Bár a mentális betegségek megítélése szerencsére rengeteget változott pozitív irányban az elmúlt években, sokan még mindig inkább a szőnyeg alá söprik a problémát, mert nem merik azt a külvilág tudtára adni. Külön érdekes a férfiak helyzete. Lehet, hogy sokuk az átlagnál is nehezebben birkózik meg a démonjaival. A patriarchális társadalom megköveteli a férfiaktól, hogy ne csak közmondásos alapon legyenek ők az erősebb nem, hanem a gyakorlatban is úgy működjenek, mint akikről minden baj, sérelem, probléma lepattog. És amikor ez az attitűd találkozik a kialakulóban lévő mentális betegséggel, annak egészen jellegzetes tünetei lehetnek.
A depresszió a felgyorsuló világ egyik népbetegsége. Klasszikus tünete a levertség, céltalanság, örökös negativitás, szomorúság, befelé fordulás, folytonos bűntudat, amelyek nemcsak az érintett személy életét keseríthetik meg, hanem annak közvetlen környezetét is, ha nem nyílnak meg időben és kérik adott esetben szakember segítségét.
A depressziós férfiakra ugyanakkor nagyon nagy arányban jellemző, hogy szégyenükben vagy büszkeségükben inkább kihagyják a külvilágot és egyedül próbálnak megküzdeni a problémával. Amikor pedig ez nem működik, a beteg könnyen egy lefelé tartó spirálban találhatja magát, ami végtelen elkeseredettséget és frusztrációt szül.
Ennek értelmében a „férfidepresszió” legjellemzőbb tünetei közé sorolhatjuk a fokozott ingerlékenységet, a türelmetlenséget, a csökkenő önkontrollt, a dühkitöréseket. Jellemző az is, hogy a betegek a környezetükön próbálják levezetni a feszültséget, ami megnyilvánulhat kifelé irányuló agresszivitásban, akár verbális, akár tettleges formában. Sokan a tudatmódosítóktól és a stresszoldóktól, az alkoholtól, a kábítószertől, a mértéktelen evéstől várják azt, hogy kizökkentse őket a melankóliájukból, és az is gyakori, ha valaki teljesen magába fordul, és az addig megszokott egészséges önbizalom helyét a csökkent önértékelés veszi át.
A kezeletlen depresszió következményei közül a legtragikusabb, amikor valaki önkezével vet véget az életének, és a statisztikák szerint az is megállja a helyét, hogy a férfiak sokkal gyakrabban választanak drasztikus öngyilkossági módszereket. Az adatok szerint minden, depresszió miatt öngyilkosságba menekülő nőre három hasonló sorsú férfi jut. A depresszió miatt elkövetett, halállal végződő öngyilkossági kísérletek szempontjából a férfiakat mindenképpen jobban kell féltenünk, mert a jelek szerint ők még végső elkeseredésükben is nehezen fordulnak orvoshoz, vagy kérnek bárkitől segítséget.
Mit tehetünk?
Első és legfontosabb lépés a megértés. Nehéz elképzelni ennél intimebb témát, így kellő diszkrécióval és empátiával kell viseltetnünk, ha látjuk, hogy a környezetünkben egyedül próbál valaki (akár egy férfi) megküzdeni a démonjaival. A támogatásunk mellett azonban fontos leszögezni, hogy – a betegség súlyosságától függően – igazi megoldást csak a hozzáértő szakembertől remélhetünk, így elengedhetetlen, hogy egy ponton őt is bevonjuk.
A cikk a Phytotec Hungária támogatásával készült.
