Kultúra

Angol tájba illő kastély áll Budapest peremén

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 04. 12. 21:27

A nap mint nap autósok tízezrei által járt Budaörsi úton omladozó rejtélyes sarokház története.

A főváros fejlődésével sorra jelentek meg gyönyörű épületek a zegzugos utcák, vagy épp széles utak mentén, ezek jó része az idő múlásával – és persze a világháborús pusztítás utáni nem igényes helyreállításnak köszönhetően – azonban sokszor beolvadtak környezetükbe, jellegtelenné váltak, vagy épp annyira rossz állapotba kerültek, hogy az ember a megpillantásuk után egy pillanattal máris törli a fejéből az emléküket.

A jó ideje már térképen is elérhető, kétszázadik epizódja felé közeledő Ismeretlen Budapest sorozatunkban ezeket a házakat, illetve jó állapotú, de a városlakók által kevésbé ismert társaikat mutatjuk be.

Ma a szokásosnál jóval messzebbre merészkedünk a belvárosi kerületektől, hogy Budapestet a Balatonnal, illetve Győrrel és Béccsel összekötő M1-es és M7-es autópályák felé induljunk – ehhez azonban végig kell hajtanunk annak bevezető szakaszán, a XIV. század óta változatlan nyomvonalú Budaörsi úton, melynek épületállománya finoman szólva is változatos, hiszen jórészt két világháború közt épült társasházak, az elmúlt huszonöt év csillogó irodaházai, a szocializmus gyermekei, illetve a százéves Petőfi Sándor laktanya (ép.: dr. Lipták Pál, 1913-1916), a MTA tizennégy emeletes régi Kutatóháza, az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumának tornya és egy amerikai katonai temető szegélyezik, sőt, 1951-1992 között itt magasodott Ilja Afanaszjevics Osztapenko ma a Szoborparkban látható szobra is.

Nem ezek azonban az út legérdekesebb pontjai, hanem a Rahó utca sarkán álló furcsa épület, ami vakolathiányai és látható lelakottsága ellenére (vagy épp amiatt is) is kimondottan vonzza a szemet:

A leginkább egy tekintélyes angolpark tőszomszédáságban álló brit kastélynak beillő épületről azonban kevesen feltételeznék, hogy immár közel százhuszonöt éve áll őrt az 1977-1978-ban kiszélesített út mellett.

A Sasad és Kelenföld találkozásánál álló saroképület helyén, illetve környékén évszázadokon át szőlőbirtokok ontották magukból a budai borokat, az 1880-as években Európát letaglózó filoxérajárvány a pesti oldalhoz, illetve a történelmi borvidékekhez hasonlóan pedig egyáltalán nem kímélte a területet: a végeláthatatlan szőlősorok nyom nélkül eltűntek, a területet pedig újraparcellázták, hogy a tízes évekre házak egész sora jelenjen meg a helyükön.

A környék képe 1878-ban, illetve 1908-ban – kiemelve a Budaörsi út 101.

 

Az első hírmondók közt volt mai cikkünk főszereplője, a Budaörsi út 101. számú háza is, hiszen az 1894-1896 között épült a brit technikatörténet egyik fontos vállalata, a John Fowler & Co. magyar központjaként.

A háromemeletes, szimmetrikus, osztott középső ablaksoros épület 1894-1896 között, a levéltárban őrzött tervek szerint a Wellisch építészdinasztia két tagja, az Alfrédnál és a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepre is tervező, de a Kálvin tér képét is látványosan újragondoló Andornál jóval kevesebbszer emlegetett családtagok, Sándor, illetve az építőmester Gyula tervei és munkája nyomán épült.

Az emeletenként két-két, egyenként négyszobás – sőt, az akkoriban nagy szónak számító fürdőszobával is rendelkező – lakást magában fogaló épület alatt jókora pince húzódott, padlásán pedig egy háromszobás otthon kapott helyet.

Képe az elmúlt százhuszonhárom évben lényegében nem változott, leszámítva a második világháború pusztítása miatt egyszerűsített tetőszerkezetet, illetve a közel ötven éven át azon ücsörgő

JOHN FOWLER ÉS TSA. GŐZEKÉK

feliratot.

Bizony, Fowler (1826-1864) gőzekék gyártásából lett dúsgazdaggá, sőt, egyenesen ő volt az, aki számos mezőgazdasági újítása – így a földművelésre addig alkalmatlan földek csatornázásának olcsóbbá tétele – mellett 1856-ban előállt a világ első jól működő gőzekéjével.

A gőzgépes zseni

A mindössze harmincnyolc évesen elhunyt, élete első felét a kukoricatermesztés terén töltő feltaláló amellett, hogy rengeteg, korábban terméketlen földet tett termővé, közel három tucat szabadalommal is gazdagította a technikatörténetet.

 

Nem összetévesztendő az azonos nevet viselő báróval, aki vasútépítő mérnökként, illetve a világ első földalatti vasútjának vezető mérnökeként segítette Nagy-Britannia fejlődését.

A két gőzgépből álló, a tényleges munkát végző ekét egy fémsodronyon mozgató rendszer egy szempillantás alatt megjelent a brit gyarmatokon, majd lassan Európát is meghódította.

Magyarországon százharminc évvel ezelőtt, 1888-ban mutatkoztak be ezek a gépek, az alapító örököseiben azonban további hat éven át nem merült fel az igény, hogy Budapesten is komolyabb méretű irodát és szervízt nyissanak az addig a szigetországból érkező, csak körülményesen javítható gőzekék, valamint hogy egy kisebb készlettel lehetővé tegyék a bérszántást.

Ópusztaszeren van kiállítva ez a matuzsálem.

Gőzeke Ópusztaszeren / Fotó: VéPé

A végül 1897-ben megnyílt, “a keleti (központi) pályaudvarról és a déli vasuton Budáról könnyen elérhető” telepen gőzekékből, gőz-úthengerekből, illetve gőz-útimozdonyokból (traktorként csak 1905-től kezdték nevezni őket) rendeztek kiállítást, de ugyanott “teljesen berendezett tartalékrész-raktárt és javítóműhelyt” is fenntartottak – amint erről a Köztelek folyóirat 1897. július 3-i számának hirdetése is beszámolt:

A “tüzesgépek” elterjedése itthon egyáltalán nem volt gyors. 1870-ben a béllyei (ma Horvátország) uradalomban ugyan már megjelent az első kétgépes Fowler-rendszer, azokat áruk miatt a következő évtizedekben is csak kevesen engedhették meg maguknak. Kisebb földterületek művelésére emiatt merő pénzkidobás volt vásárolni belőlük, így nem is meglepő, hogy Réz Gyula muzeológus a Mezőgazdasági Technika című szaklapban megjelent írása szerint 1910-re mindössze háromszázötven példány kelt el belőlük a Kárpát-medencében.

1904-től a Ganz Danubius Gépgyár is gyártott saját fejlesztésű gőzszántógépeket, ők sem tudták azonban sikerre vinni a terméket. A harmincas évekre a gőzgépeknek aztán leáldozott: helyüket átvették a benzinmotoros traktorok, illetve mezőgazdasági gépek, noha egy 1910-ben a németországi Magdeburgban gyártott Fowler-gőzekekészlet (két lokomotív, illetve a négyvasú billenőeke) egészen 1962-ig helytállt a Békés megyei Zsadányi Állami Gazdaság földjein.

Az utolsó

A zsadányi gépek az utolsó, ma Magyarországon lévő Fowler-eke, így természetesen nyugdíjazása óta a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményének része. 1972 óta annak alintézményében, a keszthelyi Georgikon Majormúzeumában tekinthető meg. Legutóbbi felújítására 1994-1998 között került sor.

Az utolsó magyar Fowler / fotó: VargaA 

 

A “Gyorsaság és biztonság! Gazdaságosság és teljesítőképesség!” szlogennel működő cég magyarországi pályafutása a gőzgépek korának lassú leáldozásával egyáltalán nem ért véget: évről évre az építkezésekhez szükséges gépek egyre szélesebb skáláját hozták el Budapestre, így megjelentek a betonkeverők, az építkezési anyagokat szállító emelőgépek, könnyen mozgatható “portable Peters-féle petroleum-motorok”, valamint az anyagok mozgatására használt páternoszterek is.

A húszas évek hajnalán Wolff Ernő társult be az üzletbe, majd költözött az épület egyik lakásába, akit a korabeli telefonkönyvek “bérért vállalandó szántással foglalkozó üzlettulajdonosként” említenek.

in: Közgazdasági Értesítő, 1928/2.
in: Független Budapest, 1931

A lassan, de biztosan egyre nehezebb helyzetbe került céget ez egy időre kihúzhatta a zűrből, a vezetők azonban egyáltalán nem bízták a véletlenre a jövőjüket: 1928-ban átvették ugyanis két brit járműgyártó, a legendás Royal Enfield motormárka, illetve a kor legnagyobb brit autógyára, a hazai lapokban a rossz utak tűrésével reklámozott Morris hazai képviseletét, melyet jó eséllyel a második világháborúig kézben is tartottak, bár a műhelyek legalább egy részét az utolsó években más célokra is bérbeadták – az 1943-as telefonkönyv például ifj. Sozanski Mihály ipari vattaüzemét említi ezen a címen.

in: Budapest és környékének távbeszélő betürendes- és szaknévsora 1929. május

in: Nyírvidék, 1930/11

A ma is látható, a szocializmus korának szokásához híven előbb államosított, majd 1955-ben még több lakásra darabolt épület mellett, illetve mögött lévő műhelyek az elmúlt évtizedekben sajnos sorra eltűntek, a szomszédos, szintén a Fowler-birodalomhoz tartozó két ház pedig védettség híján 2003-ban tűnt el a térképről.

A Budaörsi út a 2015 novemberében megszűnt Sasadi úti gyalogos felüljáróról a Dayka Gábor úti felüljáró felé nézve (részlet)  / Fotó: UVATERV/Fortepan 99370

A háznak a telefonkönyvek és fennmaradt jogi iratok szerint nem igazán voltak híres lakói, annyi azonban biztos, hogy a húszas és harmincas években – a Kosztolányi Dezsővel valamiféle rokonságban álló – Kosztolányi Imre főgépész és neje, 1944-ben pedig gróf Markovich Kálmán nyugalmazott altábornagy és felesége is koptatták a ház lépcsőházának fokait.

Helyüket egy ma is üres telek, illetve új társasházak vették át, a széles útra néző sarokház – oldalhomlokzatán a lassan, de biztosan kopó John Fowler & Co. felirattal viszont ma is emlékeztet a gőzkorszakra, illetve a millenniumi ünnepségek idejére lehetőségekkel teli világvárossá váló Budapestre.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

NEW YORK, NY - MARCH 29:  Scarlett Johansson attends the "Ghost In The Shell" premiere hosted by Paramount Pictures & DreamWorks Pictures at AMC Lincoln Square Theater on March 29, 2017 in New York City.  (Photo by Jamie McCarthy/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.