Pablo Escobar minden bizonnyal a világ leghírhedtebb drogbárója volt, ez azonban nemcsak hatalmas vagyonnal, veszélyekkel is járt. Hiába volt a Forbes 1989-es listája alapján a világ hetedik leggazdagabb embere, és hiába ellenőrizte az Egyesült Államokba irányuló kokainforgalom mintegy 80 százalékát, egy váratlan lövés véget vetett az életének egy medellíni háztetőn 1993. december 2-án.
A Múlt-kor.hu cikkéből kiderül, hogy Escobar már fiatalon elkötelezte magát a bűnözői életforma mellett: első jelentősebb bevételeire társaival együtt egy helyi temető sírköveinek eladásából tett szert. Idővel egyre komolyabb ügyekbe keveredett, például megszervezte egy helyi iparmágnás elrablását is, végül pedig belevetette magát a kokainbizniszbe.
Miután megölte az ország legismertebb kokain-nagykereskedőjét, már egyenes út vezetett a világ legnagyobb kokainbárója címig. Escobar a drogot nemcsak terjesztette, hanem a termesztését is saját hatáskörébe vonta. Gyermekeit azonban féltette a kábítószertől, embereit azzal fenyegette meg, hogy megöli őket, ha csak egy marihuánás cigit is elszívnak a fia, Juan előtt.
Meggazdagodása után fényűző életet kezdett élni, híres Hacienda Napoles nevű birtokán saját állatkertet rendezett be, és egy repülőteret is építtetett magának.
A drogbáró akkora befolyásra tett szert, hogy 1982-ben még parlamenti képviselőnek is megválasztották, viszont se státuszával, se vagyonával nem tudott felmentést szerezni bűntetteiért. Escobar vesszőfutása 1984-ben vette kezdetét a kolumbiai igazságügy-miniszter, Rodrigo Lara megölésével, a következő években pedig több rendőrt, bírót, sőt egy elnökjelöltet is eltett láb alól. Ezután már nem a drogkereskedelem volt az egyedüli, amiért el akarták kapni, több terrorakciót is összefüggésbe hoztak vele.
A kolumbiai hatóságok 1991-ben elfogták, de egy év után sikerült megszöknie a börtönből, a szabadságot azonban nem élvezhette sokáig. Egy végzetes napon ugyanis túl hosszasan beszélt telefonon családtagjaival, így be tudták mérni tartózkodási helyét. A helyszínre érkező különleges rendőri egységek egy rövid tűzharc után kioltották az életét, temetésén 25 ezren vettek részt.
