Kultúra

Harminc évvel a rendszerváltás után még mindig áll a Tanácsköztársaság harcosa

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 02. 01. 11:29

Az újpesti téli kikötőnél álló szobrot már többször megpróbálták eltüntetni, de még mindig magasba tartott fegyverrel fogadja a városba érkezőket.
Korábban a témában:

A főváros tele van az emberek szeme elől megbújó szobrokkal: néhányuk – így Michelangelo Dávidjának műkő mása, vagy a Bródy Sándor utcai kéményseprő – épületek homlokzatain, mások parkokban, néhányuk pedig a budai erdőkben – így a kalandos életű kőoroszlán – várja, hogy felfedezzék. A térképen is elérhető Ismeretlen Budapest sorozatunk egyik célja ezek bemutatása, hogy a város kisebb-nagyobb titkai többé ne kevesek által ismert tények, hanem bárki számára elérhető információk legyenek.

Sorozatunk mai epizódjában a szokásosnál jóval távolabb, az újpesti Árpád út és a Váci út találkozásánál álló Északi összekötő vasúti hídhoz indulunk. A most épp felújítás alatt álló hármas metró Újpest-Városkapu megállójától mindössze néhány perces sétára lévő forgalmas kereszteződésnél ugyanis nem csak az érdektelennek tűnő híd, valamint a mellette lévő egykori Ganz Danubius Hajó- és Darugyár maradványai húzódnak,

hanem a Magyar-Szovjet Hajózási Rt. (Meszhart, később Magyar Hajózási Rt., azaz Mahart) dolgozói számára épült soklakásos, ötemeletes tömbök.

Az 1953-1955 közt Henk Vilmos és Vidos Zoltán tervei alapján elkészült, helyi védettséget élvező épületek még ma is sugározzák az átlagemberek által minden hazai modern épületre helytelenül ráaggatott szocreál elveit, noha már sem a Mahart, sem a kikötő nem ugyanaz, mint évtizedekkel ezelőtt volt.

Az igazi meglepetést azonban északi Mahart-ház előtti jókora tér, a Szabadság park adja, hiszen ott áll a főváros utolsó Tanácsköztársaság-emlékműve:

Az 1989-90-es rendszerváltozás után a főváros, illetve az ország közterületeiről, valamint épületeiből egy szempillantás alatt tűntek el a szocializmus éveiben felállított szobrok, hogy aztán raktárakba, vagy múzeumokba – így például a Memento Parkba –  kerüljenek. Néhány kivételük azonban ma is a helyükön áll, mintegy emlékeztetve a letűnt korra.

A gyárakba buszozó, autózó, vagy épp villamosozó emberek már rég eltűntek, a MAHART-ház vakolata is megkopott, a négyméteres talapzaton álló, közel másfélszeres életnagyságban öntött bronzszobor azonban már ötvenkilenc éve – a Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulója, és egyben Mansfeld Péter kivégzésének napja, 1959. március 21. óta – tartja magasba fegyvert tartó jobb kezét, noha a jókora mészkőtömbön már rég nem szerepel a MAGYAR / VÖRÖSHADSEREG / HARCOSA felirat.

A szobrot a korai Kádár-korban számos köztéri szobrot alkotó, Sidló Ferenc és Pátzay Pál tanítványaként művésszé érett Gyenes Tamás (1920-1963) készítette, talapzatát pedig Schall József tervezte. A mű megtervezésére már hat évvel korábban, 1953-ban kiírtak egy pályázatot, melyen Gyenes végül egy több alakos kompozícióval bizonyult a legjobbnak, a tervek az évek során azonban egyre egyszerűbbé váltak – írja a Jövő Mérnöke (1959. április 13.)

Gyenes Tamás más munkái

A kommunizmust dícsérő jókora szobrokat (Magyar vendég a kolhozban, 1956) is készítő művész Kalocsát Hunyadi János-mellszoborral (1961), Óbudát Krúdy- (1958) és Gelléri Andor Endre-büszttel, Dunaújvárost allegorikus domborművekkel (1953), Balatonfüredet pedig Jókai Mór-szoborral gazdagította.

Nem minden politikai párt nézi persze jó szemmel a szobor köztéren maradását: 2015 februárjában az Újpesti Önkormányzat határozatot hozott, melynek értelmében május elsejéi el kellett volna távolítani a szobrot. A Munkáspárt 2006, a Népi Front, a Magyar Munkáspárt Központi Bizottsága, illetve más szélsőbaloldali szervezetek ugyanezen év áprilisában ezért megmozdulást szerveztek a szoborhoz, az elszállítás pedig végül meghiúsult.

Van-e létjogosultsága annak, hogy egy Tanácsköztársaságot dícsérő szobor 2018-ban közterületen áll? Ezt a kérdést nyilvánvalóan nem tisztünk eldönteni, de a letűnt történelmi korszakok emlékeit eltüntetés helyett igenis jó ötlet a helyükön tartani, megtámogatva egy plexilapok közé szorított rövid szöveges magyarázattal.

 

A cikk elkészítéséhez a Jövő Mérnöke 1959. április 13-i száma nyújtott segítséget, melyet az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével érhettünk el.
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Mérk, 2017. április 4.
Koncányi Zsoltné, a Nő az esély című program tanulója viszi a tisztálkodáshoz szükséges eszközöket a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Harmónia Egyesített Szociális Intézményben Mérken 2017. április 4-én. Nő az esély címmel 7,5 milliárd forint keretösszegű pályázati program indult áprilisban mintegy kétezer, nagyrészt roma nő és pár férfi képzésének és foglalkoztatásának segítésére.
MTI Fotó: Balázs Attila
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.