Amikor 2017-ben bejelentette a kormány, hogy a következő évet Semmelweis-emlékévvé nyilvánítja a kórházi fertőzések megelőzésében úttörő munkát végző világhírű magyar orvos születésének 200. évfordulójának tiszteletére, okkal gondolhatta mindenki, hogy végre lesz pénz a kórházi fertőzések megelőzésére. Az emlékévről szóló kormányhatározat 458 millió forintot különített el, és sokan arra számítottak, hogy ebből az összegből a kormány fellép az ellen a közfelháborodást kiváltó helyzet ellen, hogy a magyar kórházakba befekvő betegeknek gyakran maguknak kell vinniük a szappant és a vécépapírt.
A higiéné és a fertőzések között ugyanis egyértelmű összefüggés van, ahogy arra már Semmelweis Ignác is rávilágított a XIX. században. A kórházakból hiányzó alapvető tisztasági felszerelések hozzájárulnak ahhoz, hogy olyan sok az országban a kórházi fertőzés, hogy az adatokat minden eszközzel titkolja az állam, ugyanis az egészségügyért felelő minisztérium szerint pánikkeltő lenne a kórházi fertőzések számának nyilvánosságra kerülése.
Szimbolikus gesztusok
„Az emlékérme hátlapján egy kórházi jelenet ábrázolása látható, előtérben az orvosi köpenyt viselő Semmelweis Ignáccal, amint klórmésszel kezet mos egy mosdótálban, háttérben egy pólyás csecsemőt tartó, kórházi ágyban fekvő édesanyával” – olvasható az orvos tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank által kiadott 10000 forint névértékű ezüstérme leírása.
Pontos szimbóluma az emlékévnek ez az ezüstpénz: miközben az EU-ban nálunk használják a legkevesebb alkoholos kézfertőtlenítőt az egészségügyben, addig az állam ötezer darab emlékérmét ad ki, amelyeken kezet mos a híres orvos. Igaz, sejteni lehetett, hogy nem a kézfertőtlenítők számának növelése az emlékév célja, hiszen már 2017-ben arról volt szó:
a kabinet mind az anyaországban, mind a határon túl és a diaszpórában élő magyarság körében támogatja és szorgalmazza olyan rendezvények szervezését, valamint oktatási anyagok készítését, amelyek Semmelweis Ignác munkásságához kötődnek, és hozzájárulnak a méltó megemlékezéshez.
Ennek megfelelőek voltak a programok:
Konkrét szobrok
2018-ban világszerte legalább tizenegy szobrot állítottak Semmelweis Ignácnak a kormány támogatásával.
A Semmelweis Egyetem honlapja szerint a következő városokban avattak szobrot:
- Tokió,
- Prága,
- Krakkó,
- Berlin,
- Regensburg,
- Komárom,
- Maribor,
- Marosvásárhely,
- Temesvár,
- Los Angeles,
- Torontó,
illetve Pekingbe is szállítottak egyet, Los Angelesbe pedig rögtön kettőt. Magyarországon Szegeden is Győrben is avattak egy-egy büsztöt, de cikkünk megjelenéséig az Emmi nem küldött teljes listát a szobrokról, így ezekről nem tudjuk, hogy az emlékév keretéből finanszírozták-e, illetve azt sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a fenti lista teljes.
És a számla itt még nem áll meg, ugyanis négy szobrot a Külügyminisztérium szállított:
- Pekingbe 373 875 forintért,
- Los Angelesbe először 1 180 000-ért,
- másodszor 1 105 382-ért,
- és Bécsbe 650 240-ért.
Ez összesen még 3,3 millió forint, amin felül 24,3 millió forintért „külképviseleti programokat” is szervezett a külügy 21 városban. A legtöbb pénzt Berlinben költötték – összesen 10 millió forintot –, hogy pontosan mire, az nem derül ki a közérdekű adatigénylésünkre adott válaszból. Tokióban 3,5 millió, Párizsban 1,1 millió, Pekingben 1 millió, Oslóban szintén 1 millió forintot költött az emlékév alkalmából a külügyi tárca.
Fotó: The Yomiuri Shimbun / AFP
Beregszászban, Pozsonyban és még New Yorkban is érthető a magyar jelenlét az emlékévben, hiszen „a diaszpórában élő magyarság körének” is szólt a felhívás. Brazíliában, Japánban, Szingapúrban, Indiában, Azerbajdzsánban, Kínában viszont nincs jelentős magyar lakosság, emlékévi programok viszont voltak.
Az Emmitől kapott táblázat szerint a Külügyminisztérium feladati közé tartozott egy Semmelweis-ikon című tablókiállítás külképviseletekre utaztatása, egy híres magyar orvosokról szóló vándorkiállítás megszervezése, orvosszakmai bemutatók, workshopok szervezése, a Collegium Hungaricum Berlin Semmelweis-emlékprojektjének irányítása (ez lehet a 10 milliós berlini kiadás magyarázata). Összességében 27,5 millió forintot költött Szijjártó Péter minisztériuma, amivel a 32 milliós költségvetésen belül maradtak.
Majd’ 100 millió komolyzenére
Az emlékév fő szervezője az Emmi volt, így a legtöbb forrás felett is ez a minisztérium diszponált: azt írták, a tervezett legfeljebb 500 milliós büdzséből mindössze 310 millió forintot költöttek végül a programsorozatra, amiben benne vannak a külügy és a Magyar Tudományos Akadémia költései is. Arra nem kaptunk magyarázatot, hogy a fennmaradó 190 milliónak mi lesz a sorsa.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek is jutott 8 millió egy szimfonikus koncertre, tehát komolyzenére fordították a teljes emlékévi költségvetési csaknem harmadát.
Kiállításokra – háromra konkrétan – a Magyar Nemzeti Múzeum-Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár és Levéltár 44,9 milliót, a Nemzeti Múzeum Semmelweis síremlékének és emlékműveinek felújítására további 6,6 milliót kapott. Két további kiállítást a Természettudományi Múzeum szervezett 11 millió forintból.
Fotó: Kovács Attila / MTI
Az Aster Film Kft. csaknem 20 millió forintot kapott arra, hogy Az életmentő – Semmelweis Ignác igaz története című 2014-es dokumentumfilmnek angol, német, spanyol, francia, orosz, kínai és arab kópiát is elkészítse. A Semmelweis Kiadó pedig 3,5 milliót kapott egy könyvre. A fennmaradó 2,2 millió forintot az emlékév honlapjának üzemeltetésére költötte az Emmi.
Az emlékévből az MTA is kivette a részét: a nyitókonferenciát 10 millió forintból szervezték meg, egy pécsi konferenciára 6 milliós kerettel készültek, de azt a Tensi Tours megoldotta 5 millióból.
A nyitókonferenciát 8,2 millió forintból szervezték, amiből 5,9 millió kiadás a technikára ment el. Ebből 2,7 millió jutott a Visual Europe Zrt.-nek, ez az a cég, amelyet Garancsi István egyik kockázati tőkealapja, a Garangold karolt fel, és gyorsan oda jutott szinte a semmiből, hogy 2016-ban a Várkert Bazár kizárólagos, hangosítást és látványt biztosító technikai partnere lett.
Kiemelt kép: Rosta Tibor / MTI
