalmat is.
A vallásszabadságot 1991-ben állították vissza Albániában. A kommunizmus összeomlása után újraéledt a bektási mozgalom, de olyan szerepet ma már nem tölt be, mint a két világháború között.
A bektási mozgalomhoz tartozók számát a legújabb felmérés 115 ezer környékére teszi, ha őket hozzáadjuk az 1,1 milliós „hivatalos” muszlim lakossághoz, akkor a népességnek épphogy több mint a fele, 50,7 százaléka a muzulmánok sorát gyarapítja.
Albániáról korábban jelentek meg olyan hírek a rendszerváltás után, hogy a lakosság legalább 60 százaléka muszlim, ehhez képest az 50 százalékos eredmény is jelentős visszaesés. Ám ha a muszlimok arányát nem a teljes lakossághoz, hanem az összes hívőhöz viszonyítjuk, akkor visszakapjuk a régebbi arányt. Az 1,1 millió „hithű” muszlim az összes (1 millió 938 ezer) vallásos ember majdnem 57 százalékát teszi ki, a bektásiakkal együtt pedig már 63 százalékot képviselnek.
Az albán sajtó nem is a muszlimok arányával foglalkozik a népszámlálás előzetes számai alapján, hanem a népesség drasztikus fogyásával.
De a 2011-es népszámlálás idején is még 2,8 millió volt az ország lélekszáma. Albániában szinte minden tényező a népességfogyás irányába mutat: a kivándorlás, a lakosság elöregedése és a születésszám csökkenése, hiszen a migráció elsősorban a fiatalokra jellemző, márpedig ha ők külföldön alapítanak családot, az gyorsítja a hazai népességfogyást.
Ami a vallási megosztottságot illeti, az Európa-párti baloldal vezetése igyekszik a keresztény hagyományokat hangsúlyozni. Ezzel szemben a nacionalistább jobboldal hajlamosabb az iszlám hagyományokra építeni – de valójában egyik sem igyekszik túlságosan feszegetni a vallási kérdéseket. Albániában nem túlzottan vallásosak az emberek, ugyanakkor az elmúlt években radikalizálódás is megfigyelhető volt az albániai muszlim közösségen belül. Elsősorban külső hatásra történt ez, mivel számos iszlám vezető külföldön tanult – erről a Deutschlandfunk számolt be évekkel ezelőtt.
Tirana főterén az ország nemzeti hősének, Szkander bégnek, azaz Kasztrióta Györgynek a szobrát eltakarják a muszlim hívők, ha a böjt megtörésének ünnepén Mekka felé fordulva imádkoznak. Azért teszik ezt, nehogy bárki azt higgye, hogy a törökellenes hőshöz, „Albánia Sárkányához” imádkoznak. Szkander bég tiszteletét az albán alkotmány is kimondja, egy cikkely pedig arra emlékeztet, hogy az országban nincs államvallás. Ennek kapcsán Emanuel Xhindi, a Tiranai Egyetem jogi fakultásának munkatársa felteszi a kérdést:
Xhindi emlékeztet arra, hogy az albán közéletre nem jellemző az identitáspolitika, és hogy ahol a keresztény identitás fontos – például Magyarországon és Lengyelországban –, ott az ebből következő kormányzati intézkedések gyakran populistának tekinthetők, és inkább politikai lépéseknek minősülnek, melyek célja a választói bázis stabilizálása.
Eközben az Albániában élő nemzetiségek képviselői a kisebbségek létszámára vonatkozó népszámlálási adatokat kritizálták, sőt Görögországban és Észak-Macedóniában is reagáltak az első eredményekre, mivel Albánia mindkét szomszédja úgy ítéli meg, hogy a cenzus alacsonyabbra mérte a kisebbségeik létszámát a valóságosnál. A népszámlálás szerint Albániában
- 23 500 görög,
- 2300 észak-macedón,
- 2500 vlach (aromun)
- és 7000 bolgár él.
- Ugyanakkor 150 ezer ember nemzeti identitása „ismeretlen”.
A Görög Kisebbség Demokratikus Uniója, az Omonoia hevesen bírálta az eredményeket, szerintük nemcsak a görögök, hanem a görögkeleti vallásúak számát tekintve sem megbízható az eredmény. Az ügyben megszólalt a görög külügyminiszter Jorgosz Gerapetritisz is, aki hazája fenntartásait hangsúlyozta a népszámlálási eljárás miatt. A Kathimerini című görög lap szerint – a két ország közötti más vitatott esetekkel együtt – a népszámlálás eredményei is befolyásolhatják Albánia európai uniós csatlakozási folyamatát.
Az albániai macedón kisebbség pártja is vitatja, hogy csak 2300-an lennének Albániában. Szerintük százezren vannak, és magukhoz sorolták három olyan település (Prespa, Golloborda és Gora) lakóit, akiknek megítélése régóta vitatott. A macedónok felháborodtak azon is, hogy Albániában megjelent a bolgár kisebbség, és immár hirtelen hétezren vannak az említett három település lakóival együtt. A párt azt állítja, hogy ezek térségében
Vasil Sterjovski, a macedón kisebbség pártjának elnöke be is jelentette, hogy új népszámlálást fognak követelni Albániában.
