A rövidebb pihenés után visszatérő, térképes nézetben is követhető építészeti sorozatunkban, az Ismeretlen Budapestben főként a belváros házai közt megbújó, illetve a járókelők fölé tornyosuló, de mégis észrevétlenül maradó épületeket, tereket és rejtélyes helyeket mutattuk be, pedig Budapest jóval több annál, mint amit a néhány napra ide érkező turisták, illetve a nyüzsgő utcákon át munkába tartó százezrek látnak.
A város szélére száműzött angol kastély, a főváros utolsó csősztornya, a Tanácsköztársaság ma is fegyverét emelő harcosa, illetve a budai hegyeket őrző kőoroszlán után most a kőbányai szecesszió ismeretlen csodáit mutatjuk be.
Az elmúlt évszázadokban a Gellérthegynél mindössze néhány méterrel alacsonyabban fekvő Óhegy körül elterülő kertes otthonok, paneltömbök és bérházak helyén születtek meg a századfordulóra világvárossá váló Budapest téglái és kövei, az ételt adó sertéstelepek, a várost borral ellátó szőlőskertek, illetve a sörgyárak.
Ezzel párhuzamosan persze a helyi lakosság is egyre népesebbé vált: 1870-ben mindössze háromezernégyszázan, 1900-ban pedig már huszonötezren éltek a környéken.
A szőlők a mindent felemésztő filoxérajárvány miatt a század végére kipusztultak, átadva helyüket a korstílust tökéletesen tükröző villáknak és bérházaknak, valamint a magyar szecesszió két gyöngyszemének: Lechner Ödön pirogránittal díszített Szent László-templomának (1895-1899), illetve a Vágó Józseffel közös tervei szerint épült Szent László Gimnáziumnak (1914-1915). Butaság lenne azonban azt hinni, hogy a két világháború közti modernizmussal ellentétben mindenki által szeretett stílus csak ezzel a két épülettel képviselteti magát a legtöbbek fejében ma is munkáskerületként számon tartott Kőbányán.
Nem feledkezhetünk meg ugyanis a ma még jobbára feltáratlan életművel rendelkező Schöntheil Richárdról, aki tucatnyi kisebb-nagyobb épülettel, sőt, a város egyik legszebb zsinagógájával is megajándékozta a kerületet. Az 1874-ben született, életműve jó részével a gyorsan fejlődő környéket szépítő, műegyetemi építészdiplomát (1896) szerzett tervezőről kevés biztos információ áll rendelkezésre, művei azonban a legtehetségesebb magyar tervezők közé emelik. Ma ezek közül mutatjuk be a legszebbeket.
Mindenki Temploma, 1911
Az egykori szőlőföldeket váltó egyemeletes házak közt, zakatoló vonatok, sertéskereskedők és a Dreher sörgyár szomszédságában 1911-re feltűnt, a helyi keresztény és zsidó polgárok adományaiból felépült óriási épület Lechner Ödön Szent László-templomával (1894-1899) együtt Kőbánya jelképe is lehetne, ma azonban teljesen eltűnik a hetvenes években megszületett új városközpont paneltömbjei mögött, a legtöbb budapesti pedig egyszerűen nem is ismeri.
Érdemtelenül, hiszen a huszonkét méter átmérőjű, centrális elrendezésű épület méltó párja a legnagyobb magyar zsinagógaépítő, Baumhorn Lipót bármelyik művének – így a korábban általunk is bemutatott szegedinek –, a hozzá kapcsolt, egykor iskolának, idősek házának, népkonyhának és jótékonysági egyesületnek is otthont adó épülettel együtt pedig kivételesen szép tömböt képez.
Sorsa azonban messze különbözik a Baumhorn-féle zsinagógák többségétől, hiszen a vészkorszak alatt megfogyatkozott létszámú, a harmincas években még ötezer fős (!) zsidó hitközség a hatvanas évekre egyszerűen képtelen volt fenntartani a jókora épületet, így 1966-ban megváltak tőle. Előbb a Mezőgazdasági Múzeum, majd a Nikex Külkereskedelmi Vállalat, végül pedig – az óbudai zsinagógához hasonlóan – a Magyar Televízió hasznosította, mint raktárat.
Harminckét méter magasra törő laternájának és kis tornyainak köszönhetően még ma is kiemelkedik a közvetlen környezetéből – feltéve, ha jó szögből nézzük
Az évtizedek alatt a belső tér díszei jórészt eltűntek, az ablakok elvesztették díszes üvegeiket, galambok költöztek az épületbe, állapota pedig mindezen okokból gyorsan romlott.
Az 1989-es állapotok / fotó: Mindenki Temploma
A megmentést a rendszerváltás éve, 1989 hozta el, hiszen az ekkor tulajdonossá váló Evangéliumi Pünkösdi Közösség Sion Gyülekezete megvásárolta a kőbányai zsidókat már huszonöt éve nem látott épületet, majd két éves munkával felújította.
Azóta a Mindenki Temploma nevet viseli, falai közt pedig egy ökumenikus, minden vallás követőjét váró közösség, illetve az Emberbarát Alapítvány Alkohol- és Drogrehabilitációs Intézete működik.
A belső tér részlete / Fotó: Rlevente
Az épület zsidó múltjára persze ma is számos, a homlokzaton, illetve a belső térben látható részlet emlékeztet: a leginkább szembetűnően az oldalhomlokzaton lévő óriási üvegablak Dávid-csillag, melynek szomszédságában kissé talán furcsán fest Krisztus keresztje:
Schöntheil saját magának épített lakó- és bérháza, a belső terében Zsolnay-falicsempékkel díszített, Budapest mértani középpontjában álló X. Martinovics tér 4/A., 1911
A harmadik és negyedik emelet magasságában kiugró zárterkélyek, illetve az első és második emeleti nyitott erkélyek uralta épület IV. és V. emeletén élő építész kétszintes lakásában saját belső lépcső bújt meg, sőt, a távolról látható tetőterasz is az ő kényelmét szolgálta:
Az ötvenes években a STARTER Akkumulátorgyár kultúrházaként használt Fried Jeromiás-villa, X. Állomás utca 4., 1904
A Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének igazgatója, Csáky Ferenc villája, homlokzatán a Szent László-templom díszein, az Operaházon, az Országházon, sőt, az egykor a Kálvin téren állt Danubius-kúton is dolgozó Marchenke Vilmos épületszobraival (X. Állomás utca 18., 1905-1906)
A Vitéz György sertésnagykereskedő megrendelésére 1887-ben épült X. Hölgy utca 32., melynek homlokzata 1905-ben újult meg Schöntheil tervei szerint: ekkor jelentek meg az ablakok feletti virágfüzérek és színes kerámiadíszek, illetve a fejmagasságban látható virágdíszes csempék
Az 1895-ben épült, tíz évvel később Schöntheil által átépített X. Hölgy utca 18., 1905
Szalai István, majd Roith György Utolsó garas vendéglője (ma a Torockó), X. Martinovics tér 2., 1905-1906
Fotó: Budapest Network
A homlokzatán Szent István és Gizella királyné koronás arcát rejtő, a Kőbányát egykor meghatározó sertéskereskedelemre apró domborművel utaló X. Hölgy utca 16., Lőwy Károly gabonakereskedő egykori otthona, 1905-1906
X. Petrőczy utca 23. – Márga utca 20., 1906 körül
Petrőczy utca 24. – Márga utca 22., 1909
Petrőczy utca 26. – Márga utca 15., 1909
Márga utca 26., 1909
Márga utca 28. – Óhegy utca 21/B., 1909
A Schöntheil-épületek közül persze nem mind élte túl az elmúlt száztíz évet: sokukat jó eséllyel lebontották, másokat felismerhetetlenül átalakítottak, de akadnak persze olyanok is, melyek a felújítások hiánya miatt kerültek a pusztulás szélére – ilyen például a helyi védelem alatt álló Bánya utca 2. – Kolozsvári utca 25. is, ami idén épp száztíz éve áll ellen az elemeknek:
