Több millió embernek van hozzáférése minősített iratokhoz az USA-ban

– Vitt haza magával minősített iratot a Fehér Házból?

– Nem.

– Lát arra bármilyen indokot, hogy valaki magával vigyen minősített iratot, amikor elhagyja a Fehér Házat?

– Nincs erre semmilyen indok, főleg, ha az iratokat nem védett környezetben tárolják.

A fenti részlet abból az ABC News által 2022 novemberében leadott interjúból van, amelyet Mike Pence korábbi amerikai alelnökkel készítettek. A kérdés akkori apropója az volt, hogy tavaly augusztusban az FBI razziát tartott Pence egykori főnöke, Donald Trump floridai birtokán, miután a volt elnök többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó átadni a Nemzeti Levéltár (NARA) számára a nála lévő minősített iratokat.

Pence és Trump viszonya az elnöki ciklus végére igencsak megromlott, így nem csoda, hogy Pence az ABC News-zal készített interjújában sem védte be Trumpot. Arra azonban akkor még nem lehetett számítani, hogy alig több mint két hónappal később vissza fog ütni ez a beszélgetés, amikor kiderül, hogy Trump és Joe Biden elnök után Pence-nél is maradtak minősített iratok a hivatali idejéből.

Fontos különbség ugyanakkor, hogy Pence Bidenhez hasonlóan önként nézette át a saját házát a jogászaival és amikor rábukkantak az egyelőre ismeretlen számú iratot tartalmazó, zárt dobozokra, azonnal értesítette a NARA-t, hogy szállítsák el az aktákat, miközben Trumpnál ehhez hatósági erőre volt szükség.

Február 1-jén aztán Bidennek a delaware-i Rehobothban található nyaralójában is járt az FBI, ez azonban szintén különbözött Trump esetétől: egyrészt ez a házkutatás közös megegyezéssel történt, másrészt a szövetségi ügynökök nem találtak minősített iratokat, igaz, Biden alelnöki idejéből maradt feljegyzéseket magukkal vittek további ellenőrzésre.

Mivel egyre inkább úgy tűnik, hogy rendszerszintű problémáról lehet szó – amit az is bizonyít, hogy a Nemzeti Levéltár január 26-án levélben fordult a korábbi elnökökhöz és alelnökökhöz, illetve azok képviselőihez, hogy nézzék meg, náluk nem maradtak-e iratok –, most összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.

A legfontosabb tudnivalók a minősített iratokról

Az amerikai megfogalmazás szerint a minősített iratok olyan érzékeny információt tartalmaznak, amelyek kiadása az erre felhatalmazott kormánytisztviselők szerint károsíthatja az USA nemzetbiztonságát vagy külkapcsolatait. Ezekhez az iratokhoz általánosságban csak olyan személyek férhetnek hozzá, akik átestek a megfelelő biztonsági ellenőrzésen és megkapták az engedélyt.

Elméletben a mindenkori amerikai elnök dönti el, hogy mi számít minősített iratnak, de a gyakorlatban ez a felelősség áthárul a kormánytagokra, akik szintén segítséget kaphatnak a saját stábjuktól. A Washington Postnak nyilatkozó Steven Aftergood szakértő szerint adott ciklus alatt néhány száz tisztviselő dolgozhat az iratok minősítésén. A minősítés feloldása is az elnök hatásköre, de az irányelvek alapján ezt csak azután teheti meg, ha az nemzetbiztonsági szempontból nem okoz kárt. A feloldásról előzetesen értesítenie kell az iratot előállító szervezet vezetőjét is.

A minősített iratok, amelyek lehetnek nyomtatott iratok, emailek, képek, térképek, adatbázisok, vagy akár külső adattárolók is, három nagy csoportra oszthatók: bizalmas, titkos és szigorúan titkos. A kategóriák között elég nagy különbségek lehetnek, ezért az sem mindegy, hogy ha egy minősített irat ott marad valamelyik politikusnál, akkor az melyik csoportba tartozik (Trumpnál például találtak szigorúan titkos felirattal rendelkező mappákat).

• A legalacsonyabb szint a „bizalmas”, amelyek nyilvánosságra kerülése kárt okozhat a nemzetbiztonságnak, de nem annyira zárt információ, hogy ne férne hozzá több ezer ember, akár kormányzati alkalmazottak, akár kormányzati szerződéssel rendelkező vállalatok. Ebbe a kategóriába sorolják többek között a külügyminisztériumi táviratokat vagy a külföldi országoktól kapott információkat is.
• A „titkos” minősítés már olyan anyagokra vonatkozik, amelyek nyilvánosságra hozatala súlyos károkat okozna a nemzetbiztonságnak. Ez a legszélesebb kategória és ide tartoznak az amerikai hírszerzési ügynökségek költségvetései is.
• A kivételesen súlyos károk okozására képes információkat a „szigorúan titkos” elnevezéssel jelölik, és ide tartoznak az USA és szövetségesei elleni fegyveres fenyegetésre vonatkozó adatok, a létfontosságú külföldi kapcsolatok megzavarása vagy a védelmi tervek és a hírszerzés működésének veszélyeztetése. A szigorúan titkos kategórián belül vannak további alcsoportok is, amelyek magukban foglalják a titkos forrásokból, az elektronikus lehallgatásból, vagy a külföldi informátoroktól származó értesüléseket is.

Hozzáférés, büntetés

Ahhoz, hogy a kormánytisztviselők vagy egyes, állami feladatot ellátó vállalkozók hozzáférjenek a minősített információkhoz, túl kell esniük egy átvilágításon, amely annál szigorúbb, minél érzékenyebb aktáról van szó. A Washington Post azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ez egyáltalán nem jelent kevés embert – egy 2019-es jelentés szerint közel 3 millió embernek volt hozzáférése bizalmas vagy titkos fájlokhoz, több mint 1,25 milliónak pedig szigorúan titkos aktákhoz.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki, aki átmegy a megfelelő átvilágításon, hozzáfér az adott kategória minden dokumentumához. Vannak olyanok, amelyeket több ezer ember is meg tud nézni, míg más iratok csak néhány fő számára láthatók. A mindenkori amerikai elnök ugyanakkor az összes minősített irathoz és hírszerzési jelentéshez hozzájuthat.

A főszabály az, hogy a minősített iratokat egy, a biztonsági követelményeknek megfelelő helyen (angol rövidítéssel SCIF) kell elhelyezni, gondoskodva arról, hogy ahhoz illetéktelenek nem férnek hozzá. Az elnök és az alelnök esetében a hivatali ciklus idején a dokumentumok átkerülnek a Nemzeti Levéltárhoz, és erről – ahogy azt korábbi cikkünkben részletesen kifejtettük – a fehér házi stábnak kell gondoskodnia.

Több szövetségi jogszabály is tiltja a minősített információk eltávolítását, felfedését vagy megsemmisítését. Aki ezt megszegi, azt háromtól tíz évig tartó börtönnel és súlyos pénzbüntetéssel is sújthatják. Trump és Biden esetében az igazságügyi minisztérium már kinevezett egy-egy különleges ügyészt a történtek kivizsgálására, így számítani lehet arra, hogy ez Pence-szel kapcsolatban is így lesz.

Korábban már voltak olyan magas rangú tisztviselők, akiket elítéltek hasonló ügyben. David H. Petraus, aki az Obama-kormány alatt a CIA igazgatója volt, és Sandy Berger, Bill Clinton nemzetbiztonsági tanácsadója is bűnösnek vallotta magát. Petraus minősített információkat osztott meg Paula Broadwell-lel (aki nem csak az életrajzírója volt, hanem viszonyt is folytattak), Berger pedig engedély nélkül távolított el minősített iratot a NARA-ból. Petraust két év felfüggesztett börtönre, és 100 ezer dolláros büntetésre, Bergert pedig ugyancsak két év felfüggesztett börtönre, 50 ezer dolláros büntetésre, valamint 100 óra közmunkára ítélték, és három évre megfosztották a biztonsági engedélyétől.