Az idei január a fővárosi épületek szemszögéből igen rosszul indult, hiszen számos olyan épület bontásáról röppentek fel hírek, amik száz-százötven év alatt Budapest városképének szerves részévé, sőt, lakóik, illetve a bennük feltűnt csoportok miatt sokszor nem csak építészet-, de város- és kultúrtörténeti jelentőséggel is rendelkeznek. A Wichmann kocsmájaként elhíresült Kazinczy utca 55. , illetve az 1793-ban alapított Márványmenyasszony az utolsó pillanatban ugyan megmenekülni látszik, a Várkert rakparton készülő túlépítés, a századfordulós húsbolt fölé tornyosuló Mester utcai társasház, a BME kampuszán születő új óriás, illetve az MTA egykori Központi Kémiai Kutatóintézetének egyelőre rejtélyes átalakítása azonban jó eséllyel nem fog akadályba ütközni.
Nem minden épületet lehet azonban megvédeni: kitűnő példa erre a mozgalmas történelmű, az Alagút Dunától távolabbi kijáratától néhány lépésre álló Krisztina tér 8., aminek történetét keddi cikkünkben foglaltuk össze.
A mai arcát épp kilencven évvel ezelőtt, 1931-ben megkapó egyemeletes ház nem élvez műemléki védettséget – hiszen nincsenek azt a város többi épületétől megkülönböztető jegyei, vagy kiemelkedő jelentősége –, állapota pedig mostanra életveszélyessé tette.
Amint azt a részleteket bemutató cikkünkben is említettük, a hosszú évek óta üresen álló, statikailag meggyengült épületet 2016-ban a Budavári Önkormányzat nyilvános pályázaton eladta, a szerződés értelmében azonban egészen addig résztulajdonos marad, amíg az új gazda jogerős építési engedélyt nem szerez.
Ez az első hallásra furcsa megoldás az egyetlen lehetőség arra, hogy a kerület vezetése megőrizze a Krisztina téri főhomlokzatot, így biztosítható, hogy a városkép szempontjából is kedvező változás jöhet létre.
A kerületi főépítész, Csány Éva a 24.hu kérésére kifejtette:
Az épületre statikai állapota miatt biztos bontás vár, az ügyet pedig még egyértelműbbé teszi, hogy a hatályos építési jogszabályok szerint kötelező az autóparkolás telken belüli megoldása, ez pedig csak garázscélú alápincézéssel jöhet létre.
A házzal kapcsolatban a Kormányhivatalhoz eddig befutó engedélykérések is alátámasztják ezt: míg 2017-2018-ból három, átépítési engedélyezési eljárás látszik (ezeket sorban elutasították), addig a 2020. szeptemberében és decemberében leadott társai már teljes bontásról, illetve új társasház emeléséről szólnak.
Utóbbi egyelőre még nem kapott engedélyt – tudtuk meg Csány Évától, a leadott tervek azonban most feltűntek a kerület hivatalos Facebook-oldalán:
A képeken jól látszik, hogy a visszaépítendő homlokzatot vertiálisan tükrözik, így a kapuzat a ház tértől távolabb eső oldalára esik majd, az újjáépített, bézs vakolt felületű rész fölé pedig két újabb, a környék képéből homlokzatával drasztikusan kilógni nem akaró, sötétszürke cseréptetővel zárt, az első emeleti zárterkélyt folytató szint kerülne.
A tűzfalak ezzel valóban eltűnnének, az épület pedig 21,95 méteres magasságával igazodna a nála egy, illetve két méterrel magasabb szomszédaihoz.
A látványterveken egyértelműen látszik, hogy a befektető, illetve az önkormányzat által még közösen tulajdonolt épület jó úton jár az észszerű újjászületés felé, ami az értékes épületekkel teli környék képén sem ejtene foltot.
A ma a földdarabon álló épület megmenekülése, majd élettel való újbóli megtöltése lenne persze az ideális megoldás, annak állapota, illetve az ingatlanbefektetői szempontok azonban nyilvánvalóan nem ezt diktálják. De amíg a képen látható megoldás lesz a végeredmény, addig nincs is semmi gond mindezzel.