Néha úgy érzem, valaki figyel föntről, és úgy keveri a kártyákat, hogy a végén jót mulathasson a történteken.
Először is egy definíció: a szinkronicitás olyan jelenség, amikor két egymástól független, különálló élményről azt érzed, hogy összefüggenek.
És egy történet.
Konditerem reggel. Lelkesen csinálom a magam gyakorlatát, amikor megszólít.
Komoly dicséret ez az én koromban, meg persze mindig is jólesett, ha dicsérnek.
Az engem megszólító úrnak az a problémája, hogy elengedte magát, felszaladt nem kevés kiló, főleg a pocakjára, és már ő sem húszéves, és hát mit kezdjen egyrészt a megnövekedett étvággyal, másrészt az „úszógumival”.
Olyan kérdés ez, ami engem is, mindannyiunkat érdekel, mindig is érdekelt.
Sokan úgy vélik, elkerülhetetlen és a korral jár, hogy plusz kilók rakódjanak ránk, hiszen, úgy tudják, hogy a korral lassul az anyagcsere, és lehetetlen pusztán mozgással, sporttal és diétával megszabadulni a hasi hájtól.
A jó hírem az, hogy ez az állítás hamis.
Van miről beszélni.
Hiszen, ha tudjuk, mi, miért történik, és mit lehet tenni ellene, könnyebb megbirkózni a nehézségekkel.
Néhány éve volt egy hasonló „kalandom” a konditeremben, akkor egy kedves sporttárs azt kérdezte, hogy „ugye te már csak a szintentartás miatt kondizol?”. Annak idején belém bújt a kisördög (szokott), és azt válaszoltam:
Dehogy! Azért kondizom, mert majd kockahasú halott szeretnék lenni.
Maradjunk annyiban, hogy a kockahas nagyjából stimmel, a halottságra azonban egyelőre nem gyúrnék.
Három évtizeden át komoly evészavarom volt. Sokat kínlódtam. Elolvastam mindent, amihez hozzájutottam, hogy meggyógyuljak, és mivel meggyőződésem, hogy orvosként az a dolgom, hogy segítsek, ilyen kérdésekben is szívesen megosztom a véleményemet.
És most érünk el a szinkronicitáshoz.
A konditermezést követő délutáni rendelésen egy féléves baba apukájától elhangzik egy a délelőttihez kísértetiesen hasonló kérdés: „Doktornő, mondja már meg, kérem, mit kezdjek ezzel a ronda úszógumival, ami rám mászott.”
Nos, először nézzük, mi a helyzet orvosilag.
Az emésztőrendszernek két fő funkciója van:
- az étel átalakítása a szervezet számára hasznos tápanyagokká
- valamint a salakanyagok eltávolítása.
Akár fogyni próbálunk, akár szeretnénk tartani a súlyunkat, akár „csupán” egészségesek akarunk maradni, egyszer csak megéhezünk. Ha az éhséget érezve rögtön eszünk is, az bizony nem mindig a legegészségesebb válasz, mert az éhség igencsak bonyolult valami.
Az agyban és a testben jelzések bonyolult hálózat vesz részt abban, hogy hogyan és mikor érezzük éhesnek magunkat. Ezért még az a kérdés sem válaszolható meg egyszerűen, hogy miért érezzük éhesnek magunkat.
Az evési késztetés nemcsak a test energiaszükségletéből ered, hanem egy sor környezeti tényező és az élvezet iránti vágy is szerepet játszik benne.
Sok mindent meg kell érteni:
- például az egyes ételek utáni mohó vágyat
- azt, hogy mit tehetünk az éhségérzet elleni küzdelemben
- s azt is, hogy az éhségérzetben milyen szerepet játszanak olyan tényezők, mint az alvás, a testmozgás és a stressz.
Nézzük, mi történik az agyunkban és a testünkben, amikor azt mondjuk, éhes vagyok.
Kétféle éhséget ismerünk.
Az egyik a szervezet kalóriaigényéből ered, ennek neve homeosztatikus, vagyis a szervezet belső egyensúlyát fenntartó éhség.
A másik éhségnek nincs köze az energiaszükséglethez, ezt hedonikus, vagyis élvhajhász éhségnek nevezzük – egy népszerű elmélet szerint az igazán finom és ízletes ételekhez való vonzódás a modern környezetben az élelmiszerek széleskörű elérhetősége miatt „ámokfutássá” vált.
Nagyon nem mindegy, hogy mit eszünk:
- a sovány fehérje és a rostban gazdag étrend laktató
- ám a magasan feldolgozott élelmiszerek felülírják az agy normál teltségjelzéseit – ilyen egyebek mellett a csipsz, a fagyasztott pizza, a finomított cukor, a só, a zsír, az ízesítők.
Nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy az étvágycsökkentő gyógyszerek, termékek gyártása és forgalmazása milliárdos hasznot hozó iparággá nőtte ki magát. Értsd: van, akiknek érdekükben áll, hogy hízzunk.
Na de vissza az úszógumikhoz.
Az a helyzet, hogy az anyagcserénk sebessége bizony a hatvanas életéveinkig változatlan.
Ami változik, az az izomtömegünk aránya.
Már csak azért is érdemes így cselekedni, mert a zsírpárnák számos betegséghez vezethetnek: a zsigeri háj (az úszógumi) hormonokat módosít, rontja az inzulinérzékenységet, károsítja az immunrendszert, gyulladást okoz.
És akad még egy fontos faktor: a stressz. Ami fokozza a stresszhormonképződést, ami pedig fokozza az étvágyat – ki ne ismerné azt az állapotot, amikor nassolással igyekszünk elnyomni a bennünk érő stresszt?
Megdöbbentő adat, hogy az 1990-es évekhez képest napjainkban két-háromszoros az emberek stresszszintje.
Mit tehetünk a stressz ellen?
Merthogy a mozgás sokkal hatékonyabban csökkenti a stresszt, mint a csipsz.
Ezt tanácsoltam mind a konditermes, mind a rendelős kérdezőnek.
S hogy ne bort igyak, miközben vizet prédikálok, megyek is kondizni.
Nem csupán azért, mert hasznos, hanem azért is, mert örömöt okoz.
