Az teljesen megszokott, hogy egy-egy teniszező jobban kedveli egyik vagy másik borítást, szívesebben és sikeresebben teniszezik salakon vagy éppen füvön. Voltak olyan univerzális klasszisok, mint Andre Agassi, Roger Federer, Rafael Nadal vagy Novak Djokovic, akik mind a négy Grand Slam-tornát megnyerték, azonban akadt egy olyan világelső, akin Wimbledon kifogott.
Nadal megjelenéséig az egyik legnagyobb salakkirály az osztrák Thomas Muster volt, aki 1985 és 1999 között uralta a salakot, 44 tornagyőzelméből 40-et ezen a borításon szerzett (köztük hármat a római és hármat a monte-carlói Masters-tornán).
Pályafutása csúcsaként 1995-ben megnyerte a Roland Garrost, a döntőben 7:5, 6:2, 6:4-re verve az amerikai Michael Changet.
Összesen hat hétig vezette a világranglistát, köszönhetően a salakos remeklésének, bár kemény borításon is képes volt jó játékra, hiszen 1989-ben és 1997-ben elődöntős volt Melbourne-ben, háromszor pedig negyeddöntőt vívhatott a US Openen.
Igaz, mindössze négyszer indult el, első három alkalommal szettet sem nyert. 1987-ben a francia Guy Forget (6:4, 6:4, 6:4), 1992-ben a dél-afrikai Grant Stafford (6:3, 6:3, 7:6), egy évvel később pedig a szintén francia Olivier Delaitre (7:5, 6:4, 6:2 ) győzte le. 1994-ben közel állt a sikerhez, de hiába vezetett kétszer is a német Alexander Mronz ellen, ám végül 5:7, 7:6, 6:7, 6:4, 8:6-os vereséget szenvedett.
Annyira nem kedvelte a füvet, hogy egyszer úgy nyilatkozott (utalva wimbledoni távollétére), hogy a nyáron két hét várva várt pihenő következik, majd készül a szezon második felére.
