Szórakozás

A japánoknak már több száz éve megvan a megoldása arra, hogy ne használjunk csomagolópapírt

MIchihiro Kawamura / YOMIURI / AFP
Chizuko Morita, kiotói képzőművész kézzel készített Furosiki kendőivel.
MIchihiro Kawamura / YOMIURI / AFP
Chizuko Morita, kiotói képzőművész kézzel készített Furosiki kendőivel.
Óriási hulladékmennyiséget hagyunk magunk után karácsonykor, részben a csomagolóanyagok miatt. Pedig vannak más lehetőségek is, köztük egy több évszázados japán megoldás, amely egyre divatosabbá válik.

Évről évre fontosabbá válik a felelős viselkedés, a környezettudatosság a vásárlások alkalmával, ez alól a karácsony sem kivétel. Ez az az időszak, amikor sokan mélyebbre a zsebükbe nyúlnak, és drabális kartonba, fóliába meg hablapok közé pakolt eszközöket vásárolnak szeretteiknek, de szerencsére egyre több fenntartható ajándéklehetőség is létezik.

Azonban sokszor még így is kérdés: mibe csomagoljuk? A papírral rengeteg hulladékot termelünk mindössze annyi időre, hogy a fa alá rakjuk a meglepetésünket, aztán az ajándékozott széttépje a csomagolást. Plusz a legtöbb esetben ragasztót, szalagot vagy kettejük szerelemgyerekét, a celluxot is fel kell használni hozzá.

A 67 millió lakosú Nagy-Britanniában karácsonykor 365 ezer kilométernyi csomagolópapírt dobnak ki évente – írta a BIFFA hulladékgazdálkodási vállalat adatai alapján a BBC. Ennyivel a Földet nyolcszor lehetne körbetekerni.

A 25,6 milliós Ausztráliában évente 8 tonna csomagolópapír fogy el, Magyarországon decemberben akár 15 százalékkal is növekszik az átlagos papírfogyasztás.

Markus Scholz / DPA / AFP

A csomagolópapírok jelentős részét nem is lehet újrahasznosítani, mert tartalmaznak a papíron kívül más anyagokat is, például műanyagot, csillámot – hogy van-e bennük egyéb anyag, azt összegyűréssel letesztelheti: amelyik könnyen gyűrődik, vélhetően újrahasznosítható, és kerülhet a papírkukába (bár ekkor sem lehetünk teljesen biztosak benne).

Persze papírból használhatunk újrahasznosítottat, újságpapírt is, ám az utóbbi azért egyre kevésbé fordul elő a háztartásokban, és előbbi sem használható tovább, ha nem vigyázunk a korábbi kibontásnál. A papírzacskó is egy lehetőség, de az is könnyen megtörik, utána már nem szívesen ajándékozzuk tovább.

Furosiki

A szép, hasznos és rengeteg alkalommal való újrahasznosításra alkalmas megoldásra a japánok több száz éves válasza a napjainkban egyre divatosabbá is váló furosiki (egyszerre jelöli a díszes kendőt és a szövethajtogatási módot), nem csak karácsonykor – miért is tennék a minimális keresztény népességgel élő Japánban –, hanem az év minden napján, hiszen akár táskaként is lehet alkalmazni, ha bekoszolódik, ki lehet mosni.

Innen, Magyarországról azt mondanánk, batyuba csomagolnak, de, ahogy sok más esetben, legyen szó ruháról, műszerekről, eszközökről egészen a rántott húsig, ennek egy tökéletességig fejlesztett változatáról van szó. Nem csak az anyag minőségét, a mintákat értjük ez alatt, hanem a számtalan összehajtási technikát is.

Ez nekem a szövet igazi művészete

– mondja az alábbi videóban Nakazava Joko, de talán pontosabb lenne a csomagolás művészetének nevezni.

A furosiki gyökerei egészen a 710-től 794-ig tartó első japán aranyidőszakig, a Nara-korszakig vezethetők vissza, feljegyzésekben olvasható, hogy az emberek ekkor a furosiki elődjének számító cucumiba (magyarul csomagolás) rakták az értékeiket, majd a mindennapokban is elkezdték használni.

A 15. századtól így vitték a ruháikat a közfürdőkbe, innen a név: „furo”, azaz fürdő, a „shiki” pedig egyfajta lepedő vagy szőnyeg, vagyis fürdőlepedő. A második világháborúig tartott a népszerűsége, akkor lecserélték műanyagokra, papírra, de az utóbbi években másodvirágzását éli. Ebben nagy szerepe volt Koike Juriko környezetvédelmi miniszternek, aki a hulladékcsökkentés érdekében furosiki-népszerűsítési kampányt indított 2006-ban. Egy újabb lökést – már a nyugati világban is – a klímavédelem középpontba kerülése, és a kézműves elfoglaltságok iránt (például a koronavírus-járvány alatt) megnövekedett érdeklődés hozott neki.

Kristy Sparow / Getty Images Furosiki kiállítás Párizsban 2018. október 31-én.

Ma már főként a táskák, zacskók (elképesztő mennyiségű nejlonzacskót használnak el a japánok) helyettesítőjeként használják, illetve ajándékok csomagolására, hiszen a papírnál sokkal könnyebb bármilyen formát bebugyolálni vele. De rendszerezésénél is hasznát lehet venni, ahogy laptoptáskaként, párnahuzatként is beválhat.

Mivel a szövet sokkal hajlíthatóbb, mint a csomagolópapír, ezzel még a legbénább formájú ajándékoknál is profi csomagolást lehet elérni

– mondta az Observernek Sarah Carter, az újrafelhasználható biopamutot és vászon ajándékcsomagolást árusító, bristoli székhelyű Folds cég alapítója, aki szerint az is jó az ilyen csomagolásokban, hogy maguk is ajándékok.

További lehetőségek

Nyilván nemcsak a furosiki az egyetlen megoldás, más kendőbe, terítőbe, textilzsákba, maradék anyagba, sálba is bújtathatjuk az ajándékot. És ha már sál: sokszor az ajándék maga is lehet a csomagolás – egy zokniba, sapkába, pulóverbe is el lehet dugni a további ajándékokat, vagy köténybe tekerni egy szakácskönyvet.

A furosiki általában három különböző méretben kapható: 45×45, 70×70 és 100×100 centiméteresben, bár nem tökéletes négyzet alakú, van egy minimális eltérés a szélessége és a hosszúsága között a csomagolás megkönnyítése érdekében. Hogy egyből meg tudjuk különböztetni, melyik a hossza és a szélessége, a legtöbb esetben a mintája adja meg a választ, a fő motívum – tradicionálisan daru, teknős, fenyő, de ma már minden elképzelhető mintájút be lehet szerezni – ugyanis az alján van, mert így kerül az a csomagolás után középre. Gyakran mind a két oldala mintás, mert így látványosabb a végeredmény.

A furosikik egészen különbözőek lehetnek vastagság és alapanyag szempontjából is, az újrahasznosított műanyagtól kezdve a pamuton és a kreppen át egészen a hagyományos – de kevésbé fenntartható – selyemig. Főként attól függ, mennyit szánunk rá. A New York Times a cikkéhez egy japán furosiki márkát keresett fel, a Musubit, ahol több mint 500, különböző mintájú anyagot árusítanak, a legolcsóbb 350 jen (860 forint) a legdrágább 35 ezer jen (86.000 forint).

Technikák

És akkor még csak a kendőről beszéltünk, mert ezek után jön még a megszámlálhatatlan hajtogatási technika, amik attól is függnek, mit akarunk elrakni, becsomagolni. Talán kissé megmosolyogtató, de még a japán környezetvédelmi minisztérium is kiadott egy szórólapot a különböző technikákról. Attól függően,

  • mit akarunk elcsomagolni (egy átlagos téglatestet, egy hosszúkás tárgyat, két könyvet, egy vagy két palackot, dinnyét stb.),
  • hogyan akarjuk elvinni A-ból B-be: vállon, szatyorként, hátizsákként (akár egy bevásárlókosárnyi terméket bele lehet kötni egy furosikibe),
  • vagy éppen mennyire díszes csomót akarunk kötni rá,

különböző megoldások vannak, itt képekkel, itt pedig videókkal találunk több megoldást is.

A legalapvetőbb, a téglaalakú tárgyak becsomagolásának legegyszerűbb formája, ha egyik sarkával felénk nézően rakjuk a furosikit, ennek a közepére pedig elhelyezzük a dobozt. Ezután az alsó sarkot a csomag felé húzzuk, és alá hajtjuk, majd ezt megismételjük a felső sarokkal. Ezután a jobb oldali sarkot megemeljük, és szorosan felhúzzuk a csomag szélén, majd ugyanezt tesszük a másik oldallal is – az a fő, hogy élesek legyenek a sarkok, szorosan körbevegye az anyag a tárgyat. A két sarkot ezek után megcsomózzuk, majd a nyakkendőkötéshez hasonlóan még egy csomót kötünk rá (ez japánul a ma-musubi), így szimmetrikus, a csomag hosszanti oldalával párhuzamos lesz a doboz feletti csomó. Merőlegesen a japánok nem javasolják, azt a temetéseknél használják.

A fentieken túl persze még számos egyszerűbb, bonyolultabb, letisztultabb, díszesebb módja van a dolgok bebugyolálásának. Végül még egy fontos kérdés: mekkora furosiki kell egy tárgy becsomagolásához? A válasz: a tárgynak bele kell férnie az anyag egyharmadába, abban az esetben körbe tudjuk bugyolálni a csomagunkat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik