A hagyományos parazitáink a vírusok, a baktériumok, bizonyos egysejtű szervezetek és különféle többsejtű élőlények. Léteznek azonban különleges kórokozók is. Ilyennek számítanak például a prionok, amelyek egyetlen fehérjéből állnak, s nem szükséges örökítőanyag a terjedésükhöz. Egy másik rendkívül fura parazitacsoportot a fertőző tumorok képviselnek. A kutya parazita tumorának (Sticker-szarkóma) DNS-szekvenciáját a közelmúltban fejtették meg Elisabeth Murchison és munkatársai.
Tízezer éve keletkezhetett
A tumoroknak két fő fajtája van, a jóindulatú tumorok, és a szervezetben terjedni képes rákos szövetek. A rákot tekinthetjük parazitának, hiszen a test anyagait, energiaforrásait, szállítórendszerét, kommunikációs és egyéb mechanizmusait felhasználva növekszik és szóródik szét a szervezetben. A rák azonban egy hosszútávon sikertelen parazita, hiszen az általa elpusztított testtel együtt semmisül meg. Van azonban néhány kivétel. Bizonyos ráktípusok képesek megfertőzni egészséges egyedeket is. Egy ilyen fertőző rák fenyegeti a tasmániai ördögöt, sokan emiatt a kipusztulásukat vizionálják.
Úgy tűnik azonban, hogy vannak a betegséggel szemben ellenálló egyedek, s így talán megmenekülhet ez a kivételes erszényes faj. A kutya fertőző tumora nem annyira virulens, nem okozza a gazdaállat pusztulását. A kutya parazitája valószínűleg régebben jött létre, mint a tasmániai ördögé, s így több ideje volt alkalmazkodni a gazdaállatához. Murchinsonék vizsgálatai szerint a tumor valamivel több, mint tízezer éve keletkezett, s terjedt el a világ minden táján. A kialakulás időpontját illetően a szerzők nem állítanak biztosat, mert az általuk alkalmazott genetikai óra ketyegési sebességének megállapításához azt feltételezték, hogy a kutya tumor DNS-ének mutációs rátája hasonló az emberi medulloblasztómáéhoz (egy agydaganat féleség), ami nem feltétlenül állja meg a helyét.
Embernél nem ismert
A Stickert szarkóma óriási számú mutációt halmozott fel: közel kétmillió genetikai változás, szemben egy tipikus emberi ráksejt ezer – ötezer közötti értékével. A kutya eredeti 78 kromoszómája a tumorban 58-ra redukálódott. Továbbá, 2,200 nagyobb DNS-régió átrendeződött (más helyre került), 650 gén pedig örökre elveszett. Érdekesség a genom ugráló elemeinek nagyszámú mobilizálódása a szarkómában: 350 elem található más pozícióban, mint a kutyában. E jelenség oka az lehet, hogy míg az emlősök halhatatlan sejtjeiben – az ivarsejtjeit képző csíravonal sejtekben – az ugráló elemek mobilizációja különféle mechanizmusok által blokkolt (a mutációk elkerülése végett), a kutya ráksejtjeiben ezek a gátló folyamatok valószínűleg nem működnek.
Úgy tűnik azonban, hogy a Sticker szarkóma genomja stabilizálódott, az evolúciója ugyanis jelentős mértékben lelassult. Két hozzávetőlegesen ötszáz évvel ezelőtt elvált kutyafajta DNS-e nagyfokú hasonlóságot mutat. A Stickert szarkóma egyébként a nemi szervekben szaporodik, s szexuális úton vagy nyalogatással terjed. A tumor sejtjeinek burjánzásáért valószínűleg az úgynevezett c-myc proto-onkogénben keletkezett mutáció felel, amely onkogénné (tumor indukálóvá) változtatta meg ezt a gént. A kutya immunrendszere feltehetően azért nem ismeri fel idegenként a szarkóma sejteket, mert azok felszínén jelentősen lecsökkent az MHC-I molekulák száma, melyek feladata az, hogy a sejt antigénjeit bemutassa immunrendszer számára.
Egyes feltételezések szerint az immunrendszer bizonyos elemei éppen a fertőző tumorok ellen jöttek létre. Úgy tűnik, hogy ezek nagyon hatékonyan működnek, hiszen az ilyen fertőző tumorok rendkívül ritkák, az ember esetében egyetlen típusuk sem ismert. A Stickert szarkóma nem csupán, mint parazita érdekes, hanem a tumor képződés szempontjából is egy új módot képvisel. Eddig a rákképződés négy mechanizmusát ismertük: (1) a hajlam genetikai öröklődése a felmenőktől, (2) mutációk a sejtjeinkben, (3) nem genetikai (gyulladás és epigenetikai folyamatok) tényezők, illetve, (4) rákot okozó vírusok fertőzése. A Stickert szarkóma egy további mechanizmust képvisel: maguk a tumorsejtek fertőzőek.
