A Lost in Space című sorozat április 13. óta érhető el a Netflixen, de a története ennél jóval régebbre nyúlik vissza, hiszen a legnagyobb streamelős szolgáltatás ezúttal nem egy eredeti koncepcióval állt elő, hanem a 60-as évek hasonló című, három évadot és 83 epizódot megélt szériájának készített rebootot.
A név persze sokaknak nem innen lesz ismerős, hanem a moziból, hiszen a krónikus ötlethiányban szenvedő Hollywood már a kilencvenes évek végén megpróbálkozott a klasszikus sorozat feltámasztásával, de az itthon Lost in Space – Elveszve az űrben címmel vetített sci-fi Gary Oldman és William Hurt ellenére is orbitális katasztrófa és pénzügyi bukta lett.
A Netflix-féle változat tíz részes első évadja ugyanakkor egész korrekt sorozat lett, habár abban mindenképpen eltér a cég többi saját gyártású szériájától, hogy az alkotók ezúttal nem valami különlegeset, az átlagnál sötétebbet és felkavaróbbat akartak mutatni, hanem beérték azzal, hogy az egész család számára nézhető és élvezhető produktumot tegyenek az asztalra.
ZŰR AZ ŰRBEN
A cselekmény a – beszédes nevű – Robinson család körül bonyolódik, akik ott vannak az Alpha Centauri felé tartó első kolonisták között. A nyitó epizód in medias res dob minket az események sűrűjébe, hiszen a sorozat lényegében azzal kezd, hogy az öttagú família (a szülők és három gyerek) kényszerleszállást hajt végre egy idegen bolygón. Az első évad sztorija a planéta elhagyásáért folytatott küzdelmet követi végig, és ezt színesíti egy robotszerű idegen lény, illetve a kötelező antagonista felbukkanása, aki az ármánykodásával rendre keresztbe tesz hőseinknek.
A szereplők a tíz rész mindegyikében szembesülnek egy óriási problémával, amire jól kiválasztott és felkészített tudósokként végül mindig találnak megoldást, a veszély elhárítása közben pedig visszaemlékezések formájában tárulnak fel a szereplők közti kapcsolatok mélyebb rétegei, a kezdeti katasztrófát kiváltó esemény messzire visszanyúló összefüggései,
Mindezt a netflixes sorozatoktól általában megszokott minőségben kapjuk, tehát a látvány rendben van, illetve a színészek is jól lettek összeválogatva (Molly Parker a House of Cards-ból, Toby Stephens a Fekete vitorlákból, illetve Parker Posey), és akárcsak a Stranger Things esetében, az ifjú titánok sem idegesítőek, ugyanakkor a Lost in Space minden epizódjának minden egyes percén érződik, hogy a finanszírozást vállaló cég és az alkotók ezúttal abszolút biztonsági pályán mozogtak.
DISNEY A NETFLIXEN
A sorozat ledarálása egy hétvégét vett igénybe, és a kanapén ülve végig olyan érzésem volt, mintha egy átlagnál hosszabb Disney mesedélutánra váltottam volna jegyet. A karakterek folyamatosan konfliktusban vannak, de egy-két esetet leszámítva nem történik semmi igazán tragikus, hiába jelentkezik rendre újabb veszély és akadály, nincs valódi feszültség, sőt a hatodik részre már kifejezetten idegesítő, hogy hiába vannak itt a földgolyó legokosabb emberei, ha a „főgonoszról” van szó, akkor rendre a lehető leghülyébben viselkednek, simán bedőlnek a messziről ordító cseleknek és hazugságoknak.
Mindez persze a családi műfajból is adódó sajátosság, és az tényleg kétségtelen, hogy a Lost in Space tipikusan olyan sorozat, ami közösen nézhető a gyerkőcökkel, de az olyan bátrabb próbálkozások után, mint a House of Cards, az Orange is the New Black, a Dark és a Narcos, sokaknak csalódás lehet a szolgáltatás egyik legújabb reménysége. A Lost in Space egyáltalán nem használta ki azt a potenciált, hogy a Netflixnél lényegében bármit lehet, és a készítők a jól bevált sémák felrázása helyett
Félreértés ne essék, a Lost in Space nem rossz sorozat, de nem is maradandó élmény: sosem fogunk annyit beszélni róla, mint Stranger Thingsről, a Black Mirrorról, a marveles hősökről vagy a The Crownról. A családira hangolt űrbalhé hétvégi szórakozásnak elmegy, a történet az utolsó három részre még érdekes csavarokat is tartogat, ugyanakkor az utolsó epizód cliffhangere ellenére is kerek egészként funkcionál. A záró képsorokból viszont egyértelmű a folytatás, és a hivatalos bejelentés hiányában is biztosra vehető a második évad, hiszen a pletykák szerint már el is kezdődött a forgatás.
