Az oktatásügyben változásoknak kell bekövetkezniük
– áll a Magyar Tudományos Akadémia döntéshozó testületének határozatában. Az MTA a többi között bírálta az oktatásra fordított kiadások összegét, szóvá tette, hogy jelentősen torzult az oktatás szerkezete, elmarad a megbízható szakmai kontroll és nőttek az iskolák közti különbségek.
Az akadémia bírálata nem érkezett derült égből villámcsapásként, hiszen a testület idén februárban kiadott egy kötetet A közoktatás indikátorrendszere 2017 címmel, amelyben számszerűen rögzítették az oktatásban megjelenő legsúlyosabb problémákat.
Már ebben a kiadványban is jelezték, mennyire drasztikusan nőtt a korai iskolaelhagyók aránya, illetve felhívták a figyelmet arra, hogy egyre inkább jellemző az országra, hogy a születési hely meghatározza a diákok sikerességét tanulmányaik során.
Az akadémia már 2012-ben is szót emelt a felsőoktatásban történt változások miatt, miután csökkentették a keretszámokat az egyetemek közgazdász szakain. Jelezték, hogy a közgazdász végzettségűek kiemelkedő elhelyezkedési esélyeit figyelembe véve a munkaerőpiac visszajelzései nem indokolják a képzés keretszámainak ilyen nagy mértékű és előkészítetlen csökkentését.
Az MTA szintén 2012-ben a nemzeti alaptanterv miatt is kifejezte egyet nem értését. Az ügyben az a Csépe Valéria szólalt fel, aki akkor az akadémia főtitkárhelyettese volt, 2017 szeptembere óta pedig ő a nemzeti alaptanterv szakmai megújításáért felelős, a tárcán kívül működő miniszteri biztos.
Ekkor azt kifogásolták, hogy az alaptanterv szakmai színvonala nagyon eltérő, a legelhibázottabb résznek az ember és természet műveltségterületet tartották. A Csépe Valéria által felügyelt új alaptantervet várhatóan jövő szeptembertől vezetik be, hét évvel a kritikák megfogalmazása után.
Miután Orbán Viktor bejelentette, hogy 2015 a szakképzés éve lesz a Kárpát-medencében, az MTA tanulmányában jelezte, hogy rendkívül káros dolog van készülőben. Úgy fogalmaztak, hogy a „tervezett reformok a többre és jobbra törekvő családok százezreit fosztanák meg az anyagi boldogulás és a munkában való kiteljesedés lehetőségétől”.
Kiszámolták azt is, hogy a gimnáziumi férőhelyek számának 30 százalékos csökkentése oda vezet, hogy a gazdag családok gyermekei 3,4-szer nagyobb eséllyel kaphatnak érettségit, az egyetemre való bejutásra pedig nyolcszor nagyobb esélyük lesz, mint szegény társaiknak.
Az akadémia elnöke, Lovász László már 2016 áprilisában úgy fogalmazott:
az utolsó pillanatban vagyunk, hogy tegyünk valamit az oktatás érdekében.
Ekkoriban zajlottak a kockásinges tüntetések az ország több pontján, az MTA-elnök pedig azt szerette volna, ha a tüntetéseken látható energiát a tanárok, a kormány és a társadalom közösen abba az irányba fordítja, hogy javuljon a közoktatás helyzete.
Az MTA a CEU vegzálásával sem értett egyet, sőt, az intézményt támogató petícióban leszögezték, hogy „a CEU nagyon jelentős tudományos centrum, nemzetközi oktatási intézmény, ami jó, hogy Budapesten működik”. Arra kérték a magyar felsőoktatás vezetőit, hogy minden eszközzel védjék a hazai intézmények létét és autonómiáját.
Miután a szakképzés átalakításának részeként a kormány kitalálta az úgynevezett komplex természettudomány oktatását a kilencedikesek számára, a fentebbi évfolyamokon pedig egyetlen természettudományos tárgy oktatását tették kötelezővé, az MTA idén februárban állásfoglalást adott ki, azt kértve az Emmitől, gondolják újra a szakmai és általánosan képző tárgyak arányait.
Mint írták,
a közoktatás elsődleges feladata az élethosszig tartó tanulás képességének a kialakítása és nem a naprakész munkavállalók kibocsátása a gazdaság szereplői számára.
Ezek után voltak kénytelen újra megfogalmazni kritikájukat, amihez egy háttéranyagot is készítettek.
Először is szóvá tették, hogy hatalmas mértékben nőtt azoknak a diákoknak az aránya, akik a PISA-felméréseken még a kettes szintet sem érik el. Amíg az EU-nak a 2010-re kitűzött céljai között szerepelt ezen arány 10 százalék alá csökkentése, addig idehaza a 2015-ös mérés szerint a természettudományok, az olvasás és a matematika területén is 25 százalék feletti az arány.
Pedig nem volt mindig igaz, hogy a diákok negyede még az elégséges szintet sem ugorja meg e három területen, a természettudományok területén ez az arány 2006-ban még „csak’” 15 százalék volt, az arány pedig az olvasás és a matematika tekintetében is romlott az elmúlt évtizedben.
Az MTA hétfői határozatában újra felhívta a figyelmet a korai iskolaelhagyók számának emelkedésére, hangsúlyozva, hogy az EU 2020-ra azt tűzte ki céljául, hogy az iskolát végzettség nélkül elhagyók arányát 10 százalék alá csökkentse. Ehhez képest Magyarországon ez az arány tavaly 12,5 százalék volt, ráadásul 2014 óta folyamatosan nő.
Azzal sem értenek egyet, hogy a szakképzésé lenne a jövő, hiszen – mint írták – 2015 óta folyamatosan csökken azoknak az aránya, akik valamilyen felsőfokú végzettséget szereznek. Az MTA szerint el kell érni, hogy ez a szám újra nőjön, ahogy 2014 előtt, és elérje az uniós átlagot. Jelenleg a magyarok 32,3 százalékának van egyetemi végzettsége, az uniós átlag ezzel szemben 39,7 százalék.
A 2015-ös kritika után újra szóvá tették azt is, hogy az EU-ban nálunk határozza meg leginkább a diákok iskolai teljesítményét az, hogy családjuk milyen társadalmi státusszal rendelkezik.
Ennek következtében az ország sok szegény családba született, tehetséges fiatal értékteremtő potenciálját veszíti el
– áll az MTA állásfoglalásában.
Végül kitértek a pedagógusok fizetésére is, ami az emelések ellenére is távolabb van a szellemi foglalkozásúak nemzetgazdasági átlagától, mint tíz éve. Amíg az átlag 2008-ban 275 ezer forint volt, a tanárok bére pedig ekkor 225 ezer forint, ez hiába nőtt 2015-re 275 ezer forintra, ugyanis a szellemi foglalkozásúak nemzetgazdasági átlaga ekkor már 325 ezer forint volt. Az akadémia szerint a fizetéseket differenciáltan, a teljesítményekhez kötve kell emelni, majd időről időre hozzá kell igazítani a mindenkori átlaghoz.
Kiemelt kép: Bielik István/24.hu
