A 2010-es években úgy nézett ki, hogy eltűnnek az ufók. Pedig az ufóhívők épp az ellenkezőjére számítottak: azt várták, hogy a HD-videók és a nagy felbontású fényképek készítésére kifejlesztett okostelefonok elterjedése elhozhatja az ufóészlelések aranykorát. Hogy végre nem teljesen életlen pacákat és homályos foltokat mutató felvételeket kell majd nézegetnünk, mint mindent elsöprő bizonyítékot arra, hogy földönkívüliek űrhajói repkednek a Föld légterében.
Ám hiába van több milliárdnyi földlakó zsebében okostelefon, nem özönlötték el a közösségi oldalakat a nagyvárosok felett lebegő, majd gyorsan eltűnő csészealjakról készült videók és fényképek, sőt, a háromszög alakú űrhajókról sem készültek tömegével a felvételek. Ha mégis felbukkant egy-egy, azokról hamar kiderült, hogy az ufóvideókkal jól szórakozó CGI-os szakik kamuja.
Az utóbbi néhány évben azonban mégis ufómánia söpört végig a világon, miután olyan komoly, nagy tekintélyű amerikai lapok, mint a Politico, a New York Times és a Washington Post 2017. december 16-án egyszerre számoltak be arról, hogy a védelmi minisztérium titkos ufófigyelő programot működtetett, valamint arról, hogy amerikai pilóták „a fizikai törvényeit meghazudtoló” sebességre, lehetetlennek gondolt irányváltásokra és gyorsulásokra képes repülő tárgyakat észleltek.
És nem csak látták azokat, hanem videót is készítettek róluk, a Times pedig megszerezte és közzétette a felvételeket – azóta az amerikai sajtó ufólázban ég. A korábban kínosnak és szenzációhajhász bulvárlapokba valónak számító témával olyan nagy presztízsű, komoly lapok is részletesen foglalkoztak, mint például a New Yorker magazin, míg a legelismertebb televíziós hírműsornak számító 60 Minutes több mint fél évszázados története alatt először készített ufós adást.
Köztünk járnak?
Az ufóhívők évtizedek óta állítják: az amerikai kormány tudja, de eltitkolja, hogy a földönkívüliek már itt vannak, és nagy reményekkel várják a jelentést. A reményeiket pedig olyan emberek is fűtik, mint Barack Obama volt amerikai elnök, aki egy show-műsorban kijelentette:
Az igaz, és ezt most teljesen komolyan mondom, hogy felvételek és adatok vannak olyan, levegőben lévő tárgyakról, amikről nem tudjuk pontosan, hogy mik is. Nem tudjuk megmagyarázni a mozgásukat és a röppályájukat.
Aztán ott volt John Ratcliffe, az amerikai nemzeti hírszerzés volt vezetője, aki a Fox News amerikai hírtelevíziónak adott interjújában közölte, a légierő és a haditengerészet pilótái „nehezen megmagyarázható” módon viselkedő repülő tárgyakat láttak, amik olyan mozgásokat végeztek, amikre még nincs meg a technológia, „hangrobbanás nélkül ugranak hangsebességre”, és ezeket a tárgyakat több műszer is észlelte.
A CIA egykori igazgatója, John Brennan pedig már ki is jelentette azt, amire az amerikai sajtót elárasztó ufós hírekben csak finoman utalnak. Egy interjúban ugyanis közölte, „önhitt és arrogáns” azt gondolni, hogy a földön kívül nincsen élet, és elképzelhető, hogy az utóbbi években nyilvánosságra került megmagyarázhatatlan jelenségeket „olyasmi okozhatja, amit egyesek más létformának tartanak”.
Nincs itt semmi látnivaló
A szkeptikusok azonban nincsenek lenyűgözve. Az eddig nyilvánosságra került „bizonyítékok” szerintük egyáltalán nem bizonyítanak semmit, azt pedig különösen nem, hogy földönkívüliek érkeztek volna a Földre. A felvételek ráadásul most is pontosan olyanok, mint a már évtizedek óta látható ufóvideók: azokon csak teljesen életlen pacákat és homályos foltokat lehet kivenni.
Ahogy azt Michael Shermer, a Skeptic magazin alapítója mondta a San Diego Union-Tribune című amerikai lapnak:
Semmi újdonság nincs itt, ugyanazok a szemcsés videók, amiket már megszokhattunk.
Sőt, ha jól megnézzük az amerikai haditengerészet által készített felvételeket, már nem is annyira látszanak annyira különlegesnek, ahogy arra a videókat alaposan elemző Mick West rámutatott, és akinek magyarázatait a Magyar Szkeptikus Társaság elnöke, Pintér András Gábor lapunknak „szkeptikus szempontból Kánaánként” jellemzett.
- A tenger felett hihetetlen sebességgel haladó gömb csak a paralex illúzió miatt tűnik gyorsnak, és valószínűleg csak egy lassan haladó ballon volt.
- Az úgynevezett „piramis ufóról” készült videó pontosan olyan, mintha egy életlen, az éjjellátó kamera háromszög alakú rekesznyílása miatt háromszögűnek látszó repülőgép lenne, azaz egy elmosódás (bokeh).
- A tengerbe merülő repülő gömb? A rossz minősége miatt nehéz pontosan megmondani, de biztos, hogy nem a vízben, hanem a horizont mögött tűnt el, és nem csinált semmilyen különleges manővert. Így bármi lehet helikoptertől elkezdve drónon át egy infracsapdáig, és csak azért látszik gömbnek, mert az infrakamerás felvételen csak a hőt lehet látni, amit az eszköz kibocsájt.
- A Gimbal nevű videón szereplő, klasszikus repülő csészealjnak látszó tárgy csak az infrakamera képe miatt látszik csészealj alakúnak: pontosan így mutat hőkamerán egy sima utasszállító gép is, a furcsa mozgást pedig a kamera forgása okozza. A körülötte lévő „világító aura” pedig egy egyszerű képjavító effekt hatása.
- A hirtelen sebességváltást végrehajtó „ufó” a Flir1 néven ismertté vált felvételen valójában nem tűnik el hihetetlen gyorsítással, csak azt látni, ahogy a repülőgép célkereső kamerája elveszíti, és nem tudja tovább követni. A videó annyira nem bizonyít semmit, hogy amikor 2007-ben először kikerült egy paranormális esetekkel foglalkozó oldalra, a tagok többsége érdektelennek tartotta, és egyikük kijelentette, hogy az csak egy „teljesen lehangoló videó egy pontról”.
A videók azonban csak egy részét képezik a bizonyítékoknak, hiszen szemtanúk is vannak, méghozzá az amerikai haditengerészet vadászpilótái.
A pilóták is csak emberek
Az ufóhívők rendszeresen hivatkoznak a pilótákra, különösen a katonai gépeket vezetőkre, mint „minden repülő dolog legjobban képzett megfigyelőire a világon”. Az amerikai légierő 1950-es évekbeli ufófigyelő programjában tudományos tanácsadóként részt vett J. Allen Hynek azonban már úgy tartotta, hogy a pilóták különösen ki vannak téve a téves megfigyeléseknek. Nem véletlenül gondolta így: lehet, hogy elsőre talán logikusnak is tűnhet elhinni, hogy a pilóták a legmegbízhatóbb ufó-szemtanúnak számítanak, ám ők is csak emberek, egy illúziók tömege által becsapható emberi aggyal.
A pilóta is ember, észlelési hibákat véthet, mondta Pintér András Gábor, hozzátéve, hogy erről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, és kételyek nélkül elhisszük, ha egy pilóta lát valamit az égen. Pedig a pilóták sem szakértői az optikai csalásoknak, azok ugyanúgy megzavarják őket, mint minden más embert. És ezt példák sora bizonyítja.
Stan Hubbard brit berepülőpilóta 1950-ben a királyi légierő Farnborough-ban található kutatóközpontjában szolgált, amikor egy szép augusztusi napon a becslése szerint egy 30 méter átmérőjű, nagyjából ezer kilométer per órás sebességgel száguldó, korong alakú tárgyat vett észre az égen. Két héttel később ő és a brit légierő nagyjából tíz másik tagja is látta ugyanezt.
A brit kormány ufóészlelésekkel foglalkozó csoportja kivizsgálta az esetet, és arra jutottak, hogy Hubbard és társai egy optikai illúzió áldozatai lettek, ugyanis a kérdéses repülő tárgyat senki más nem látta, ami lehetetlen lenne egy olyan lakott terület felett, mint Farnborough.
Hasonló esetről számolt be a több mint tízezer órányi repülési tapasztalattal rendelkező Charlie Page másodpilóta, aki egyszer Kanada közelében látott meg egy, a gépüktől nagyjából 1,5 kilométerre „szinte mozdulatlanul” lebegő fénygömböt. Aztán kiderült, hogy amit ő és a pilóta is látott, valójában egy másik, tőlük nagyjából 25 kilométernyire repülő utasszállító gép volt, ami csak visszaverte a napfényt, és úgy tűnt, mintha közel lenne hozzájuk.
A pilótákat is ugyanolyan könnyen becsaphatja a szemük, mint az átlagembereket, és akár még a Vénuszt is ufónak hihetik. Úgy járhatnak, mint Steve Lundquist, az amerikai légierő pilótája, aki a Közel-Keleten repült, amikor egy furcsa fényt látott maga előtt mozogni, ami „lehetetlen sebességgel és magasságváltásokkal” repült, és olyan dolgokat produkált, amiket egyetlen repülőgép sem képes megtenni. Elmondása szerint már majdnem jelentette az esetet, amikor rájött, hogy csak a teljesen mozdulatlan Vénuszt látta, a mozgás pedig optikai illúzió volt.
Hasonló esetek a pilóták elmondása szerint rendszeresen előfordulnak, és a Vénuszt, a Jupitert, sőt még a Holdat is ufónak szokták nézni a pilóták. Ezt bizonyította az Air Canada légitársaság egyik másodpilótája 2011 januárjában, egy Torontóból Zürichbe tartó járaton, amikor a közelükbe ért az amerikai légierő egyik C17-es teherszállító gépe.
Az éppen pihenésből felébredt másodpilóta előbb a fényesen világító Vénuszra hitte azt, hogy az előttük és háromszáz méterrel alattuk lévő teherszállítót látja, majd rájött a tévedésére, és észrevette a közelítő gép fényeit, de akkor meg azt hitte, hogy az felettük van, és egyenesen feléjük tart, ezért zuhanórepülésbe kezdett, hogy elkerülje az ütközést, ám ezzel egyenesen a teherszállító felé irányította a gépet. Szerencsére a pilóta még időben reagálni tudott, és felhúzta az utasszállítót. Az esetben több utas is megsérült.
Köztük a gépét, amivel repülnek: az amerikai légierő vizsgálata szerint 1990 és 2004 között a halálos repülőbalesetek 69 százalékát okozta a pilóták térbeli dezorientációja, amikor összezavarodnak, és képtelenek pontosan meghatározni a gép térbeli helyzetét, magasságát, sebességét és irányát. Ezek után nem csoda, hogy voltak pilóták, akik közelharcot vívtak ballonokkal, teljesen meggyőződve arról, hogy azok kitérő irányváltásokat hajtottak végre.
A repülő Tic Tac esete
Az egészen biztos, hogy Dave Fravor, az amerikai haditengerészet pilótája látott valamit 2004 novemberében, amikor egy gyakorlaton vett részt a Csendes-óceánon, nagyjából 160 kilométernyire az amerikai partoktól. Amit látott, azonban hihetetlennek hangzik.
Fravor elmondása szerint egy „hatalmas Tic Tac” cukorkához hasonló fehér tárgyat látott a zavaros víz felszíne felett lebegni. A nagyjából 12 méteresnek látszó tárgynak nem voltak szárnyai, de hajtóműve sem, miközben jobbra-balra mozogott „mint amikor pingponglabdát dobsz a falra”. Ám amikor közel akart repülni hozzá, a tárgy óriási gyorsulással eltűnt.
Nem volt kiszámítható mozgása, sem kiszámítható röppályája
– tette hozzá Alex Dietrich pilóta, aki egy másik géppel repült kötelékben Fravorrel, amikor a tárgy megjelent.
Hogy valójában mit is láttak a pilóták, azt senki sem tudja. De könnyen lehet, hogy már ők maguk sem. Fravor – és később Dietrich is – ugyanis csak több mint 15 évvel később mesélt az esetről az emlékeikre hagyatkozva. Az emberi memóriáról azonban évtizedek óta zajló kutatások bizonyították be, hogy rendkívül rosszul működik.
Ahogy azt Elizabeth Loftus, az emberi memóriát évtizedek óta tanulmányozó amerikai pszichológus professzor mondta, sokan azt hiszik, a memória úgy működik, mint egy videó: rögzíti, amit valaki látott, majd amikor visszaemlékszik, az olyan, mintha megnyomnák a lejátszás gombot. Kutatásaival azonban bizonyította, hogy az emberek emlékezte egyáltalán nem megbízható: szemtanúk meg vannak győződve arról, hogy stoptáblát láttak, miközben az csak egy elsőbbségadás kötelező tábla volt, félórás kínzásnak kitett katonák rosszul emlékeznek a kínzást végrehajtó kiképző arcára, vagy a nemi erőszak áldozatai az elkövetőre.
A szemtanúk annyira megbízhatatlanok, hogy az Egyesült Államokban az ártatlanul halálra ítélt emberek kétharmadát vagy kizárólag, vagy jórészt tanúvallomások alapján találták bűnösnek, és a kutatók becslése szerint ez több ezer embert érinthet.
Fravor és Dietrich biztosan látott valamit, de azóta annyi idő telt el, hogy nem emlékezhetnek rá teljesen tökéletesen. Agyukban minden egyes alkalommal egy kicsit változott az emlék, ahányszor csak visszagondoltak rá, ráadásul ezt mások is befolyásolhatták. Mint például a Flir1 videót készítő Chad Underwood pilóta, aki elnevezte Tic Tac-nak az azonosítatlan repülő tárgyat, és már ez is könnyen megváltoztathatta Fravor és Dietrich fejében az emlékképet a tárgy alakjáról.
A gömbbe zárt kocka
Az amerikai haditengerészet pilótái 2014-ben és 2015-ben az Egyesült Államok keleti partjainál is találkoztak megmagyarázhatatlannak tűnő repülő jelenségekkel. Az amerikai sajtóban megjelent beszámolók szerint a haditengerészet Atlanti-óceánon gyakorlatozó pilótái számára szinte mindennapos esemény volt, hogy furcsán mozgó tárgyakat vettek észre új, csúcstechnológiás radarjaikon. Saját szemükkel azonban szinte soha nem látták azokat. Amikor közel értek hozzájuk, rejtélyes módon eltűntek vagy nem voltak láthatók.
A New York Timesban két vizuális észlelésről is olvasni lehetett. Egy pilóta egy nagyjából bőrönd nagyságú, ezüstös fémtárgyat látott, amit UAS-ként, azaz drónként jellemeztek. A másik észlelés akkor történt, amikor két gép repült egymás mellett, alig harminc méternyire egymástól, és valami elszáguldott közöttük. Az egyik pilóta szerint a tárgy úgy nézett ki, mint egy átlátszó gömb, ami egy kockát vett körbe.
Később a Warzone című katonai oldalnak egy, az eseteket jól ismerő forrás elmondta, hogy ezt a bizonyos „gömbbe zárt kockát” többször is látták a pilóták. Ám a lap munkatársai magyarázatot is találtak arra, hogy mi lehetett az, méghozzá egy, az 1940-es években beadott szabadalomban: egy radarjelek visszaverésére használt sarokreflektort tartalmazó ballon.
A lap, ami cikkek sorozatában foglalkozott behatóbban a haditengerészeti ufóészlelésekkel, meggyőzően érvel amellett, hogy az érthetetlenül viselkedő repülő tárgyak valójában drónok és ballonok voltak, amikkel más országok tesztelték és vizsgálták az amerikai fegyveres erők radarrendszereit, közben felbecsülhetetlen értékű információkat szerezve a haditechnikáról.
Az amerikai kormánynak mindez nem teljesen ismeretlen. A második világháború után a hírszerzés elektromos zavaró-berendezésekkel és akár tengeralattjáróról is elindítható radarjel-visszaverő ballonokkal tesztelte a szovjet radarrendszerek érzékenységét. A Warzone-nak a korábban az 51-es körzetben is dolgozó T. D. Barnes, az elektronikus hadviselés egyik úttörője elmondta:
El tudtuk hitetni a szovjet radarokkal, hogy több, levegőben lévő tárgyat is követnek. Egyszer egy orosz Mig-15 pilótája még látni is vélte a célpontot, sőt, be is fogta.
A lap szerint ellenséges országok – feltehetően az oroszok vagy a kínaiak – hírszerzése játszik az amerikai haditengerészettel, olcsó, ennek ellenére hatékony eszközöket használva. Ezzel együtt azt sem lehet teljesen kizárni, hogy az amerikai fegyveres erők tesztelték a saját védelmi rendszereiket, valamint hogy saját, titkos technológiáik miként működnének ellenük.
Ami a híressé vált Tic Tac „ufót” illeti, arra egyelőre nincs teljes magyarázat, de könnyen elképzelhető, hogy a pilóták az amerikai fegyveres erők valamilyen szupertitkos fejlesztését láthatták. Az eset idején ugyanis a haditengerészet először használt egy teljesen újonnan kifejlesztett radarrendszert, aminek hatékonyságát tökéletesen lehetett ott tesztelni.
Azt pedig érthető módon nem kötik a pilóták orrára, ha valóban egy titkos amerikai eszközt szúrtak volna ki, mondjuk egy olyat, mint amilyen az alábbi videón látható, és ami egy tengeralattjáróról indítható drón:
Ahogy azt a Lockheed-Martin hadiipari cég fejlesztő irodáját vezető, és a lopakodó atyjaként ismertté vált Ben Rich elmondta, vannak olyan technológiáik, amik hatalmas áttörésnek számítanak, és már 20–30 évesek, mégsem tud róluk senki.
Mi lesz a Pentagon ufójelentésében?
Az amerikai védelmi minisztériumnak június 25-éig kell nyilvánosságra hoznia jelentését az azonosítatlan légi jelenségekről, ám egy titkosított jelentésről már tájékoztattak egyes magas rangú kormányzati tisztségviselőket, akik a New York Timesnak névtelenül néhány részleteket ki is szivárogtattak ebből.
A jelentés szerint az elmúlt két évtizedben történt több mint 120 észlelés „nagy többsége” nem amerikai haditechnikai vagy egyéb kormányzati eszköz volt, sokról kiderült, hogy ballonok, néhány légi jelenség pedig feltehetően kínai vagy orosz kísérleti technológia volt. A Times a cikkében utalt rá, hogy hiperszonikus eszközökről lehet szó.
E mellett a Times értesülései szerint az amerikai hírszerző szervek nem találtak bizonyítékot arra, hogy földönkívüli űrhajók szórakoznának az amerikai haditengerészettel, de ez egészen biztosan nem fogja meghatni az ufóhívőket, akik, ahogy azt Michael Shermer kijelentette, azt sem fogadnák el, ha a jelentés mindenre tudna földi magyarázatot adni.
