Nincs semmi kirívó vagy felháborító, amit róla, mint személyről megtudtunk. Átlagos ápolónő volt, olyan, amilyennek egy átlagos huszonévest mondanál. De nyilvánvalóan volt egy másik oldala is, amit senki sem látott
– így jellemezte egy ponton a nyomozófelügyelő Lucy Letbyt, azt a 33 éves brit nőt, aki múlt péntek óta hivatalosan is Nagy-Britannia modernkori történetének egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosának számít, miután bűnösnek találták összesen hét csecsemő meggyilkolásában, és további hat gyilkossági kísérletben.
Letby nagyjából egy év leforgása alatt követte el a gyilkosságokat munkahelyén, a Countess of Chester kórház koraszülött osztályán. A statisztikák szerint Nagy-Britanniában évente átlagosan ezer koraszülött gyermekből kettő hal meg, nem csoda, hogy a chesteri kórházban komoly aggodalmat keltett, amikor házon belül megugrott a csecsemők halálozása, és egyre gyakoribbak lettek az olyan helyzetek is, amikor a gyerekek közül valaki életveszélybe került. Ezekben az ügyekben közös volt, hogy minden alkalommal Lucy Letby volt műszakban – kollégáiban és feletteseiben azonban csak lassan vetődött fel a gyanú, hogy köze lehet a halálesetekhez, hiszen senki nem tudta róla elképzelni, hogy bárkinek ártani tudna.
Bézs, lila, fehér
Stephen Brearey, a chesteri újszülött osztály vezető gyermekorvosa az elsők között eredt a rejtély nyomába, amikor 14 nap alatt már a harmadik haláleset következett be az osztályon 2015 júniusában. Nem talált olyan összefüggést, ami bármilyen rendszerszintű problémára utalna, azt viszont ő is észrevette, hogy Letby neve mindegyik esetnél előkerült. A tapasztalatait megírta az ápolási osztály igazgatójának, Alison Kellynek, beszámolója végére viszont még oda biggyesztette: „Nem lehet Lucy. Nem lehet a kedves Lucy”.
Nicola Evans, aki főfelügyelőként hat éven keresztül dolgozott az ügyön, a nyomozás során egyetlen szóval jellemezte Letbyt: bézs. Az angolban ez a jelző leginkább a szürke kisegérre hasonlít, akinek nincs különösebb ismertetője, tökéletesen átlagos, a munkáját jól, de nem kiemelkedően végzi, a legtöbben tulajdonképpen észre sem veszik. A visszaemlékezések szerint Letby is ilyen volt, korábbi kollégái vagy a jó tulajdonságait emelték ki később, vagy egyáltalán nem tudtak róla mondani semmit.
Az átlagos lány egy átlagos középosztálybeli családban nőtt fel a Chesterhez közeli Herefordban. 16 éves koráig helyben járt iskolába, és már nagyon korán eldöntötte, hogy gyerekekkel akar foglalkozni a jövőben. Szülei, John és Susan Letby egész életében támogatták, amikor Chesterbe költözött egy lakáshoz is hozzásegítették, amikor pedig először kezdtek vizsgálódni lányuk után a hatóságok, kérdés nélkül visszafogatták őt gyermekkori otthonába. A szülők végig hittek a lányuk ártatlanságában, a tíz hónapon át tartó per során rendre ott voltak a tárgyalásokon, néha egy-egy mosolyt is tudtak váltani. A tárgyalások során Letbyt rendszeresen elragadták az érzelmei, amikor képeket mutattak egykori szobájáról, gyerekkora emlékeiről.
A jellemzően idős szomszédai nem sokat tudtak róla, keveset látták, hiszen Letby rengeteget dolgozott, ideje legnagyobb részét a kórházban töltötte, de szabadidejében is mindig csinált valamit, állítása szerint edzőterembe járt és salsaórákat vett. Aktív szociális életet élt, de alapvetően a munka köré szervezte az életét. Többször arcát adta a kórház adományozó kampányaihoz és a sajtónak is nyilatkozott az ápolói szakmáról, amiről csak áradozni tudott. Később a kihallgatása során a vallomásában úgy fogalmazott, a kórház és a többi nővér volt az ő saját kis családja.
„Az, hogy átlagos volt, lehetővé tette számára, hogy a radar alatt maradjon, és észrevétlenül tegye a dolgait. Lehetővé tette számára, hogy visszaéljen az emberek bizalmával, hiszen senki sem figyelt rá, átlagos volt, nem tűnt ki a tömegből” – világította meg Evans felügyelő, miként vált lehetségessé az, hogy Letby hosszú hónapokon keresztül terrorizálhatta és gyilkolhatta az osztály újszülöttjeit anélkül, hogy a gyanú rávetült volna.
Letby áldozatainak nevét a személyiségi jogok és kegyeleti okok miatt nem hozták nyilvánosságra, időrendben az ábécé betűivel jelölték őket a támadások időrendjében, itt is így hivatkozunk rájuk. Az első gyilkosságra 2015 június 8-án került sor. Egy nappal korábban született a kórházban egy ikerpár, hat héttel a tervezett időpont előtt. Letby épp csak megérkezett az éjszakai műszakba, és amint lehetősége adódott, levegőt fecskendezett az ikerpár fiú tagjának A-nak infúziójába. A kisfiú szervezete azonnal összeomlott. Megszólaltak a vészjelzők, a gyermekorvosok rögtön a helyszínen teremtek, miközben a szülésből lábadozó édesanya zokogott és könyörgött, hogy mentsék meg a fia életét. Bár az orvosok mindent megtettek, a kicsi nem sokkal később meghalt. Az elhunyt kisfiú ikerhúgára, B-re a következő 24 órában felváltva vigyáztak a rokonok, valaki mindig ott volt mellette. Ennek akkor szakadt vége, amikor Letby újra felvette a munkát. Hamarosan újra megszólalt a vészjelző, a szülők egy nap leforgása alatt másodszor szembesültek vele, hogy az orvosok a gyermekük életéért küzdenek. B végül túlélte a támadást, de ezt követően még sokáig kórházban maradt. A visszaemlékezések szerint a kritikus pillanatokban a kislány testén furcsa lilás és fehéres foltok jelentek meg.
A következő napokban még két csecsemő halt meg az osztályon, most már tudvalevő, hogy Lebty keze által. Egy négynapos kisfiúnak, C-nek a gyomrába, egy kétnapos kislánynak D-nek a vérébe fecskendezett levegőt, a testük nekik is elszíneződött, amikor a haláltusájukat vívták. Csak később lett egyértelmű, hogy ez Letby közkedvelt módszerének a nyoma.
Az első érzésem Lucyval kapcsolatban az volt, hogy sajnálom őt
– emlékezett vissza John Gibbs a kórház gyermekorvosi tanácsadója arra, amikor az eseteket vizsgálta. Ő úgy vélte, a szerencsétlen véletlen műve, hogy Letby épp a közelben volt akkor, amikor komplikációk léptek fel ezeknél az eseteknél. Hozzá hasonlóan nővértársai is sajnálták Letbyt, szomorúnak tartották, hogy épp az egyik legszorgalmasabb, legelhivatottabb nővért érik a tragédiák. Voltak, akik a kilencvenes évek elején, szintén kórházakban gyilkoló brit sorozatgyilkos, Beverly Allitt után elkezdték a „halál angyalának” hívni, igaz, csak afféle fekete humorból, senki nem gondolta komolyan, hogy a párhuzam akár valós is lehet kettejük között. Ám ahogy egyre bővült a halálesetek listája, egyre inkább elképzelhetőnek tűnt, hogy nem a véletlen művel, hogy Letby mindig a közelben van.
A következő hetekben a nővér két csecsemőt inzulinnal mérgezett meg, egy másikat tejjel etetett túl, egy negyediknek pedig a torkában okozott sérülést egy etetőcsővel. Jellemzően este támadt rá az áldozataira, de olyanra is volt példa, hogy a műszak végén fecskendezett levegőt az infúzióba, hogy a baj idején már ne ő legyen ügyeletben. Alig két hónappal az első gyilkosság után, augusztus 4-én majdnem lebukott. Ismét egy ikerpárt szemelt ki, az édesanyjuk sikolyokat hallott a kórterem felől, és amikor benyitott, Letbyt látta az inkubátor mellett állni, az E-ként megnevezett gyermeke szája körül friss vér volt. A nővér megnyugtatta, hogy csak az etetőszonda dörzsölte ki a kicsi bőrét, majd aludni küldte a nőt. Két órával később megszólalt a vészcsengő, az orvosok mindent megtettek, de nem tudták megmenteni a gyermek életét, aki a vérének közel negyedét elvesztette, testén pedig az első áldozatokhoz hasonló színes foltok jelentek meg.
Két nappal később az ikerpár másik tagját, F-et is megtámadta. Neki az orvos felírt egy kis adag inzulint az alacsony vércukorszintje miatt, ezen felbuzdulva Letby óriási adag inzulint fecskendezett az infúziós tasakba, de még egy másikba is, számítva arra, hogy hamarosan úgyis cserélnek majd, és arra kötik rá. A számítása bejött, a gyermek közben életveszélyes állapotba került, a pulzusa az egekbe szökött, a lába feldagadt. Az orvosok tanácstalanok voltak, végül levették az infúzióról a gyermeket, akinek ezt követően stabilizálódott az állapota, így megmenekült.
Egy hónappal később egy másik fiút, G-t nézte ki magának, aki a kiírt dátumnál 15 héttel korábban született mindössze 450 grammal. Letby szeptember 8-án tört az életére először, kereken száz nappal azután, hogy G világra jött. Összesen három alkalommal próbálta megölni a gyermeket, de itt nem járt sikerrel, maradandó károsodásokat viszont okozott. A fiú, akinek születésekor mindössze 5 százalék esélyt adtak arra, hogy életben marad, ma hétéves, agyi bénulás miatt mozgásszervi és idegrendszeri károsodása van, szájon át sem képesek táplálni és 24 órás felügyeletet igényel.
A következő hónapokban még két gyermeket, I-t és L-t ölte meg Letby a már bevált eszközökkel. Előbbi szüleinek a temetés idején képeslapot is küldött, melyben részvétet nyilvánított. Ekkorra már egyre gyanúsabbá vált, hogy mindig ott van, amikor történik valami, a korábban sajnálatát kifejező tanácsadó, John Gibbs rendkívüli tanácsülés összehívását sürgette.
Letby júniusban etetőcsövet tuszkolt az alig 12 órája született N torkába, a halálát elkendőzte azzal, hogy a gyermek vérzékenységben szenvedett. Néhány héttel később hármasikrek születtek a kórházban. Letby épp egy ibizai vakációról tért haza, és bár csak másnap kellett volna dolgozni mennie, azonnal bement a kórházba. A későbbi szakvélemények szerint itt már némileg kicsúszott a kezei közül a kontroll, élet és halál urának tekintette magát. Az egyik iker, az addig makkegészséges O szervezete még aznap összeomlott, halála után megállapították, hogy szokatlanul nagy mennyiségű levegő volt a gyomrában. Miközben őt gyászolták, Letby az egyik testvére, P testébe is levegőt nyomott, miközben tejjel táplálta. Az ő állapota is rosszabodni kezdett, és amikor át akarták szállítani egy másik kórházba, Letby a vallomások szerint a következőt kérdezte az orvosoktól:
Nem megy el innen élve, igaz?
Gyűlölet
P megmagyarázhatatlan halála volt az utolsó csepp, Stephen Brearey, aki korábban azt írta, a kedves Lucy nem tehette, telefonon kérte feljebbvalóit, hogy távolítsák el az egységtől a nőt. Ez meg is történt, bár 2017-ben egy időre visszatérhetett Letby a chesteri kórházba. Közben viszont a vizsgálatból kiterjedt nyomozás lett, ami elől nem bújhatott el a nővér. 2018-ban, 2019-ben és végül 2020-ban is letartóztatták, végül 2022 októberében kezdődött meg a pere. Tíz hónappal később, idén augusztus 18-án bűnösnek mondták ki hét gyermek megölésében és további hat gyilkossági kísérletben. Két gyilkosság vádja alól felmentették, öt másik gyilkossági kísérletben pedig nem tudott a bíróság egyértelmű döntést hozni.
Letby a per során következetesen tagadta a vádakat. Amikor az eljárás során a bíró, Nick Johnson a fejére olvasta, hogy egy gyilkos, és több gyermek vére is a kezéhez tapad, Letby magabiztosan kijelentette, hogy nem ölt meg senkit, soha nem bántott egy gyereket sem. Az ítészek a per során a számító, a kegyetlen és a könyörtelen jelzőkkel illették őt és a tetteit, de rá végig jellemző volt a rideg magabiztosság, megbánás jelét soha nem adta. Egyetlen alkalommal ingott meg, amikor egy gyermekorvost idéztek a tanúk padjára, akibe egyes információk szerint Letby szerelmes volt, bár ő maga szerint csak barátok voltak. Az azonban bizonyos, hogy sok időt töltöttek együtt. Amikor az egyébként nős orvos megjelent, Letby sírva fakadt és megpróbálta elhagyni a neki kijelölt helyet. Ezen kívül azonban semmi. Ennek megfelelően beismerő vallomást sem tett, időközben ugyanakkor a rendőrség a házkutatás során ráakadt a nő titkos naplójára, amiben olyan terhelő mondatok szerepeltek, hogy a bíróság végül vallomásként könyvelte el azokat.
Szándékosan öltem meg őket, mert nem vagyok elég jó, hogy törődjek velük
–írta ezt, és írta azt is csupa nagybetűvel, hogy
Gonosz vagyok, én tettem.
Mindezek mellett szintén csupa nagy betűvel, bekarikázva ott virított a „GYŰLÖLET” szó is a papíron.
Amikor szembesítették a bizonyítékkal, Letby azt mondta, ezek egy mélyponton lévő ember zagyvaságai voltak, nem kell őket komolyan venni, ezen kívül rámutatott arra is, hogy többek mellett az a mondat is szerepel a naplóban, hogy „Ártatlan vagyok”. Mindez azonban kevésnek bizonyult a tengernyi vizsgálati anyaggal és bizonyítékkal szemben, amelyek mind arra utaltak, hogy ő követte el a gyilkosságokat.
Az indulatok elszabadultak
Lucy Letby nem jelent meg az utolsó tárgyalási napon, amikor kihírdették az ítéletet. Ezközel akkora indulatokat szült Nagy-Britannia szerte, mint amikor híre ment annak, hogy egy fiatal ápoló csecsemőket gyilkolhatott az újszülött osztályon.
Kiváltképp az elhunyt gyermekek szülei azok, akiket felháborít, hogy a nő a törvények szerint megteheti azt, hogy nem jelenik meg az igazságszolgáltatás előtt, amikor elnyeri büntetését az elkövetett bűnei miatt. A beszámolók szerint a szülők rendre úgy nyilatkoztak, hogy örülnek annak, hogy Lucy Lebty örök életére börtönben marad, még akkor is, ha ez szemernyit sem kárpótolja őket a gyermekeik halála miatt. Azt azonban elfogadhatatlannak tartják, hogy Letby távol maradt, gyakorlatilag mintha kibújt volna a tettei alól. A történtek után máris elindult egy társadalmi párbeszéd arról, hogy a Letbyhez hasonló bűnözőket törvény által kellene kötelezni arra, hogy ott legyenek a bíróságon, amikor a bíró kimondja az ítéletet.
Ezen felül amiatt is heves indulatok dúlnak országszerte, mert mint kiderült, Letby még most is kapja a törvények szerint neki járó illetményt az Országos Egészségügyi Szolgálattól (NHS). A vonatkozó jogszabályban van egy olyan kitétel, ami szerint az NHS megvonhatja a nyugdíjat bárkitől, aki olyan bűncselekményt követett el, ami súlyosan sérti az államot, vagy súlyosan aláássa a közszolgáltatásokkal kapcsolatos bizalmat. Letby tettei vitathatatlanul ilyenek, és mivel az ügyében született egy jogerős bírósági döntés, valószínűleg nem kell sokáig várni arra, hogy elzárják a pénzcsapot.
Nem utolsó sorban az ügy arra is rávilágított, hogy rendszerszintű reformok szükségesek az egészségügyben. Az eljárás során rengeteg kritika érte a chesteri kórházat és annak vezetőit, amiért Letby hónapokon keresztül gyilkolhatott az újszülött osztályon. A bírálatok arról szólnak, hogy a kórház nem lépett az ügyben idejében, nem rendelt el elég alapos vizsgálatot, kollégájukat pedig hónapokig mentegették arra hivatkozva, hogy biztos nem lenne képes bántani senkit.
Közel hat éven át tartott a nyomozás Letby ügyében, de arra senki nem tudott egyértelmű választ adni, hogy miért követte el ezeket a bűncselekményeket. A szakvélemények szerint valamilyen mentálhigiénés problémával küzdhet, de perdöntő szakvéleményt nem állítottak ki, és mivel ő maga soha nem ismert be semmit, a motivációval kapcsolatban maradnak a találgatások.
Letby eltávolítását követően a chesteri kórház újszülött osztályán abba maradtak a hirtelen halálesetek.
