Nem sokan szeretnének arra ébredni, hogy a Börtönújság érkezik a reggeli kávéjuk mellé, ez azt jelentené ugyanis, hogy valamelyik hazai büntetés-végrehajtási intézetben töltik az idejüket. A lapot csak a hazai börtönökben terjesztik, „külsősként” legfeljebb a beszélőn lehet elkérni egy számot.
A Börtönújság az egyik legrégebb óta jelen lévő, aktív újság Magyarországon, 1898-ban alapították, húsz évvel azután, hogy elfogadták az első modern magyar büntető törvénykönyvet. A lap tehát már lassan 125 éve jelenik meg, 2009 óta pedig online formában is hozzáférhető.
A politikát kerülik
„A Börtönújságot úgy pozícionálnám, hogy összeköti egymással a börtönöket és az elítélteket, hogy megismerhessék, más intézményekben mi folyik. Itt értesülhetnek a szakmai képzésekről, számos pozitív példát olvashatnak, össze tudják hasonlítani, hogy miben jobb az ő intézményük, vagy miben kellene fejleszteni azt” – mondta lapunknak Kiss Gábor Gergő felelős szerkesztő.
Kiss korábban 12 éven keresztül dolgozott a Dél-Magyarország című lapnál, ahol többek között az igazságszolgáltatás volt a szakterülete, 2017-ben kérték fel, hogy legyen a lap felelős szerkesztője, és mint a téma iránt érdeklődő újságíró, bele is vágott a feladatba.
Rajta kívül Kellner Gergely főszerkesztő-helyettes érkezett a laphoz a média világából. A százados korábban hetilapoknál és online újságoknál is megfordult, ma már ő szerkeszti a Börtönújságot és a Bv. Hírlevelet, valamint a büntetés-végrehajtás weboldalait, az írásos anyagok készítése mellett szerkesztő-riporterként videók előállításában is részt vesz. A szerkesztőség többi tagja elsősorban a büntetés-végrehajtásban tevékenykedik.
Az újság tematikájának 80 százalékát a felelős szerkesztő találja ki, ezután egyeztetnek a szerkesztőséggel, majd az adott szám lapindító értekezletén a főszerkesztő-helyettes javaslata alapján dől el, hogy milyen témák szerepelnek a lapban, és hogy ezeket milyen műfajban és terjedelemben dolgozzák fel.
Nem az a cél, hogy napi szinten beszámoljanak a friss hírekről – a rabok nézhetnek híradót, többféle újságot is járathatnak, tehát van csatorna, ahol értesülni tudnak a világ történéseiről. Kellner Gergely azt mondja, a lap elsősorban reintegrációs és bűnmegelőzési céllal készül, bemutatja, hogy egyes börtönökben milyen programok, képzések vagy úgynevezett jóvátételi kezdeményezések vannak, később pedig megjelentetik azoknak a történetét, akik sikerrel teljesítették ezeket, hogy adjanak némi kapaszkodót és irány mutassanak a többi elítéltnek.
A Börtönújságban kerülik a negatív híreket, a koronavírus-járványt is csak úgy dolgozták fel, hogy beszámoltak a legfontosabb intézkedésekről, és tájékoztatták az elítélteket, hogy kik jogosultak az oltásra, vagy arról, hogyan lehet felvenni a vakcinát. A politikát viszont teljesen kihagyják, a szerkesztő szerint ez a lap másról szól.
– mondta a felelős szerkesztő.
A lap gerincét ennek megfelelően a képzési és oktatási hírek alkotják, ezek a tartalmak kiegészülnek olyan felhívásokkal és riportokkal, amelyek egyes képzéseket és azok eredményeit mutatják be. Az információkat a kommunikációs osztálytól kapják a szerkesztők, akik ezekből is szemezgetnek a lap összeállításakor.
A fogvatartottak is lehetőséget kapnak az írásra, és élnek vele
„Tündér” is a lapban értesült egy képzésről, ezután döntötte el, hogy jelentkezik. A kalocsai börtönben lakó nővel lehetőségünk volt néhány szót váltani, a szigorú protokoll és a koronavírus-járvány miatt ezt Skype-on tudtuk megtenni.
„Amikor Győrben voltam előzetesben, akkor olvastam először az újságot. Képzéseket, oktatásokat kerestem, érdekelt, hogy máshol miket indítanak. Nemrég találtam rá egy szabó-varró képzésre, amire jelentkeztem is!” – mondta a lapunknak Tündér, akinek nemsokára három szakmája lesz, hisz korábban már sikeresen elvégezte a számítógépszoftver-üzemeltetői és az élelmiszeripari menedzser képzéseket.
A Börtönújság rendszeresen indít pályázatokat is, a maszkpályázat például országosan is ismert lett; ezen Tündér is részt vett, bár a tervei nem kerültek be a legjobbak közé. A verspályázaton viszont sikerrel szerepelt: tavaly februárban a vers és prózamondó pályázaton olvasta az egyik elítélt művét, és kedvet kapott hozzá, hogy a sajátjait is beküldje a lapnak.
„Korábban is sok verset írtam. Akik olvasták, azt mondták, hogy szépek és jók. Van vagy száz versem, ebből kiválasztottam ötöt, hármat pedig érdemesnek találtak arra, hogy megjelenjen a lapban” – mesélte.
Azóta napi szinten ír verset, nemcsak magának, előzetesben a zárkatársa megkérte, hogy írjon egyet a párjának, később az egyik fogva tartott kisfiának is költött egyet.
A fogvatartottak döntése, hogy elárulják-e, miért vannak bent, Tündér nem kötötte az orrunkra, csak annyit mondott, hogy nem kért segítséget, és nem lépett ki időben egy kapcsolatból. Azt mondja, az egyik vers megírása segített neki abban, hogy elengedje a problémát.
Jobb érzés, ha valamit leírok. Az életem részévé vált, sokkal jobban érzem magam, jobban ki tudom magam fejezni, mint szóban. Itt van, aki meghallgat, van, aki meghallja, amit mondok, van, aki ért
– mondja.
Tündérhez hasonlóan sokan vannak, akiknek a Börtönújság ad lehetőséget, hogy figyelmet kapjanak, vagy lehetőségük legyen megmutatni a kreatív, alkotó oldalukat is.
„Ha valakinek művészileg értékelhető lírai vagy prózai alkotása, a fogvatartottaknak szánt elgondolkodtató üzenete van, és azt eljuttatja hozzánk, az megjelenhet a Börtönújságban. Természetesen a szerkesztőség a rácsokon túli alapvető szakmai és etikai irányelveket alkalmazza” – mondta Kellner Gergely, hozzátéve, hogy a törvény írja elő, hogy a fogvatartott a véleményét kizárólag olyan formában nyilváníthatja ki, ami nem zavarja a börtön rendjét és biztonságát.
Az elítéltek nem részesülnek sem pénzben, sem egyéb jutalomban az írásaik után, az egyes pályázatoknak köszönhetően viszont kaphatnak kézzel fogható elismerést is, oklevelet vagy esetleg tárgyjutalmat. Tündér például azt mondta, hogy őt nem is motiválja annyira a pénz, „egy kedves szó vagy gesztus többet is számít”.
Havas Henrik és Gera Zoltán is szerepelt már
A Börtönújságban korábban rendszeresen jelentek meg interjúk közéleti személyiségekkel is, de a járvány miatt nem volt lehetőség a személyes beszélgetésekre. Interjúztak Böjte Csabával, Oláh Ibolyával vagy Havas Henrikkel is, a volt válogatott labdarúgó Gera Zoltánnal pedig már többször is. Utóbbi személye azért is fontos, mert Gera köztudottan hívő, a Börtönújság tematikáját pedig részben a vallással, egyházzal vagy a hittel kapcsolatos tartalmak alkotják.
A fogvatartottak kizárólag a saját rovatukba küldött írásokkal, illetve a különböző riportokban és interjúkban jelennek meg a lapban. A lehetőséget mindenki megkapja, függetlenül attól, hogy milyen súlyú bűncselekmény miatt van bent.
Skype-on tudtunk beszélni Istvánnal is, aki a veszprémi börtönben ül. Ő elárulta nekünk azt is, hogy miért: életveszélyt okozó testi sértés miatt van bent. Bár elsőre talán meglepően hangzik, de meséket írt a Börtönújságba.
„Két mesém jelent meg név nélkül, a Rosszcsontok és a Nyári kalandok. Az egyikhez az illusztrációt is én rajzoltam. Elsőként jelentkeztem a felhívásra, és bele is éltem magam a mesének a történetébe. Az, hogy megjelent, egy pozitív visszaigazolás volt számomra, hogy jó, amit írok.”
– tudtuk meg Istvántól, aki azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy a mesével kapcsolatban semmilyen negatív véleményt nem kapott, és a rabtársai sem találták meg emiatt.
Megmutattam a társaimnak, elolvastuk egymás meséit, és a bv-intézetnek is tetszettek. A mese nem áll távol senkitől, akiben benne vannak ezek az érzések, függetlenül attól, hogy miért került be.
A rabok a fogyatékkal élő felnőttek gondozásában és foglalkoztatásában segítő Bárka Alapítvány lakóinak írtak mesét egy projekt keretében. Az írások, így István két meséje is, a Lélekmesék című mesekönyvben kapnak majd helyet, a sajtóreferens elmondása szerint keresik a lehetőséget, hogy a könyv nyomtatásban is megjelenjen.
Az utóbbi időben nem volt lehetőség a személyes interjúkra rabokkal, pedig ezeken a beszélgetéseken sokkal inkább megnyílnak az elítéltek. Kiss Gábor Gergő azt mondja, soha nem félt senkitől, igaz, meg is óvják: a sajtóreferensek, nevelők már előre segítenek, hogy kit, mivel lehet megkeresni, ő már „készen” kapja az alanyokat. Tudják, hogy kinek nyilatkoznak, milyen témakörben, melyik elítélt az érdekesebb, közlékenyebb, lazább, kinek színesebb az élete.
Az elítéltek önként mesélnek érzéseikről, tapasztalataikról, benyomásaikról, senki nem kötelezi őket erre, és nem is kapnak „jó pontot” ezért.
„Pontos statisztikánk nincs, de a korábbi lapszámok tanúsága szerint a beszélgetések szereplőinek legalább háromnegyede nevét és vagy az arcát is vállalja. Ők azok, akik örülnek a lehetőségnek, hogy ezen a csatornán is bizonyíthatják: elindultak a jó úton, hasznosan és értelmesen töltik el az időt, amit bűncselekményük miatt a bíróság kiszabott rájuk” – mondja Kellner Gergely.
Eljött az idő, hogy magazinosabb legyen a Börtönújság
A Börtönújság korábbi arculatát, laptervét, tipográfiai sajátosságait és rovatrendszerét 2009-ben alakították ki, nyolc évvel később viszont úgy gondolták, hogy itt az ideje frissíteni: a lap néhány éve teljes megújuláson ment keresztül, az új arculatot a BvOP Kommunikációs Főosztály iránymutatása alapján a szerkesztőség készítette.
„A lap megújulásának lényege az volt, hogy olvasmányosabbá, olvasóbarátabbá és egyúttal interaktívabbá váljon. A megújult oldalakon sokkal több saját tartalmat láthatnak viszont az elítéltek, több képpel és nagyobb, érdekesebb írásokkal is találkozhatnak a lap hasábjain.” – mondja a főszerkesztő-helyettes.
A megújulási folyamat 2017-ben vette kezdetét, és – a finomhangolásokat követően – 2018-ra nyerte el végső formáját a lap. Az átalakulás legszembetűnőbben a címlapot érintette, de a lap egésze megfiatalodott, izgalmasabb és színesebb lett – szó szerint, hisz több mint egy évszázadon át döntően fekete-fehéren jelent meg.
„Elvárás volt felém is, hogy kicsit könnyedebb legyen a Börtönújság. A megújuláskor került bele a lapba a keresztrejtvény, a sudoku, a könyvajánló. Utóbbi nem csak a kikapcsolódást szolgálja, a börtönben érettségizőknek például olyan kötelező olvasmányokat mutatunk be, amire számíthatnak a vizsgán” – mondja a lap felelős szerkesztője. A magazinosabb vonalba a nőknek szóló tartalmak is beleférnek, de mivel több férfi rab és börtön van, mint női, ezt a tartalom is tükrözi.
Bár alapvetően belső kommunikációra szolgál mind az újság, mind a honlap, mindkét platform részesült már rangos elismerésben a börtönök falain kívülről. 2017-ben az Év Honlapja pályázaton a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága az akkor elindított új szervezeti honlapjával, a bv.gov.hu-val nyert díjat, 2019-ben pedig a Börtönújság „Előremutató társadalmi törekvés” különdíjat nyert a Kreatív magazin RGB – Kreatív Design Award marketingkommunikációs pályázatán.
A megújulást csak a belső igény vezérelte, hisz a Börtönújság esetében nem beszélhetünk arról, hogy a példányszám növelése miatt vált volna szükségessé a lap átalakítása. A szerkesztőség eredménykényszertől mentesen dolgozik.
„Nincs nyomás rajtunk, szerkesztőkön, rugalmas keretek között dolgozunk. Ha nincs annyi téma, lejjebb megyünk oldalszámban, ha túl sok van, akkor pedig félreteszünk a következő számra. Rugalmas a nyomdába adás, volt, hogy 2-3 hetet csúsztunk, semmi probléma nem volt. Nincs hirdetői kényszer, hirdetés eleve nincs is a lapban, és a példányszámtól sem függünk, nincs konkurencia” – mondja Kiss Gábor Gergő.
A 2020-as Börtönstatisztikai szemle adatai szerint 2019-ben 16 664 volt a fogvatartottak átlaglétszáma, nagyjából ennyi rabról beszélhetünk ma is, azaz körülbelül ekkora a potenciális olvasóközönség.
A lap elismertsége magas, a reintegrációs tisztek, a felügyelők, a büntetés-végrehajtásban dolgozó pszichológusok és a börtönlelkészek mellett maguk az elítéltek, a riportalanyok, a fogvatartottak és a visszatérő írók is pozitív tapasztalatokról számolnak be.
Érkeznek olvasói levelek, természetesen a börtön falain belülről. Ezek között elvétve sem fordulnak elő a lapot ócsároló üzenetek, a fogvatartottak leveleikben általában egy-egy érdekes programot ajánlanak a figyelmünkbe, de saját verseiket, novelláikat, rajzaikat is rendszeresen elküldik. Még visszatérő szerzőink is vannak, olykor pedig köszönőlevelek is érkeznek
– meséli a főszerkesztő-helyettes.
Reintegrációs hatás
Láthatóan magas a státusza az újságnak a rabok körében, rangja és elismertsége van, nemcsak azért olvassák, mert nincs más. Márpedig, ha a rabok kedvelik az újságot, akkor keresik, olvassák, ha pedig találkoznak a tartalommal, értesülnek a képzésekről is, és nagyobb számban jelentkeznek rájuk. Ahogy Kellner Gergely elmondta, a lap bűnmegelőzési céllal készül, a társadalomba történő visszailleszkedés egyik fontos eszköze, így a Börtönújság közvetve nagy szerepet játszik a rabok reintegrációjában is.
Szintén a 2020-as Börtönstatisztikai Szemle adatai alapján
Szinte minden területen érezhető a lap hatása, a százados elmondta, hogy még a börtönök színjátszó szakköreibe jelentkezők száma és a résztvevők lelkesedése is érezhetően megnőtt, miután olvasták az Országos Börtönszínházi Találkozón készült riportot. 2016 októberében indult a fogvatartottak reintegrációját segítő projekt, amelyet a Belügyminisztérium támogatott, ennek eredményei még látványosabbak.
A projekt segítségével eddig hétszáznál is több börtönből szabadult személy állt munkába vagy regisztrált álláskeresőként. A kezdeményezésben részt vevő fogvatartottak száma jelentősen megugrott annak bemutatását követően. Ez a projekt – a Börtönújságnak is köszönhetően – kivételesen sikeresnek mondható: a fogvatartottak közül közel kétezren vettek már részt kompetenciafejlesztő foglalkozásokon és több mint ezerötszázan tanultak piacképes szakmát
– mondja Kellner Gergely. Nem tudni, hogy a börtön falain kívül ki mennyire hasznosítja majd a bent tanultakat, de a lehetőséget már megteremtették maguknak, legalábbis azok, akik elvégezték valamelyik képzést.
A szabadulás után
A Börtönújságnak szintén fontos küldetése, hogy lehetőséget biztosítson, hogy a fogvatartottak kiteljesedjenek, kreatívabbak legyenek, ennek eredményét ideális esetben szintén érezni lehet a kinti világban. Tündér és István is azt mondta nekünk, hogy vagy a börtönben fedezte fel magában, vagy ott erősödött meg benne, hogy akár írhat is, és ezt mindketten meg is tették, ráadásul elismerték őket. A Börtönújság sokat segített nekik a börtönlét elviselésében, a továbblépésben, és tulajdonképpen hatással volt a szabadulás utáni évekre is.
István is azt mondta nekünk, hogy a szabadulása után mindenképpen szeretné felvenni a kapcsolatot a Bárka Alapítvánnyal, mert nem akarja abbahagyni a meseírást.
Tündér, „ha minden jól megy”, jövőre szabadulhat. Azt mondja, szeretné, ha „kint” is megjelennének a versei, arccal, névvel, de úgy érzi, már most megérte papírra vetni a gondolatait, az csak hab a tortán, ha börtön falain kívül is lehetősége lesz megjelentetni a verseit.
Szerettem volna magamból megmutatni egy részt, és ezt én itt megkaptam.
