A vasárnapi ebéd után az az eszeveszett ötletem támadt, hogy össznépi sziesztát rendelek el. Ez az egész családnak tetszett, de a férjem még, biztos, ami biztos, ránézett a hírekre a neten. Onnan már csak egy kattintás volt a sportrovat, majd a megvilágosodás: FA-kupa lesz a tévében. Nem is akármilyen. Az angol bajnokságban élen álló Manchester City fogadta a Manchester Unitedet. Emberem a „Drágám, én most nem fekszem le” kijelentéssel, már a kanapéra is helyezkedett, és testbeszédével határozottan a tudtomra adta, hogy semmilyen női praktika vagy csel nem tudja eltántorítani a meccs megtekintésétől.
Álmosan dörgöltem a szememet, és mire felfogtam, hogy mi történik, Ronney már be is fejelte az első MUFC gólt, majd két perc múlva a City emberhátrányba került. Azt hiszem a férjemet ennél a pontnál veszítettem el teljesen, és ennyi év után egy jó asszony tudja, mikor kell csöndben maradni. De én nem. Én kérdezek. És ami a legrosszabb, választ is várok.
Meg kell hagyni, a férjem sokat változott ezen a téren, mert korábban udvariasan hárította a kommunikációt, amikor meccset néztünk. Ez a marketing időszak alatt volt. Kapcsolatunk következő szakaszába finoman, de határozottan megkért, hogy félidőben beszélgessünk, mert ő minden érzékszervével a meccsre szeretne koncentrálni. Ezen persze felhúztam az orromat és bosszúból jól nem szóltam hozzá. Legalább tíz percig. Tavaly aztán magasabb szintre léptünk. Ha a meccs közben, természetesen csakis a meccsről, felteszek egy kérdést, kedvesen megválaszolja. Imádom! Néha annyira beleéli magát abba, hogy elmagyarázzon nekem egy történést, hogy elfelejti, nekem a les szabályt is évekbe telt feldolgozni. Persze igyekszem nem sűrűn zavarni őt, főleg ha a Manchester United játszik. Amúgy ezek a meccsek az én figyelmemet is lekötik, és néha még kérdezni is elfelejtek. Számomra is döbbenet.
A vasárnapi meccs pedig tényleg izgalmas volt. A félidőben 3:0-ra vezettek a Vörös Ördögök. Ami a bírót illeti, Kompany kiállítását családilag vitatjuk, és továbbá ez a jóember nem adott még két egyértelmű tizenegyest sem. A második félidőben Scholes visszatérése egyszerűen csodálatos volt, bár a játékán leheletnyit látszott, hogy fél éve nem játszott igazán, így is akárhányszor a labdához ért, az United szurkolók egy emberként felkiáltottak. Érzésem szerint a City szurkolói is, hiszen egy valóban legendás játékosról van szó. A második játékrészben 3:2-re szépített az emberhátrányban játszó City. A hazaiak azonban hiába brillíroztak, a városi rangadót végül a United nyerte és ezzel búcsúztatta az amúgy a bajnokságban élen álló City-t.
