Az ország, vagy épp a világ különböző pontjairól Budapestre érkező turisták csak ritkán hagyják el a Duna néhány száz méteres környezetét, pedig a város ennél jóval több csodával várja a felfedezésére vágyókat. Térképes nézetben is elérhető sorozatunk, az Ismeretlen Budapest ezeket a – sokszor a környéken élők számára is láthatatlan – épületeket és tereket mutatja be. A fókuszát az utóbbi időben a külsőbb kerületekre, illetve a budai oldalra áthelyező sorozat mai epizódjában a korábban már többször is bejárt zuglói villarengetegbe sétálunk el, hogy a rejtélyes üvöltő oroszlán által őrzött furcsa Rákos-villa, a szerelmét már egy évszázada hazaváró, erkélyén könyöklő asszony, a Városligettől csak néhány méternyire megbújó várkastély, valamint az igazi Meseautót is látott kúria után újabb rejtőzködő csodát ismerjünk meg.
A forgalmas Thököly útról a Városliget irányába nyíló menekülőutak egyikét jelentő Jávor utcába besétálva az embernek azonnal jobb lesz a kedve, hiszen a jókora fákkal szegélyezett utcát látva szinte megfeledkezünk róla, hogy néhány pillanattal korábban még az autók morajában próbáltunk meg túlélni.
A volt MTK-székház (jobbra), illetve a századfordulós szecessziós bérházak egyik elfeledett példája, a Jávor utca 7. (balra)
A házak első pillantásra talán unalmasnak tűnnek, de a Városliget széle felé közeledve előbb az egykori MTK-székház (XIV. Jávor utca 5/A., ép.: Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, 1915-1916) épülete, majd a jókora, legalsó szintjén gyönyörű kovácsoltvas erkélykorláttal díszített Jávor utca 7. (ép.: ?, 1910 körül) tűnik fel a jobb oldalon.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A tovább haladva feltűnő, 2009-ig a MÁV Kórház rehabilitációs és reumatológiai épületeként használt, azóta azonban üresen álló épület talán visszafordulásra késztetheti az embert, ez azonban óriási hiba lenne, hiszen a következő, 11/A. számú épület tartogatja az utca legnagyobb meglepetését:
A Hegedűs Ármin által saját családja számára tervezett, 1905-ben megszületett, ebből következően nyilvánvalóan Hegedűs-villaként emlegetett épület (nem összekeverendő a Gellérthegy oldalában álló, várszerű Hegedűs-villával, amely nevét az egykor benne élt Dr. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterről kapta, és most vizsgált épületünkkel közel egykorú) immár száztizenhárom éve áll tehát ellen az elemeknek, túlélve a második világháborút, illetve a számtalan épületet jellegtelen tömeggé formáló szocializmus évtizedeit is.
Állapota ugyan láthatóan nem épp kitűnő, a kopott homlokzat részleteit, illetve a kert utcáról látható darabját tüzetesebben megvizsgálva azonban egyértelművé válik, hogy az államosítások idején már tovább nem darabolt – egy 1944-es nyilvántartás szerint már akkor is tizenkét (!) lakás volt benne, hiszen az alagsort is több embernek adták ki – épületet lakói igenis szeretik, sőt, jó eséllyel erőn felül próbálják megmenteni azt az utókornak.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A homlokzat síkjából kilógó teraszról az előtérbe vezető bejárat színes üvegablakai ugyanakkor mára sajnos már eltűntek, pedig a Szecessziós Magazin néhány évvel ezelőtti felvételén még jól látszik az ajtó feletti aprócska virágcsokor képe:
Fotó: Vincze Miklós/24.hu (balra), Szecessziós Magazin (jobbra)
A legtöbbek fejében a szecesszió szó hallatán nem épp egy ilyen épület képe jelenik meg, hiszen az itthon leginkább Lechner Ödön művei, az Iparművészeti Múzeum, a Hold utcában álló Magyar Királyi Postatakarékpénztár, vagy épp a Stefánia úti Földtani és Geofizikai Intézet által fémjelzett stílus nevét hallva az ember hajlamos Zsolnay-épületkerámiáktól roskadozó, jókora tömbökre gondolni, pedig a századforduló Magyarországára begyűrűzött, a tízes és húszas évek végéig előszeretettel alkalmazott stílus jóval több volt ennél, sőt, a magyar szecessziós középületeken, illetve bérházakon és villákon előszeretettel tűntek fel a főleg az erdélyi népművészetből átvett elemek is.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A szocializmus évtizedeiben végrehajtott tetőtérbeépítésnek köszönhetően a helyi védettséget élvező villa lakható tere jóval nagyobb az eredetinél, cserébe viszont eltűnt a legfelső szint párkánya. Megmaradt azonban az épület sarkán végigfutó, ötszög alaprajzú zárterkélyek közé zsúfolt domborműsor, ami első pillantásra csak átlagos puttókkal tömött munkának látszik, pedig jóval több ennél, hiszen
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A legtöbbször Fodor Gyula munkáinál feltűnő épületszobrász, Ney Simon által készített három domborművön festőpalettát tartó, testvéreit festő, illetve hegedülő gyerekekkel találkozhatunk (sőt, a középső elemen még egy édesapjuk foglalkozására utaló derékszögű vonalzó is feltűnik), a telekhatáron húzódó bokrok és fák levelei, illetve kopasz ágai azonban elképesztően megnehezítik a művek utcáról való tanulmányozását.
Fotók: Vincze Miklós/24.hu
Jutott azonban egy szobor az az oldalhomlokzaton megbújó bejáratokhoz is: egy bal kezét az évtizedek alatt már elvesztett fiúé, akinek az építésszel való rokoni kapcsolatáról semmit sem lehet tudni, de jó eséllyel közeli családtagról van szó.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Mindezeknél szomorúbb azonban, hogy a húszas évek elejéig biztosan ott élő Hegedűs Ármin nevére egyetlen emléktábla, vagy apró emlék – leszámítva persze a domborművön játszó gyerekeit – sem figyelmeztet.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Kár, pedig a századforduló egyik legfontosabb, a város számos ünnepelt épületét megálmodott építésze legalább ennyit mindenképp megérdemelne az utókortól.
