Naponta kapom otthonról az intő szavakat: vigyázzak magamra, ne menjek egyedül semerre. Tudom, hogy a versenyzők között van olyan, aki még az olimpiai parkból sem meri kitenni a lábát. Persze nem alaptalan az aggodalom, hiszen az olimpiát megelőző hírek eléggé rémisztőek voltak.
A legkedvesebb „jókívánság” Angliából érkezett, egy kedves barátomtól, Manchester mellől, Halifaxból. A helyi vallási közösség tagjai mécsest gyújtottak nemcsak a britekért, de az összes magyarért is, aki itt van most Szocsiban.
Mindenesetre megnyugtatok mindenkit, Szocsiban egyelőre semmi sem ad okot aggodalomra.
