Elkészült az első, lektorált tanulmány a halálközeli élmények tudományos értelmezéséről. Az Annals of the New York Academy of Sciences szakfolyóiratban megjelent írás célja, hogy „betekintést nyújtson a folyamat lehetséges mechanizmusaiba, etikai vonatkozásaiba és vizsgálati módszertani szempontjaiba”, valamint „azonosítsa a problémákat és ellentmondásokat” a kutatási területen – írja az IFL Science.
A modern orvostudomány alapjaiban változtatta meg a halálról való gondolkodásunkat: a technológia ilyen szintű fejlődése előtt halottnak nyilvánították, akinek nem volt pulzusa, vagy nem lélegzett, ma azonban sokkal összetettebb a folyamat.
Ugyanakkor azok az emberek, akik meghaltak, mégis túlélték, megmagyarázhatatlan, világos, eddig hallucinációknak nevezett epizódokra emlékeztek, amelyek fokozott tudatossággal jártak. Ezeket a népszerű – tudományosan mégis rosszul definiált – „halálközeli élmények” kifejezést használva jelentették még a kutatók is – olvasható az EurekAlerten megjelent sajtóközleményben.
A tanulmány az eddig felhalmozott tudományos bizonyítékokat vizsgálja, és az első, lektorált konszenzusos kijelentés a halállal kapcsolatos visszaidézett tapasztalatok tudományos tanulmányozására vonatkozóan. A tanulmány kutatói számos orvosi tudományágat képviselnek, beleértve az idegtudományokat, a pszichiátriát, a pszichológiát, a társadalomtudományokat és a humán tudományokat, és a világ számos legelismertebb akadémiai intézményénél dolgoznak.
A kutatók főbb eredményei a következők voltak:
- Az újraélesztés és a kritikus ellátás terén elért fejlődésnek köszönhetően az elmúlt évtizedekben egyre több ember élt meg halálközeli állapotot. Ezek az emberek egy része – a becslések szerint több százmillió ember világszerte – következetesen leírta halálközeli élményeit, amelyek egyedi és általános mentális emlékeket is foglalnak magukban.
- Számos korábban publikált tanulmány szerint a halál körül felidézett élmények nem állnak összhangban a hallucinációkkal, illúziókkal vagy pszichedelikus kábítószer okozta élményekkel. Ehelyett egy sajátos narratív ívet követnek, amely magában foglalja a testtől való elszakadást; a fokozott tudatállapotot és a halál felismerését; utazást egy adott célállomásra; az eddigi élet áttekintését, így például a másokkal szembeni összes cselekvés, szándék és gondolat kritikai elemzését; különös, otthonos érzést, valamint az életbe való visszatérést.
- A halálközeli élmények hosszú távú pszichológiai hatásokat okoznak, általában pozitív irányban.
- A kutatások megfigyelték gamma-aktivitás és az elektromos tüskék megjelenését is – amelyek általában az elektroencefalográfián (EEG) megfigyelt megnövekedett tudatállapot jelei – a halálközeli élményekkel kapcsolatban, ezek ismét alátámasztják több millió ember állításait, akik ilyenkor fokozott tudatosságról és éberségről számoltak be.
- A halállal kapcsolatos ijesztő vagy szomorú élmények gyakran nem ugyanazokat a témákat, narratívákat, transzcendens tulajdonságokat és pozitív átalakító hatásokat mutatják.
Hogy mit jelent pontosan mindez? Gyakorlatilag azt, hogy a halálközeli élményeket nem lehet a hallucináció kategóriába sorolni, ugyanis nem ugyanazokat a sémákat mutatják. Ráadásul nagy részük hosszú távú pszichológiai hatásokkal jár.
„A halál tudományos vizsgálatát az tette lehetővé, hogy az agysejtek nem károsodnak visszafordíthatatlanul a szívleállást követő oxigénhiány után közvetlenül” – írja Sam Parnia, a tanulmány vezető szerzője. „Ehelyett órákon át haldokolnak. Ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy objektíven tanulmányozzák a halállal kapcsolatos fiziológiai és mentális eseményeket.”
A kutatók szerint eddig a bizonyítékok arra utalnak, hogy sem a fiziológiai, sem a kognitív folyamatok nem érnek véget a halállal, és bár a vizsgált tanulmányok nem tudták abszolút bizonyítani a betegek halállal kapcsolatos tapasztalatainak és állításainak valóságosságát vagy értelmét, kizárni sem lehet ezeket.
„Kevés tanulmány vizsgálta objektív és tudományos módon, hogy mi történik, ha meghalunk, de ezek az eredmények érdekes betekintést nyújtanak az emberek tudatának működésébe, és előkészíthetik az utat a további kutatásokhoz” – teszi hozzá Parnia.
