Az elmúlt másfél hónapban egymást érték a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a Magyar Rádió korábbi épületeinek részleges bontásával megvalósítani vágyott új kampuszát (az ügyben írt összes cikkünk itt olvasható végig) érintő meglepetések: október végén hosszú csend után kiderült, hogy az egyetem a tervpályázat 2021 végi eredményhirdetése óta eltelt két évben egyáltalán nem engedte el a projekt kezét, hiszen október 27-én elindult a bontási engedélyek megszerzése.
A kis mértékben csiszolódott terveket látva nyilvánvalóvá vált, hogy azok továbbra is túlépítést, illetve értékpusztulást eredményeznének, pedig a Civilek a Palotanegyedért Egyesület általunk is bemutatott tervjavaslatának megfontolásával, vagy egy visszafogottabb tervezési programmal még javítható lenne a végeredmény. Ennek kapcsán arról is hírt adtunk, hogy az egyetemet fenntartó Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, illetve a kormány egyáltalán nem hajlandó a kerülettel, a környéken élőkkel, vagy épp a különböző szervezetekkel való érdemi kommunikációra, így nem látszik esély az irányváltásra.
A kormányzati kiemelést kapott projektet az önkormányzat ettől függetlenül több eszközzel is próbálta gátolni: november 7-én ideiglenes helyi védelem alá vonták (ez 8-án lépett hatályba) a teljes területet, remélve, hogy így néhány hónapra biztosan megállnak a munkálatok, a védelem pedig optimális esetben állandósul, így a tervek kútba esnek, vagy nagy mértékben átalakulnak.
Nem így történt, hiszen a november 3-án visszautasított bontási engedélyezési kérelem a védelem kiterjesztésével egyidőben, 7-én újra eljutott a kormányhivatalhoz, annak feldolgozására pedig a gyors újbóli beadás miatt nem új eljárásban, hanem a korábbi folytatásaként került sor. A több száz oldalas terv- és dokumentumcsomag végül 22-én jutott el az engedélyig, megnyílt tehát az út a bontás megkezdése előtt, azt azonban továbbra sem lehetett tudni, hogy a 35 ezer köbméter sittet hogyan is akarják elszállítani.
Az ügyet ezen a ponton egy meglepő fejlemény is fűszerezte: a zöld utat a Fővárosi Kormányhivatal helyett feltűnő Pest Vármegyei Kormányhivatal
Az itt történteket feldolgozó beszámolónkból kiderült, hogy Sára Botond főispán maga kérte kizárását az ügyből, így került a döntés joga a fővárosi szintről a vármegyeire, ennek okát azonban nem tudtuk meg. A heves vitába torkolló másfél órás sétán egy furcsaságra is fény derült: felmerült az esélye annak, hogy a Bródy Sándor utca 5-7. alatti, az 1956-os események során fontos szerepet játszó főépületnek nem a teljes utcai szárnya, csak a főhomlokzatot tartó külső traktusa fog megmaradni,
A másik opció, hogy azt teljesen átépítik majd, biztos választ azonban csak egy következő bontási engedélykérés ad majd.
A sétán kiderült, hogy a bontás engedélyeztetéséhez semmiféle hatástanulmány elkészítésére nem volt szükség, így csak a munkák során derül majd fény arra, hogy a tömbben lévő lakóépületek, vagy az utcák túloldalán lévő házak hogyan viselik a munkákkal járó hatásokat, illetve a törmelék elszállítása okozta rezgéseket. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a folyamatot az állam két ütemben, egyetlen év alatt szeretné lezárni (ennek részletei itt olvashatók), ez azonban nehéz lesz, hiszen a Pollack Mihály tér felé néző központi irodaépület sarkát egy 1952-ben emelt,
A munkákat engedélyező határozatban a Pest Vármegyei Kormányhivatal örökségvédelmi főosztálya meglepő módon szót ejtett az épületeket védők számára egyik legfájdalmasabb várható veszteségről, a később fizikai Nobel-díjjal elismert Békésy György közreműködésével született, máig használatban lévő 6-os számú stúdió sorsáról, a következőképpen:
Tekintettel arra, hogy a területen álló 6-os stúdió épülete (a bontási tervdokumentációban a D4. jelű épület) a benyújtott műemléki szakértői javaslat szerint kiemelkedő kulturális és rádiótörténeti értékei folytán megőrzendő építészeti eleme a Magyar Rádió egykori együttesének, javasoljuk annak megfontolását, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem leendő épületébe történő esetleges integrálása megtörténhessen.
Az ügyet a kormány egy december 1-jén hatályba lépett, jó eséllyel épp a Palotanegyedben lévő tömb kedvéért hozott rendelettel (523/2023.) lökte tovább: az ugyanis kikötötte, hogy
A Pollack Mihály tér, valamint a Bródy Sándor, a Szentkirályi, illetve a Múzeum utcák határolta területen a folyamat ekkorra ugyan már lezárult, ez azonban csak átmeneti problémát okozott, hiszen a Pest Vármegyei Kormányhivatal december 5-én visszavonta a már kiadott engedélyt, indokként pedig épp a védelem alá helyezést adta meg.
Erről szóló hírünkben jeleztük, hogy ez csak puszta formaság volt, hiszen a kérés újra leadható, az pedig a kormányhatározatnak köszönhetően ellenállás nélkül fog végigfutni a rendszeren.
Néhány nappal később így is történt. A kerület által december 11-én tartott közmeghallgatáson a Fidesz képviselőinek kivonulása után a teremben maradtak megszavazták ugyan a területre a változtatási tilalmat, erről azonban a kormányhivatal nem rendelkezett információval, így december 12-én a terv
Szerkesztőségünk nemrég betekinthetett az elmúlt hetekben a hatóságokhoz befutó közel ezer oldalnyi anyaghoz, aminek feldolgozása után az ügyről eddig nem ismert részletek derültek ki.
Korábban örült neki, most hátralépett
A birtokunkba került dokumentumok jól mutatják, hogy a Józsefvárost a 2018-as időközi választások után néhány hónapig vezető, majd a következő évben Pikó Andrással szemben kevesebb mint háromszáz szavazattal alulmaradó Sára Botond két levélben is kérte a kizárását a folyamatból, ezt azonban csak az első visszautasítás (nov. 3.) után másfél héttel tette meg: november 13-án Lázár János miniszternek küldött levelében így írt:
Jelen levelemmel bejelentem, hogy […] kizárási ok áll fenn, tekintettel arra, hogy 2018-2019. években Budapest Főváros VIII. kerületi Józsefvárosi Önkormányzat polgármesteri tisztségét, korábban pedig alpolgármesteri tisztséget töltöttem be,
másnap, egy újabb levélben – a korábbi érvek megismétlése után – hozzátette:
ezen pozícióimban rendszeresen jártam koszorúzni a Magyar Rádióhoz az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékére ’56-os szervezetekkel, amely okán az épületegyütteshez személyes kötődésem alakult ki, amelyre tekintettel az épületek bontási engedélyezése tárgyában az ügy tárgyilagos megítélése, elfogultságmentes döntéshozatal tőlem, illetve hatóságomtól nem várható el.
Az Építési És Közlekedési Minisztérium ezt november 15-én elfogadta, hozzátéve, hogy az a főispán jogát, illetve jogos érdekét közvetlenül ugyan nem érinti, a személyes érintettsége azonban
veszélyezteti a kérelem objektív elbírálását, a szakmai szempontok elfogulatlan érvényesítését.
A figyelmet arra sajnos nem hívták fel, hogy Sára 2020 januárja óta kormánymegbízottként, a pozíció 2022 júliusi átnevezése óta pedig főispánként ült ugyanazon a poszton, kizárásának kérése helyett jóváhagyva például az Üllői úti Heinrich-udvar szintén értékvesztéssel járó, a koronavírus-járvány miatt végül el sem indult átépítését.
A helyzetet tovább színezi, hogy a politikus 2016 óta létező Facebook-oldalán egyetlen fotót sem találtunk arról, hogy koszorút helyez el a Rádió egykori épületén – ezeket jó eséllyel törölték, a Corvin-közben született képek azonban ma is láthatók –, röviddel a forradalom leverésének hatvanötödik évfordulója után azonban arról írt, hogy
lesz gazdagabb:
A szerkesztőségünkhöz a kormánypárt köreiből eljutott információk szerint a terveknek a Fidesz köreiben távolról sem teljes a támogatottsága, a miniszter, illetve a kormány azonban elzárkózik azok finomításától. A témában alkotott véleményét Lázár november derekán, szokásos éves meghallgatásán is emlegette: szerinte a Pázmány-campust az országnak építik, a tervet a kerületi főépítész is támogatta, sőt,
Mindennek fényében Sára lépése rögtön érthetőbbé válik: a döntést teljes mellszélességgel felvállalni egyáltalán nem tűnik szerencsés ötletnek, hiszen a bontással a párt kommunikációjában sokszor emlegetett 1956-os események egy fontos helyszíne válna jórészt porrá.
A híd, ami nincs
Furcsaságokat a bontási terv is mutat: a két ütemre osztott munkálatok során a dokumentumok többször is leírják, hogy az első ütemben a D/2-D/8 jelű épületek és liftjeik talajszintig való bontását, valamint a Bródy Sándor utcai főépülethez (D/1) ragasztott hátsó szárnyak eltüntetését tervezik, a daru áttelepítése után kezdődő második szakaszban pedig a bunkert is magában foglaló irodaépület, annak felvonói, az Esterházy-palotával való összekötő híd, valamint a pincék válnak törmelékké.
A helyszínrajzok egyikén sem látható azonban
Aggódnak a szomszédok
A hivatal a műveletek kapcsán kikötötte: a szomszédos épületekkel érintkező falak alatti alapok csak óvatos bontással, szakaszosan bonthatók, a házak alapozását pedig folyamatosan figyelni kell, hogy nehogy azok alá ássanak, vagy meggyengítsék az egyik főfalát.
Amennyiben esetleg repedések jelennek meg a szomszédos épületen, a tartószerkezeti tervezőt azonnal értesíteni kell és a bontási munkákat le kell állítani! A szomszédos épületek állapotát fotódokumentáció készítésével a bontási munkák megkezdése előtt rögzíteni kell
– írja az egyik dokumentum, az a lehetőség azonban nem merült fel, hogy az állam, illetve a Püspöki Konferencia saját tulajdonán állva, még a munkák megkezdése előtt feltárásokat végezzen, felmérve a várható nehézségeket.
A legérdekesebb helyzet a Szentkirályi utcai ikerbérházaknál áll fenn, annak egyik fele ugyanis ma is társasház, a másikat pedig évtizedeken át a Rádió használta, semmit sem tudva arról, hogy a két épületet elválasztó főfal közös. A most eltüntetni vágyott épület pincéje a rajzok egyike szerint nem ér össze a szomszédéval:
A ház teljes alápincézésének hiánya önmagában furcsa – az eredeti, nem feltétlenül a megvalósult épületet mutató tervek szerint itt ugyanis lennie kellene egy térnek –, a helyzetet azonban a közös fal még komplexebbé teszi, így nem meglepő, hogy a lapunknak nyilatkozó, névtelenséget kérő környékbeliek közül többen is aggódnak a saját vagy ismerőseik lakásainak épségéért.
A dokumentumok és rajzok emellett a kézi erővel szétválogatott, felesleges, vagy épp újra felhasználható anyagok elszállításának módját sem mondják el, mindössze annyi derül ki, hogy azokat a Múzeum utcai kapun juttatják majd ki, ahonnan ismeretlen úton szállítják tovább. Ezt a helyzetet a dokumentumok szerint a jövőben kell majd megoldani, természetesen engedélyt kérve a szükséges helyekről, így a közútkezelőtől is – ezt nehezíti majd a fővűáros határozata, ami kimondta, hogy amíg az általuk szabott feltételek nem teljesülnek, a Budapest Közút nem fog engedélyt adni a bontásban részt vevő gépek súlykorlátozás alól való mentesítésére.
A nagy sietségben lemaradt néhány száz oldal
A szerkesztőségünk birtokába jutott lapok nyomán egyértelmű, hogy a Kormányhivatal sietett az engedély kiadásával – a november 22-i döntést az erről szóló határozat PDF-fájlját a bejárás napján, 23 óra 48 perckor véglegesítették –, a folyamatot ugyanakkor az állam is sürgette.
Jól mutatják ezt a dokumentumcsomag első leadását követő visszavonás okai is, az akkor még a Fővárosi Kormányhivatal által kezelt eljárásban ugyanis többek közt
- nem volt rendben az Építési és Közlekedési Minisztérium képviselőjének meghatalmazása,
- nem nyilatkoztak arról, hogy a projekt 500 millió forint feletti költségű lesz-e,
- nem nyújtottak be előzetes régészeti dokumentációt,
- nem adták le a műemlékek, illetve a bontani vágyott épületek értékvizsgálati dokumentációját,
- nem kapcsolták hozzá az aktuális állapot fotódokumentációját,
- nem adták meg a szomszédos házak közös képviselőinek elérhetőségeit,
- nem fejtették ki, hogy a helyszínrajzokon értékleltár feliratokkal jelölt elemek mit jelentenek (hiszen magát az értékleltárt sem töltötték fel),
- a tervlapokon és írásos anyagokon pedig rosszul szerepelt az építtető megnevezése: a Budapest Fejlesztési Központ Nonprofit Zrt. neve volt olvasható rajtuk, amit másfél éve átneveztek.
Az állam mindezt végül négy nap alatt pótolta, hiszen a 2021-2022-ben kivétel nélkül megszületett szükséges anyagok mind kéznél voltak, így épp belül maradt az új folyamat indításának elkerüléséhez szükséges öt napos határidőn.
Nem veszik el minden
Korábbi cikkeinkből úgy tűnt, hogy a bontás során eltűnő épületek belső értékei mind egy szálig a szeméttelepig jutnak, az egykori bunker homlokzatán lévő Somogyi József-munka az utódra kerül, a II. világháború utáni modern építészet fontos állomása, Szabó István Pagodája (1949) pedig szintén örökre eltűnhet, a dokumentumok másról mesélnek: eszerint a központi irodaépület
A Bródy Sándor utcai oldalon lévő, értékeit az elmúlt kilenc évtized alatt már elveszített 1-es stúdiót rejtő Stúdiópalotában biztosan túlél majd a földszinten lévő Szőts Ernő-mellszobor (1935), a Szentkirályi utcai, 1960-ra elkészült modern épületből pedig a 22-es stúdió védelemmel nem rendelkező, Vígh Tamás által készített fémlemez-kompozíciót fogják kimenteni.
Az 1956-ban sérüléseket szenvedett, 1969-ben, illetve 2002-ben nagy felújításon átesett Pagodával kapcsolatban is van ok a reményre: a rajzok egyike ugyanis jelzi, hogy annak „óvatos bontás” lesz a sorsa, nem kizárva a tömbben, vagy azon kívül történő újjáépítését:
A megtartható, sőt, akár turisztikai vonzerőt jelentő épületté is alakítható hidegháborús bunker túlélési esélyei nem nőttek, fény derült azonban a bontási munkák nehézségére, hiszen a sajtóban korábban feltűnt hírekkel ellentétben annak
Erről a tényről a tartószerkezeti bontási műleírás, illetve több másik írás egyszerűen nem vesz tudomást, hiszen csak annyit írnak:
a felmérések alapján a külső, 38 cm vastagságú határoló falakon belül a helyiségeknek masszív, minimum 50 cm vastagságú vasbeton falai vannak,
úgy tűnik tehát, mintha a tervezésnél nem számoltak volna a munkák bonyolultságával.
Mindez összeegyeztethetetlennek tűnik azzal, hogy a dokumentumok egyike jelzi:
Az irathegy egy másik részletéből az is kiderül, hogy a Stúdiópalotában a legtöbb nyílászáró a közelmúltban cserélt modern műanyag ablak, ezek sorsa egyelőre nem ismert.
Az értékleltár mindezek mellett további védendő részletekre is rámutat: beszél például a Festetics-palotához tartozó, ma erősen festékhiányos állapotban lévő, két gázlámpáról, valamint a Festetics család darumadaras, oroszlános címerpajzsát mutató neobarokk kovácsoltvas kerítésről, amit az állam természetesen meg akar tartani. Emellett értéknek tartja:
- az irodaépület oldalban lévő kerti virágágyások kőszegélyeit,
- a Károlyi-palota nem védett Múzeum utcai kertfalát és kapumaradványát,
- a ma is lakókkal teli Károlyi-bérház tűzfalát, amelyet megmentene,
- két idős gesztenyefát,
- a Stúdiópalota építéskori lépcsőházát és lépcsőkorlátját (1928), valamint
- az egy korábbi épület átépítéséből született utcai szárny egyszerű, 1871-ből származó historizáló kétszárnyú ajtóit.
A túlélő részekről a tervpályázaton győztes Közti és a Hamburg C. irodák projektvezető építészei, Tima Zoltán és Kruppa Gábor december elején a Magyar Kurírnak adtak interjút, ami épp az engedély kiadásának napján, december 12-én jelent meg: eszerint
- a műemléki paloták egyikében lévő Márványterem konferencia- és koncerttérré válik,
- a jó állapotú szobákat rektori és dékáni irodákká, valamint tanácstermekké alakítják,
- a Károlyi-palotát a könyvtár külsősök által is látogatható otthonaként kötik majd be a Pázmány vérkeringésébe,
annak pedig kimondottan örültek, hogy a szocializmus évtizedeiben a terek egy részében csak előtétfallal takarták a míves épületdíszeket, így azok könnyen helyreállíthatók lesznek.
A beszélgetés a Pagoda, illetve a stúdiók ügyére is kitért, ennek eltűnése Kruppa szerint voltaképp a kerületi önkormányzat és a főváros sara, azokról ugyanis a tervezés előkészítése, vagy épp maga a tervezés alatt még senki sem állította, hogy megtartandók, így nem is merült fel, hogy számoljanak velük.
Az építész hozzátette: javasolták, hogy a Pagodát úgy bontsák el, hogy az máshol felállítható legyen, a 6-os stúdiónál pedig szerinte nem
a mostani építőanyagokat kell védeni, hanem a kísérletező szellemiségnek lehet emléket állítani, azzal, hogy a stúdiók tervezésénél Békésy javaslatai szerint járunk el.
Kruppa következő mondataiból nyilvánvalóvá vált az is, hogy a korábbi Stúdiópalotából kollégium lesz, a meglévő épületek felhasználása pedig szerinte már csak azért sem lehetséges, mert a rossz hőszigetelésű, korszerűtlen, nem egyetemi célra létrehozott épületek fenntartása és üzemeltetése rendkívül drága lenne. A bontást ezzel szemben megoldásnak tartja, hiszen ha az utódok száz évig állni fognak, akkor még mindig jóval környezettudatosabb, ha azok korszerű módon épülnek meg, felhasználva a napenergiát és a földhőt.
Szembemenve a szakértőkkel
A neves művészettörténész szakértők által jegyzett értékleltárak és dokumentációk (ezekből szerzői jogok miatt nem idézhetünk és a készítőik nevét sem fedhetjük fel) egyetlen, a közeljövőben eltörölni vágyott épület esetében sem tartották kizárólagos megoldásnak a bontást, jelezve, hogy azok kisebb-nagyobb átalakításokkal használatba vehetők,
akinek az volt a feladata, hogy a rendelkezésére álló szakértői anyagok figyelembe vételével alakítsa ki a saját véleményét.
A november 7-én elkészült anyag tele volt meglepetésekkel, a Stúdiópalotáról ugyanis kijelentette:
funkcióvesztett épület, egykori értékei sajnálatosan nem integrálhatók egy nagyszabású campusfejlesztés funkcióhoz.
A szakember szerint a Pagoda bontása emellett összhangban áll az értékvizsgálattal, a 6-os stúdióról pedig kijelentette:
Az értékvizsgálat megállapításaival a legmesszebb menőkig egyet lehet érteni, de be kell látni, hogy az épületegyüttes múltbéli értékei mellett sem integrálható az új funkciókhoz, az épületek a használaton kívülre helyezésükkel elvesztették legfőbb értéküket, ami a rádiózáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódott, így integrálásuk az új funkcióhoz hitelességi és műszaki problémákat sem tud áthidalni.
A 22-est magában foglaló D6 jelű épületnél ez a vélemény szóról szóra megismétlődött, noha a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek van kommunikáció és médiatudomány szakja, ami belakhatná a történelmi stúdiókat, sőt, akár bevételt hozó, vagy saját használatra fenntartott koncerthelyszínként és előadótérként is használhatnák.
Az egyetlen meglepetést a szomszédjával közös főfalon osztozó, már említett Szentkirályi út 27. kapcsán írta le, egyetértett ugyanis a dokumentáció megállapításával, és
A projekthez kapcsolódó legfrissebb tervlapok ide ugyanakkor a kampusz egyik bejáratához helyezett teret képzelték el, így a javaslat sem a friss látványtervekre, sem a bontási tervre nem volt hatással.
A legtöbb cikkben emlegetett 6-os és 22-es stúdió megóvására egyébként az épületegyüttest a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának ingyenesen átadó 2020-as kormányhatározat (1461/2020.) is javaslatot tett, így az azóta határozottá vált bontási vágy még érthetetlenebb. Az ajándékozásról szóló sorok szerint a kormány felhívta a miniszterelnök általános helyettesének figyelmét arra, hogy
az emberi erőforrások minisztere és a kormánybiztos bevonásával […] 6. és […] 22. stúdiónak az épületegyüttesen belüli kiváltására, átköltöztetésére az előkészítés során különös figyelmet fordítson, törekedve azok kiemelkedő akusztikai tulajdonságainak megőrzésére.
A helyzet a következő hetekben-hónapokban kicsit talán még változhat, hiszen a legfrissebb, december 12-én kiadott bontási engedély szintén kiköti:
Tekintettel arra, hogy a területen álló 6-os stúdió épülete […] a benyújtott műemléki szakértői javaslat szerint kiemelkedő kulturális és rádiótörténeti értékei folytán megőrzendő építészeti eleme a Magyar Rádió egykori együttesének, javasoljuk annak megfontolását, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem leendő épületébe történő esetleges integrálása megtörténhessen.
A javaslat lényegében persze semmit sem garantál, így egyedül az állam, valamint az egyetem vezetése dönthet arról, hogy milyen jövőt szánnak a média-, hely- és várostörténeti szempontból is jelentős tereknek.
A határozat hozzáteszi: a Józsefváros Önkormányzata által kiterjesztett ideiglenes helyi védelem valójában akkor sem számítana, ha nem született volna meg a december eleji felülíró kormányhatározat, hiszen Pikó András döntése november 7-én ugyan megszületett, amit a következő napon polgármesteri határozat követett,
ami az építési hatóság szerint feltétele lenne annak, hogy egy eljárásban számításba kelljen venni.
Ez jogi szempontból nem állja meg a helyét: az építési törvény szerint ugyan valóban rendeletben kell dönteni a helyi védelemről, az átmeneti védvonal ügyében azonban a polgármester a sürgősségre tekintettel saját maga dönthetett, ehhez pedig a szükséges jogi felhatalmazása is megvolt.
Az ügy az eddig meghozott döntésekkel még egyértelműen nem zárult le, a kormány és a Püspöki Konferencia előtt pedig továbbra is ott a lehetőség, hogy változtasson a hétről hétre egyre furcsábbá váló helyzeten. Rövidesen az is kiderül majd, hogy melyik cég végezheti el a bontási munkákat, az október 20-án (!) kiírt közbeszerzésre a cégek ugyanis december 22-én 12 óráig adhatják le az ajánlataikat, két órával később pedig ezeket ki is fogják bontani. A munkák optimális esetben így röviddel a szerződéskötés után, valamikor 2024 tavaszán indulhatnak el – kérdés persze, hogy milyen tartalommal.
