A vívó-világbajnokság imád Budapestre jönni. A magyar főváros rendszeres házigazdája a tornának, nálunk többször csak a franciák látták vendégül a világelitet. És mivel Magyarország az elmúlt években nagyon szeret mindenféle sporteseményt megrendezni, így semmi akadálya nem volt, hogy 2019-ben is újra itt legyen a vívóvébé, immár nyolcadik alkalommal – legutóbb 2013-ban voltunk rendezők.
Amikor hangos üvöltés tölti be a levegőt, miközben megfeszült test és ökölbe szorított kéz jelzi az érvényes találatot, akkor tudja az ember, hogy jó helyen jár. Majd amikor felpillant a helyszín, a BOK Csarnok szinte üres lelátójára, akkor először kétségbe is esik, majd a kora csütörtöki időponttal kezdi nyugtatni magát.
Az egyre nagyobbodó tömeg ezután is folyamatosan vándorol, elsősorban a magyarokat követi és van is kit nézni, hatan is érintettek az első olyan napon, amelynek a végén érmet is osztanak – női párbajtőrben és férfi kardban –, és egyedül Decsi Tamás az, aki fennakad az első akadályon. Sztárvívónknak, Szilágyi Áronnak már sikerült tekintélyes közönséget a nagyterem lelátójára ültetnie, meg is érkeznek a zászlóba burkolózott szakértők, akik sorolják az erősségeit, az eredményeit, majd kicsit tovább tekintve a rendezés is szóba kerül: nem rossz a BOK, de kicsit elavult már, és bár túlzásba visszük a stadion- és csarnoképítést, az a 20 ezer férőhelyes pont elfér majd, amiben 2022-ben kézi-Eb-t rendeznénk.
Közben súlyos teherként lóg a levegőben, hogy talán túl van tekerve az elvárás potméter a kétszeres olimpiai bajnokunkkal szemben: akárhányszor felbukkant, a hangos bemondóban olyan szavak hangzottak el, mint aranyéremesély és hasonlók.
Szentségtörés lenne azt mondani, hogy agyonnyomta a hazai pálya, egyszerűen csak furcsa volt egy olyan sportágban, mint a kardvívás, már az első körtől kezdve a végjátékról beszélni. És Szilágyinak a vártnál sokkal szenvedősebb volt már az első asszója is egy hongkongi rivális ellen, majd a japán Josida Kento ellen 12-7-es vezetésnél leblokkolt, sorra kapta be a tusokat. Nem egyet videózás után, a japánnak kedvező ítéleteket pedig egyre feszültebben fogadták a nézők.
Te melyiket nézted? Le ne menjek!
– üvölti be valaki a mérkőzésvezetőnek.
Szilágyi 12-7-es előnyből pillanatok alatt találta magát 12-14-es hátrányban, a csarnokban pedig senki nem hitt a szemének. Egálra még sikerült visszajönni, de a végén a japáné volt az utolsó sikeres támadás, Szilágyi Áron a 32 között búcsúzott.
„Magyar szurkolóként minden ellenünk hozott ítéletet neccesnek éreztem, de kardban azért kevésbé merek állást foglalni, mert bár vívás ugyan, de azért más, mint a párbajtőr. A kardmezőny is kezd kiegyenlítődni, nem kell meglepődni azon, ha valaki Áront megveri. Benne vannak a vívásban a kisebb-nagyobb meglepetések – kellemetlen, ha rajtunk csapódik, de azért nem kell a kardunkba dőlni” – mondta a világ- és Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes Imre Géza 24.hu-nak rögtönzött gyorselemzésként.
Egy ilyen váratlan gyomrosból egyetlen dolog téríthetett magához minden magyar szurkolót:
Az ember csak kapkodta a fejét a támadások és a drámai fordulatok után. Gémesi 12-11-re vezetett, már azt hitte, bevitt egy találatot, azonban a 2004-ben olimpiai bajnok olasz egy teátrális reklamálással kidumálta magának az egyenlítést. Még fordított is a 40 éves Montano, de Gémesi volt végül, aki világgá üvölthette győzelmét nem sokkal később – kicsit bosszút is állva Nemcsik Zsoltért, akit Aldo Montano legyőzött az athéni olimpiai fináléban. Gémesi Csanád aztán a 16 között fejezi be, tehetetlen volt a világranglista-vezető Eli Dershwitz ellen.
Szintén a nyolcaddöntő volt a végállomás Nagy Kingának – a későbbi ezüstérmestől kapott ki –, és ki kell emelnünk Muhari Esztert is, aki a selejtezőben olimpiai bajnokot vert és a főtáblán is elcsípett egy mérkőzést. Ő még csak 16 éves, óriási jövő előtt áll.
Tökéletesen szerepeltek a lányok. Bíztam bennük, de ha a papírformát nézzük, bőven felülmúlták mindketten. Muhari Eszter idén még kadett világbajnokságon, azaz két korosztállyal lejjebb versenyzett, most meg már itt van a felnőttek közt. Csak dicséret illeti őket
– mondta Imre Géza.
A show-t azonban magyar oldalon Szatmári András vitte el. A 2017-es egyéni világbajnok a vb-t megelőzően a 24.hu-nak nyilatkozva mesélt arról, hogy mennyire próbálnak csak rá koncentrálni az edzőivel a tréningeken, a tökéletességre törekednek, és ezt maximálisan vissza is adta a teljesítménye a küzdőtéren. Mozdulatai nem erőltetettek, könnyedén jutott túl az ellenfeleken, ami nehézsége támadt, azt is valahol magának köszönhette, mivel olykor úgy tűnt, hogy tetemes előnyeibe aludt bele kissé.
Ez a laza, félmosollyal vett versenyzés vonzotta is tekintetet a kék pásthoz, a lelátók is ezen az oldalon teltek meg igazán, csoda, hogy nem borult fel az épület a Dózsa György út irányába. Ilyen vívással szemben a négyszeres világbajnok Venyiamin Resetnyikov és a világelső Dershwitz is tehetetlen volt. A legjobb négybe jutással a biztos érem is megvan, majd a vívóvébé negyedik napján megtartott nyitóünnepséget követően az iráni Mojtaba Abedini nem ellenfél az elődöntőben, úgyhogy Szatmári András aranyért vívhat a budapesti világbajnokságon. Hozza az addig megszokottat, megingások nélkül vezet 7-2-re majd 8-4-re vezet, Oh Szang Uk meg van fogva.
Ez a rövidzárlat azért nem teljesen olyan, mint Szilágyié, Szatmárinak már a korábbi mérkőzésein is voltak hullámvölgyei, csak akkor mindig megvolt az a kis apróság, amivel túl tudott lendülni, most nem. Csalódottnak tűnik, ami érthető, karnyújtásnyira volt a második egyéni aranyérem. Közben a közönség, ami egész nap értette, mi miért történik a páston hálás neki: világbajnoki ezüstérmes, óriási eredmény ez.
A képre kattintva galéria nyílik:
Az első éremnap után kijelenthető: nem csoda, hogy szeret idelátogatni a vívó-világbajnokság.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
