Két hete, május 15-én vasárnap, Németország legnépesebb tartományában, Észak-Rajna-Vesztfáliában tartottak választást, ahol a csak pár hónapja hivatalban lévő – a kancellárjelöltként megbukó Armin Laschet helyét átvevő – Hendrik Wüst miniszterelnök vezényletével győzedelmeskedett a kereszténydemokrata CDU. A szavazatok 35,7 százalékát nyerték el, ami majdnem 3 százalékpontos erősödés az öt évvel ezelőtti eredményükhöz képest. A 16 évnyi merkeli kormányzást követően ősszel elvesztett szövetségi választás után így van minek örülni a CDU-nál, főleg ha azt is hozzátesszük, hogy az előzetes felmérések fej fej melletti eredményt jósoltak.
A szövetségi kormány legnagyobb pártja, Olaf Scholz kancellár SPD-je csak a szavazatok 26,7 százalékát nyerte el (-4,5 százalékpont), ami a legrosszabb eredmény a szociáldemokratáknak a második világháború óta a tartományban, ahol még sosem teljesítettek 30 százalék alatt. Az ezt megelőző 2017-es választáson – hét év SPD-Zöldek kormányzás után – volt eddig a legrosszabb eredmény (31,2 százalék).
Hasonlóan kudarcos volt a hétvége a legkisebb szövetségi kormánypárt, a liberális FDP-nek, a szabaddemokratáknak 6,7 százalékponttal csökkent a támogatottsága, így kevesebb mint egy százalékponttal maradtak csak az öt százalékos bejutási küszöb felett. Eddig a CDU mellett ők voltak a tartományi kormánykoalíció másik tagja.
A CDU mellett azonban van egy igazi nagy győztes is, a szövetségi kormánykoalíció középső pártja, a Zöldek, akik csaknem megháromszorozták a 2017-es eredményüket, és 18,2 százalékot szereztek. Így ők az egyetlenek, akik szavazókat szereztek, nem csak veszítettek. Az előző választási eredményén javítani tudó CDU-nak is csökkent ugyanis a tábora, a jó eredmény a rekord alacsony részvételnek köszönhető.
Nagyjából hasonló volt a helyzet a Schleswig-Holsteinben tartott tartományi választáson is. Itt is történelmi vereséget szenvedett az SPD, a CDU viszont hatalmasat nyert. Nem csak hogy hivatalban maradhat Daniel Günther miniszterelnök, de vaskos, 11 százalékpontos növekedést értek el, majdnem ugyanannyival lett nagyobb a szavazatarányuk, mint amennyivel a szocdemeké kevesebb. Ez már 25 százalékpontos különbséget jelent a két nagy párt között.
A Zöldeknek több mint öt százalékpontos erősödést sikerült elérniük, így itt is 18 százalék felett állnak, és ezzel a tartomány második legnagyobb erejévé váltak. A liberálisok ezzel szemben 5 százalékpontot buktak. Nekik az hozhat vigaszt, hogy így is 6,4 százalékon állnak, és potenciálisan maradhatnának a Jamaica-koalíció (CDU–FDP–Zöldek, a pártok színei alapján) tagjai a tartományban. Ezt a választás éjszakáján meg is ünnepelte a három párt csúcsjelöltje, ez volt a legemlékezetesebb bulizás, amit politikusoktól láttunk az elmúlt években.
https://twitter.com/RTLNord/status/1524030600755167233
Bár általában nem szoktak messzemenő következtetéseket levonni a tartományi választásokból a szövetségi kormányzatra nézve, a politikai szereplők nem mehetnek el szó nélkül a két eredmény, de főként az észak-rajna-vesztfáliai mellett, hiszen
- ebben a tartományban él Németország lakosságának közel ötöde, 18 millió ember;
- a pártok itteni szervezetei országosan is erősnek és befolyásosnak számítanak. Innen származik például a CDU-tól Konrad Adenauer, Nyugat-Németország első, összesen 14 éven át kormányzó kancellárja, illetve az utolsó kancellárjelöltjük Armin Laschet;
- a tartományban megtermelt GDP tavaly 733 milliárd euró volt. Csak összehasonlításképp ez több mint Svájcé vagy Svédországé.
Ráadásul Scholz kancellár is megemelte a választás a tétjét azzal, hogy plakátokon is szerepelt Thomas Kutschaty csúcsjelölt mellett, és fellépett a kölni kampányzárón is.
A választások tétjét az orosz invázió is növelte. A szövetségi kormánnyal szemben kritika volt, hogy a putyini agresszió elején habozott beleállni az oroszok elleni szankciókba, ráadásul rosszul is kommunikálta azt le, igaz ugyanakkor, hogy azóta Scholz hozzáállásával már inkább elégedettek a németek, akiknek döntő többsége a kemény szankciók mellett áll.
A választás nagyon világos válasz a szövetségi kormánynak és különösen a kancellárnak
– mondta a Scholz tétovázását kihasználó, a konkurens CDU-t vezető Friedrich Merz, aki a kancellárral ellentétben – bár sok kritikát kapott miatta – ellátogatott Ukrajnába, és ott találkozott Volodimir Zelenszkij elnökkel.
Ahogy a Zöldek szövetségi külügyminisztere, Annalena Baerbock is, a kormány első tagjaként. Ez a Zöldek malmára hajthatta a vizet, ahogy az is, hogy Baerbock és Robert Habeck – akivel korábban együtt vezették a pártot, és aki a jelenlegi gazdasági- és klímavédelmi miniszter, illetve alkancellár – népszerűsége az egekbe szökött. Gyakran hajtogatott céljuk, a klímasemlegesség, is különösen felértékelődött, mióta az oroszoktól való energiafüggőség az egyik fő témája lett a német politikának is.
Ha a szövetségi politikára valamilyen tanulságot próbálunk levonni a választásokból – nem leértékelve mások mellett a Zöldek észak-rajna-vesztfáliai csúcsjelöltjének, Mona Neubaurnek a szerepét, aki rendkívül népszerű politikus és erős kampányt vezetett –, az az lehet, hogy azok a pártok szerepeltek jól, akiknek egyértelműbb volt az ukrajnai konfliktushoz való hozzáállásuk. Ettől azonban nem várható, hogy Scholz Ukrajna-politikája megváltozik, már csak azért sem, mert elődje, Angela Merkel sem épp a hirtelen döntéseiről volt ismert.
A másik tanulság, amit levontak, hogy a koalíciós pártok nem foglalkoztak eleget a magas inflációval és az energiaárakkal.
Túl sokat beszéltünk fegyverszállítmányokról, és nem eleget a megnövekedett megélhetési költségekről
– nyilatkozta a voksolást követő napon Lars Klingbeil, az SPD társelnöke.
A két tartományi választás változásokat hozhat a liberálisoknál is, a „katasztrofális vereség” a szövetségi pénzügyminiszter Christian Lindner párton belüli pozícióját is kikezdheti (neki azért is kellemetlen az eredmény, mert Észak-Rajna-Vesztfália az otthona, öt éven át vezette is az FDP helyi szervezetét).
Az FDP nem először sínyli meg, hogy kormányra kerül. A legadekvátabb példája ennek 2013-ban volt, amikor kiestek a Bundestagból, miután négy éven át tagjai voltak a Merkel-kormánynak. Úgy tűnt, hogy Lindner ezt is figyelembe véve állt el 2017-ben a koalíciós tárgyalásoktól azzal a kijelentéssel, hogy „inkább nem kormányzunk, mint hogy rosszul kormányozzunk”. Miután megkapta azonban a hőn áhított szövetségi pénzügyminiszteri posztot, mégis beleesett a történelmi csapdába.
Idén négy tartományi választást tartanak Németországban, a mostani kettő mellett egy lesz októberben Alsó-Szászországban, és egy volt még márciusban, Szászországban. Az FDP-nek ez utóbbi tartományban már harmadszorra nem sikerült átlépnie a bekerülési küszöböt, noha most csak két tizedponttal maradt le. Igaz, itt a Zöldek sem jutottak be a tartományi parlamentbe, nekik összesen 5 ezrelék kellett volna ehhez. Az SPD viszont nagyot nyert, csaknem 14 százalékponttal értek el többet, mint 2017-ben, és alakíthattak hatalmas többséggel, az országban egyedüliként, egypárti kormányt.
Nem szabad elfelejteni, hogy soha nem a közlekedésilámpa-koalíció (piros-sárga-zöld, vagyis SPD–FDP–Zöldek – a szerk.) volt a politikai álmunk. Az ország iránti felelősségérzetből kormányzunk a közlekedésilámpa-koalícióban
– magyarázkodott múlt hét hétfőn Lindner, de azt is hozzátette, hogy ettől semmi sem változik szövetségi szinten.
Észak-Rajna-Vesztfáliában most már szinte biztos, hogy a győztes CDU alakít kormányt, és úgy néz ki, hogy a Zöldekkel. Ez nem lenne egyedi, hiszen a környezetvédelmi politikát a középpontba állító párt együttműködik a CDU-val például Hessen tartományban is.
Azt is figyelembe kell venniük a Zöldeknek, hogy nem kívánt folyamatokat is elindíthat az együttműködés a kereszténydemokratákkal, és a két szövetségi partner – főleg ezt a problémát pedzegető SPD – megsértődhet, hogy fél évvel a szövetségi koalíciókötésük után „elárulják” partnerségüket. A szocdemek azzal próbálnak hatni a Zöldekre, hogy az előzetes felmérések szerint a választópolgárok legszívesebben egy SPD–Zöldek koalíciót láttak volna a tartomány élén. Csakhogy ennek a kettősnek nem is lenne meg a többsége, csak a liberálisokkal. Viszont Lindner úgy nyilatkozott a választás másnapján, hogy
egy észak-rajna-vesztfáliai közlekedésilámpa-koalíciónak egyáltalán nem lenne belső legitimitása.
Ők le is mondtak arról, hogy Észak-Rajna-Vesztfáliában részesei lesznek a következő kormánynak. Neubaur a Zöldektől pedig arról beszélt a választást követően, hogy bár nem zárható ki egy szövetségihez hasonló felállás, azért Düsseldorf nem Berlin, és kár lenne egyenlőséget vonni a szövetségi és a tartományi szint között.
A héten tehát meg is kezdi az előzetes tárgyalásokat a CDU a Zöldekkel.
Schleswig-Holsteinben már tárgyalóasztalhoz is ültek a CDU-sok, előbb a Zöldekkel, utána a liberálisokkal. Nagyon úgy tűnik, hogy nem az eddigi felállásban, Jamaica-koalícióban folytatják, hanem – bár Günther hetekig habozott – csak a kereszténydemokraták állnak össze a Zöldekkel. A többségük így is megvan: a fekete-zöld-koalíció a Landtag 69 helyéből 48-at foglal el.
De a legfontosabb nem is kormányzati, hanem pártrendszerre gyakorolt hatása a választásoknak, hogy
A Zöldek polgárosodása, a CDU középre tartása az elmúlt mintegy másfél évtizedben egy, bár nem is új partnerséget jelent (az első tartományi szintű szövetségük a 2008-as hamburgi választás után jött létre). Végérvényesen megváltozhat tehát az az alapvetés, hogy a Zöldek a szociáldemokratákkal érezhetnek valamiféle közösséget, a CDU-val legfeljebb csak kivételes esetekben.
A két párt között a ’90-es évek elején még annyira komoly ellentétek voltak, hogy kifejezetten meghökkentő volt, amikor az évtized közepén a Zöldek és a CDU fiatal feltörekvő politikusai elkezdtek rendszeresen találkozni egy bonni pizzériában. Ez a csoport volt az úgynevezett Pizza-Connection.
Hiába tehát a jelenlegi szövetségi kormány felépítése, a Zöldek és a CDU közeledésénél nem nagyon van rosszabb az SPD-nek egy olyan országban, ahol csak nagyon kivételes esetekben jön létre egypárti kormányzat.