Augusztus végén jelent meg egy írás a 24.hu-n, amelyben a tao-rendszer hét évére tekintettünk vissza és megállapítottuk: a helyzet tragikus.
Százmilliárdok mentek egy ellentmondásos rendszerbe, amely lehetőséget adott falusi csapatoknak a túlélésére, gyerekeknek a játékhoz való hozzáférésre, miközben kódolta a korrupciót, tagadta a teljesítményt, így szükségszerűen ártott a magyar sport versenyképességének
– írtuk.
A magyar sport jól láthatóan nem tudott mit kezdeni azzal, hogy töménytelen mennyiségű pénz szakadt a nyakába. Ez az elején akár még bele is fért volna, a helyzet azonban nem változott, cserébe azt látjuk, hogy ilyen-olyan módon egyre több közpénzt csatornáznak át a profi csapatokba. Ebben a torz rendszerben a klubok nincsenek rákényszerítve arra, hogy támogatókat keressenek, vagy hogy szórakoztassák, magukhoz láncolják a nézőket, miközben évi több százmilliós költségvetésből gazdálkodnak.
A Vasas hokicsapatánál más a helyzet, ők szeretnének új utat bejárni. Szuper Levente a szakosztály-igazgató, akit talán nem kell bemutatni senkinek: 1997-ben, 16 évesen már felnőtt bajnok volt a Ferencvárossal, később megjárta a tengerentúlt (a St. John Flamesszel AHL-bajnok is volt), a svéd, a német, az osztrák és a kazah élvonalat is, miközben a magyar jégkorong történetének egyik legjobb kapusaként éveken át volt alappillére a válogatottnak, 2008-ban pedig feljutást ünnepelhetett Szapporóban. A 23 év tévézésnek hátat fordító Pehl Bernadett lett az operatív igazgató, míg egy másik szapporói hős, Ladányi Balázs a vezetőedző.
Fotó: Marjai János/24.hu
Az utánpótlásukat ők is tao-ból működtetik, az első csapatnál azonban igyekeznek a klasszikus szponzorációra támaszkodni. Szuper a 24.hu-nak azt mondta ez nem egyszerű feladat, mert többévnyi tapasztalata, hogy a cégek mostanság nem feltétlen mernek invesztálni a magyar sportba.
Ez viszont azt is jelenti, hogy van egy hatalmas kiaknázatlan terület, a Vasas pedig az ebben rejlő lehetőséget szeretné kiaknázni.
„Azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetne megoldani, hogy a két szféra embereit összehozzuk. Világpélda mutatja, hogy a legnagyobb és legkomolyabb szórakoztatóipar még mindig a sport. Ha van egy jó rendszer, ami jól működik, akkor a sport nagyon jó üzlet, ami egy cég arculatán is rengeteget dobhat” – mondta Szuper, aki úgy látja, a tao-rendszer bevezetése óta a magyar sport szereplői nem igazán foglalkoznak a potenciális szponzorok kiszolgálásával, még annyira sem, hogy az esetleges igényeiket felmérjék. Pedig a dolgok szorosan összefüggnek egymással szerinte: ha valaki közönséget tud generálni, akkor érdekes lesz a támogatóknak is.
Amíg ez nincs meg, addig ez a rendszer egy mű, lélegeztetőgépen fenntartott valami, ami után még mindig nem tudjuk megfogalmazni, hogy honnan van rá keret. Ez az egész az utánpótlásra lett kitalálva, de egyből megtaláltuk a módját annak, hogyan kell juttatni ebből a profi sportnak is
– tette hozzá a szakosztály-igazgató.
Szuper szerint megváltoztak már az igények mindkét oldalról. Például jó, ha van szponzor a sisakon, mezen, jégen, de ennek sosem szabad az első lépésnek lennie, sokkal inkább egy már kialakult kapcsolat természetes következményének. Épp ezért fontos, hogy megismerjék a cégek motivációját és azt, hogy mennyire tudják beilleszteni a klubok – jelen esetben a Vasas – által nyújtottakat a stratégiájukba.
„Ha nem tudják, kezet fogunk és viszlát, ha viszont igen, akkor jövünk ismét mi a már kidolgozott terveinkkel és nekikezdünk az egyeztetésnek. Megmutatjuk, mit akarunk megvalósítani, ha pedig valamelyik ötletünkben látnak perspektívát és sikerül megegyeznünk, akkor ismét csak nekünk kell kiszolgálni a támogatónkat” – magyarázta Szuper Levente.
A Vasasnál büszkék rá, hogy már tíz felett járnak a szponzorok terén, a támogatók negyven százaléka az elmúlt hónapokban csatlakozott, amiben szerepet játszik az is, hogy a Vasas felvételi kérelmét az Erste Ligába csak nyáron véglegesítették. Fontosnak tartják, hogy nem hitegetik az ügyfeleiket, felvázoltak nekik egy 3-5 éves tervet, amiben hisznek. Persze azt senki nem szeretné, hogy agyonverjék őket, viszont nem ígérték azt sem, hogy az első négyben vagy hatban biztosan benne lesznek az első évben.
„Mindenki láthatja, hogy nem a túlélésre játszunk, nem egyik napról a másikra gondolkozunk, hanem már jó előre, és őszintén elmondunk mindent. Erre haraptak rá a támogatóink. És azt is hozzátesszük, hogy az elsődleges céljaink 51 százalékban nem feltétlenül szakmaiak ebben az egész projektben.
Mert mi hiányzik ma a magyar sportból? A néző. A közönség.
Márpedig a profi sport a nézőről szól, ezt mindenkinek tudomásul kell venni. Ha jól érezte magát a csarnokban, közben még a csapat is nyert, akkor bizony a néző vissza fog jönni. Ami a jégen történik, az az egész sztorinak csak egy része” – mondta Szuper.
Minden klubnak jól meg kell tudnia fogalmaznia az identitását is. A Vasasnál a cél az, hogy a saját utánpótlásukból minél több hokist juttassanak el a felnőtt csapatukon túl a szakmai partner MAC-ba és a magyar válogatottba. A mostani szezonnak is vasasos fiatalokra, a klub korábbi játékosaira és az U20-as korosztályból kiöregedett hokisokra építve vágnak neki. A csapat átlagéletkora 22 év és csak egy légiósuk van, a 27 éves észt kapus, Villem-Henrik Koitmaa – ő az elmúlt két szezonban Dunaújvárosban védett.
Azért is szeretnének a fiataloknak lehetőséget biztosítani, mert a hokink egyik nagy problémájaként Szuper azt fogalmazta meg, hogy a magyarországi csapatok többségénél nem a magyarok kapják a kulcsszerepeket, főleg nem a utánpótlásból érkezők. Ez viszont hatással van az A-válogatott szereplésére is, a legutóbbi divízió I/A-s világbajnokságon is pont a speciális helyzetekkel voltak problémáink, miközben az itthoni klubokban a hasonló szituációk megoldása a légiósokra hárul. Nagy lehetőség, hogy az osztrák bázisú bajnokságban évek óta szereplő Fehérvár mellett két újabb csapatunk megy külföldre – a MAC és a DVTK a szlovák élvonalban indítja legerősebb együttesét –, ugyanakkor Szuper szerint pont itt lenne az ideje, hogy az Erste Liga stratégiát váltson és a három top klub mögötti hátországban egyre több magyar kapjon lehetőséget.
„Több gyerekre több szakképzett szakember kell. Sokkal több edző lett a magyar sportban a tao beindítása után, de a szakképzett szó elmaradt. Nem tudtunk mit kezdeni a helyzettel, felhígult a szakma. Úgy fest, hogy belekényelmesedtük a helyzetbe” – fejtegette Szuper, hozzátéve, hogy infrastrukturálisan nem fejlődött a jégkorongsport az elmúlt hét évben a beáramló milliárdok hatására sem, mert sok esetben mobilpályák, sátras csarnokok épültek, amik nem igazi jégpályák. A magyar teniszezőknél is nemrég lett belőle probléma, hogy az ideiglenes létesítmények csak viszik a pénzt.
Szuper Levente szerint a magyar jégkorong még nincs abban a helyzetben, hogy elpuskázott lehetőségről beszéljünk a tao kapcsán, azonban vannak erre utaló jelek, úgyhogy mindenkinek bele kell tennie a plusz munkát, hogy előrébb jusson a sportág.
Nekünk nap, mint nap egy tükröt kell magunk elé tartani, és feltenni a kérdést: mit kezdtünk az elmúlt hét évben kapott rengeteg pénzzel? Most kell megírnunk a diplomamunkákat arról, hogy ebben az időszakban mit csináltunk. Lassan elérekezik az elszámoltatás ideje.
