Sport

Őrült külsejével fedte el gyengeségét a darts új királya

Új világbajnoka van a dartsnak: a skót Peter Wright már nemcsak extravagáns külsejéről híres, hanem arról is, hogy ő szerezte meg legidősebbként első vb-trófeáját. A csúcsra vezető út nem volt sima, Wright egyszer leállt a dartsszal, és hat évvel ezelőtt újra közel állt ahhoz, hogy feladja. A színes ruha és a tarajos frizura csak egy marketingfogással felérő húzásnak tűnik, pedig ennél jóval több van mögötte.

1995-ben egy fiatal férfi Dél-Londonból élete első dartsvilágbajnokságán vett részt, de túl sok nyomot nem hagyott a nézőkben, decens frizurájával, fekete öltözékével átlagosnak hatott. Az is megfelelt a várakozásoknak és a papírformának, hogy az első fordulóban kikapott a világelső Ritchie Burnett-től.

Huszonnégy évvel később Peter Wright már a PDC-dartsvilágbajnokság egyik esélyeseként állt színpadra az Alexandra Palace-ban. A decens frizurát mohikánokat/punkokat idéző zöld taraj váltotta fel, a fekete öltözéket pedig karácsonyi manóra emlékeztető zöld és piros színekben pompázó extravagáns viselet, de egy valami nem változott, Wright pocsékul állt az első meccsén.

Ellenfele a Fülöp-szigeteki Noel Malicdem annyiban előnyben volt a hetedik kiemelt Wrighttal szemben, hogy már játékban volt, hiszen az első fordulót sikerrel vette, míg Wright ekkor mutatkozott be a vébén. Több klasszishoz hasonlóan ő is rozsdásan kezdett, és a döntő szettben 2-1-re vezetett Malicdem, aki 121-en állt, amikor Wright 302-ról egy 162-es dobással kiszállóra rakta magát.

A filippínónak meccsnyila volt, a bullt azonban nem találta el, Wright viszont nagyon belejött, 140-ről kiszállt, behúzva ezzel a leget, hogy aztán a hirtelen halálban 6-5-re nyerje a játszmát, és továbbszenvedje magát a 32 közé. A világbajnoki döntő másnapján nyugodtan megállapíthatjuk, a Malicdem ellen a megmenekülést jelentő hat nyíl Wright pályafutásának legfontosabb hat dobása volt.

Wright a skóciai Livingstonban született, ötévesen azonban Londonba költözött édesanyjával, aki valósággal elszökött a kis Peterrel a család elől.

Édesanyám nagyon fiatalon szült, és folyton azt hallgatta, hogy el fognak venni tőle, mert nem alkalmas arra, hogy felneveljen. Erre ő jobbnak látta, ha Londonba költözik velem

– mesélte Wright.

A folytatás sem volt könnyebb, a pénz ugyanis nem vetette fel Wrightékat, és bár 13. születésnapjára meglepték egy dartskészlettel, táblára már nem futotta, így jobb híján egy fát használt célpontnak a nyilaihoz. A darts vérbeli kocsmasport, Wright pedig 15 évesen csatlakozott egy csapathoz, amely a London külvárosában, Plumsteadban található Lord Derby nevű pubban dobált.

Pár pint sör után alapból felfokozott tud lenni a hangulat, hát még ha a darts miatt tét is van, és amikor Wright egyszer az ellenfelén gúnyolódott, a kontrollt elvesztő rivális egy söröskorsót vágott az arcába. Wrightnak szétvágta az ajkát a korsó, a sérülés nyomai pedig harminc év elteltével is látszódnak.

Bár az 1995-ös BDO-vébére (a két szervezet, a BDO és a PDC közül ma már utóbbi világbajnokságát jegyzik magasabb szinten) eljutott, a skót nem keresett annyit a dartsnak köszönhetően, hogy abból meg tudjon élni, ezért úgy döntött, felhagy a versenyzéssel.

„Azt kívántam, bárcsak folytathatnám. De egyszerűen nem engedhettem meg magamnak. Nem volt munkám, és ha kifizettem a számláim, 14 fontból kellett megoldanom a hét további részét” – avatott be minket élete egyik keserves időszakába.

Pedig Phil Taylor vagy éppen Raymond van Barneveld sikereinek és karakterének köszönhetően a darts akkoriban kezdte mai napig tartó szárnyalását, Wright azonban a pénzdíjak hajszolása helyett városról városra vándorolt, hogy alkalmi munkákból keresse meg a betevőt. Foglalkozott nyílászárók cseréjével, szállított betonból készült kerítésoszlopokat, dolgozott építkezéseken és nyári táborokban.

Tankönyvekbe kívánkozik a magára hagyott kocsmasport elképesztő sikersztorija
Ha nem lett volna a tökös ráncfelvarrás és Phil Taylor, ma szegényebbek lennénk egy kiváló év végi programmal.

Aztán 2007-ben leült a tévé elé, hogy a Grand Slam of Darts nevű versenyt megnézze, és arra döbbent rá, hogy akiket a képernyőn lát, azoknak a nagy részét korábban legyőzte, ez pedig ráébresztette, hogy van még dolga a sportággal.

„Mindig is a véremben volt. A feleségem, Joanna félre tudott tenni pénzt a fodrászüzlete révén, én pedig karácsonykor abbahagytam a melót, és februártól elkezdtem járni a versenyeket. Az első évben 1200 fontot kerestem, úgyhogy nem lettem sokkal nyugodtabb, amikor a bankszámlámra néztem” – mondta Wright az újrakezdés nehézségeiről.

Felesége szerint Wright számára az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy folyamatosan csak azt hallotta maga körül, hogy nem elég jó, és úgysem viszi majd semmire.

„Nagyon félénk volt, és sok mindenen kellett keresztül mennie, hogy megjöjjön az önbizalma” – árulta el Joanna.

Hogy a félénkségét leplezze, Wright és felesége kitalálták az új arculatot, a színes hajat, a rikító ingeket, a tarkabarka nadrágokat, valamint a festést a fejbőrre. Ezzel megszületett az új karakter, és mivel minden valamirevaló dartsosnak van beceneve, Wright is választott magának egyet, a sörből és ciderből kevert kedvenc koktélja után lett Snakebite, vagyis kígyóharapás.

„Eleinte sokan mondták, hogy nézd azt az idiótát, úgy néz ki, mint egy bohóc. Pedig csak más akartam lenni”

– mondta. Stílusváltás ide vagy oda, Wright úgy ment neki a 2014-es vébének, hogy ismét azt fontolgatta, hogy felhagy a dartsszal, mert a családi kasszát kiürítette a folyamatos utazás és versenyzés. Aztán a világbajnokság meghozta a régóta várt áttörést számára, egészen a döntőig menetelt, de ott 7-4-re kikapott az első vb-címét besöprő Michael van Gerwentől.

A vereség csalódottá tette, ugyanakkor a második helyezettnek járó 100 ezer dollár megteremtette a lehetőséget számára, hogy folytassa a pályafutását, és ne kelljen a pénzen kattognia. A vb-döntő a magabiztosságát is meghozta, de az első komoly tornagyőzelmére 2017-ig várnia kellett, amikor a UK Openen lett első.

Szintén 2017-ben vetett véget a Van Gerwen elleni átoknak, amikor zsinórban 16 vereség után végre ismét nyert ellene, majd májusban, a PDC European Darts Grand Prix nevű versenyen 6-0-ra verte a mumusnak számító hollandot.

Kilencven százalékban a mentális tényezők döntenek, a maradék tíz százalék pedig a gyakorláson múlik. Ha sikerül felpörögnöm, és fejben is rendben vagyok, akkor nyerek, és akár a vébén is odaérhetek, minden évben egyre inkább közelítek

– nyilatkozta nem sokkal a Van Gerwen elleni 6-0 után.

Bár a közönség a show miatt – aminek a bevonulás végén a színpadon előadott szökdécselés is része – imádja Wrightot, a riválisok között nem volt ennyire népszerű, Van Gerwen tiszteletlennek tartotta, honfitársa, Gary Anderson azt tanácsolta neki, jobb lenne, ha befogná a száját, míg felesége a Twitteren keveredett vitába Adrian Lewisszal.

„Úgy érzem, féltékenyek arra, amit felépítettünk, gondolok itt a színpadon látott karakterre, valamint az eladhatóságra” – találgatta Wright, hogy miért fújnak rá a többiek.

Valahol ezek a konfliktusok, illetve ezek kezelése is visszaadják, miért kellett az ijesztően félénk Wright számára a színpadi álca: a magánembert megviselte volna, hogy a körülötte lévők célpontnak tartják, Snakebite-ról azonban gond nélkül leperegtek ezek a kritikák.

Teljesen más a két énem. Ha a színpadon vagyok, akkor teljes mértékben arra a szerepre, az ottani feladatomra koncentrálok, az egy sajátos állapot. De ha most azt mondaná, álljak fel a székből, és menjek dobálni, valószínűleg borzasztóan menne

– fedte fel a kettősségét a Telegraphnak adott interjúban.

A 49 éves Wright a UK Open aratott győzelme után több nagy tornán is eljutott a döntőig, de ezeket rendre el is vesztette. Az egyik legfájdalmasabb vereséget a Premier League 2017-es fináléban szenvedte el, amikor hat meccsnyila is volt, a végén mégis gratulálnia kellett Van Gerwennek.

A hollandtól elszenvedett vereségei után Wright mindig azzal biztatta magát, hogy legközelebb majd elkapja MvG-t, de idén a Bajnokok Ligája döntőjét ugyanúgy elbaltázta mint a 2017-es PL-finálét, 10-7-re is vezetett, mégis kikapott 11-10-re. A PDC-tornákon összesen 15-ször játszhatott döntőt pályafutása során, de a 2017-es UK Open kivételével mindent elvesztette, amit már nem lehet csak a pechre fogni.

Az év második felében azonban Wright önbizalmat meríthetett a négy tornagyőzelméből, valamint abból is, hogy a Players Championship 29-es állomásán a lengyel Krzysztof Ratajski ellen egészen hihetetlen, 123,5-ös átlaggal győzött 6-0-ra, ami rekord a sportág történetében, még ha nem is a tévés meccsek között, mivel ezt a találkozót csak az interneten közvetítették.

A vébén aztán nem csak az első meccsén táncolt pengeélen, mert a nyolcaddöntőben hiába vezetett 3-0-ra, végül csak a hetedik szett rövidítésében gyűrte le a holland Jeffrey de Zwaant.

A negyedöntőben Luke Humphries ellen a torna második legmagasabb átlagával, 105,86-tal nyert a skót, akit a balhés elődöntőben az sem zökkentett ki, hogy Gerwyn Price hol az arcába üvöltött, hol a füle mellett pár centire dobta el a nyilat, a végén pedig nem fogott vele kezet. Igaz, Wrightot sem kellett félteni, mert a megnyert első szett végén ő trollkodott ellenfelével.

Ritkán látni, hogy két dartsos úgy utálja egymást, mint a vb-elődöntősök
A címvédő kényelmesen jutott újra döntőbe, de a másik elődöntőben a rivalizálásé volt a főszerep.

A fináléban a címvédő Van Gerwen várt rá, és a 2020-as évek első világbajnoki döntőjének úgy vághattak neki, hogy Mighty Mike 59-17-re vezetett kettőjük párharcában.

Ami ennél is ütősebb adat: a nagy tornákon játszott döntőik közül mind a kilencet Van Gerwen nyerte, ennek ellenére a skót fogadkozott, hogy most mindenki egy új Wrighot lát majd, aki képes lesz felnőni a világelső mellé.

„2014-ben már játszottam egy vb-döntőt, de akkor még nem álltam készen arra, hogy megnyerjem a trófeát. Most viszont tudom és érzem, hogy készen állok. Érettebb lettem, tanultam a vereségekből, úgyhogy Michael egy olyan Wrighttal találkozik, akivel még nem volt dolga. Eljött az én időm” – villantotta meg a magabiztosságát Wright.

Meccs előtti nyilatkozatában Van Gerwen azt pedzegette, hogy Wright rendre megremeg a sorsdöntő pillanatokban, de Snakebite ezúttal valóban a magabiztos énjét vitte fel a színpadra. Bár MvG 0-2-ről még felállt, innentől végig kontrollálta a döntőt a skót, a címvédő pedig tőle szokatlan módon nem tudta megragadni a lehetőségeket.

Hiába volt jobb átlaga a meccsen Van Gerwennek (102,88-102,79), a négy játszmából, amely az ötödik legben dőlt el, hármat is Wright vitt el.

„Még nem igazán hiszem el. Amikor az első két meccsnyilam mellé ment, megszólalt bennem egy hang, hogy jaj ne, nem akarom még egyszer ugyanazt átélni, szerencsére a harmadik már a helyére ment. Hat éve, a döntős szereplésemmel végződő vébé előtt azon agyaltam, hogy abbahagyom, de a mostani sikerem is megmutatta, hogy az embernek nem szabad feladnia az álmait. Michael egy nagyszerű bajnok, és jogosan zsebelt be egy rakás trófeát, de most rajtam volt a sor, és el kell ismernem, ez fantasztikus érzés.

Nagyon sokat dolgoztam, hogy megtaláljam a megfelelő nyilakat, a megfelelő dobást, a megfelelő mentalitást, és minden a lehető legjobbkor állt össze. Igazán büszke vagyok magamra, és köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy világbajnok legyek

– értékelt a döntő után az új király.

Aki a vb-címet jelentő dupla 10-es kiszállója után pár másodperccel a könnyeit törölgette, majd olyan gyermeki lelkesedéssel ölelte át a legendás kommentátorról, Sid Waddellről elnevezett trófeát, hogy azzal bizonyára szerzett még magának jó néhány új szurkolót.

Senki nem hozta össze első vb-győzelmét olyan idősen, mint Wright és mivel újévkor az emberek mindig fogadkoznak, mi csak annyit mondunk, mindenki szívlelje meg az újdonsült világbajnok szavait még ha közhelyesnek is tűnhet:

akárhányszor győznek le, soha nem szabad feladni.

Kiemelt kép: Alex Davidson/Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik