Miközben a sok esetben radikális retorikát folytató, az EU-t belülről bíráló Orbán Viktor a szélsőjobboldali európai pártok egyik hivatkozási pontjává vált, kormánya a konfliktusos szomszédságpolitikai ügyekben (ukrán nyelvtörvény, marosvásárhelyi iskola) a legkeményebb diplomáciai eszközök használatától sem riadt vissza 2017-ben. Míg Ukrajna esetében a magyar kormány korábban uniós szinten szorgalmazta az ukrán társulási szerződés felülvizsgálatát, addig december elejére már a NATO-Ukrajna tanácsülést is blokkolta. Ennek következményeként tizenegy NATO-tagállam (beleértve Németországot) levélben tiltakozott a döntés ellen.
Kifejezetten pozitív szomszédságpolitikai fordulat következett be ugyanakkor Ausztriát illetően, mivel a Fidesszel menekültpolitikai kérdésekben egy platformon lévő, és Orbán Viktorral, illetve Szijjártó Péterrel is jó kapcsolatot ápoló néppárti Sebastian Kurz alakított kormányt. Hab a tortán, hogy az Osztrák Néppárt (ÖVP) az orbáni menekültpolitikát magasztaló radikális jobboldali, oroszbarát Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) lépett koalícióra.
![2017: egy lépéssel közelebb kerültünk a Kelethez 1](https://s.24.hu/app/uploads/2017/12/a_000_qh89j_gettyimageshungary_eza.jpg)
Fotó: Europress/AFP/ Alex Halada
Lázadás Berlin és Párizs ellen
A 2017. szeptemberi német választások után újabb mélypontra jutottak a magyar-német kapcsolatok; ezt jelzi, hogy megalapítása után 27 évvel idén először nem rendezték meg a magyar-német fórumot, amely a kétoldalú viszony egyik legfontosabb politikai fóruma volt. A magyar kormány az elmúlt években Angela Merkel német kancellárt tette meg a „nihilista”, Európát „romlásba” döntő „liberális” elit fő képviselőjének, a magyar-német viszony részben ezért, részben az orbáni illiberális államépítés következtében, részben a nemzetközi migrációval kapcsolatos viták okán alaposan lehűlt.
Az Orbán-kormány szempontjából a német választások két legfontosabb tanulsága, hogy az uniópártok meggyengülése és a szélsőjobboldal előretörése kapóra jön a magyar kormányfő víziójának igazolásához a „lázadás évéről”. Szintén a kétoldalú kapcsolatok feszültebbé válását jelzi, hogy Merkel egyre keményebb retorikát alkalmaz a Fidesz-kormánnyal szemben: idén ősszel már egyenesen arról beszélt, hogy Magyarország az Európai Bíróság ítéletének elutasításával, vagyis a menedékkérők ideiglenes elosztásának megtagadásával kockára teszi Magyarország uniós tagságának folytatását.
Berlin hozzáállását nagymértékben befolyásolja majd a koalíciós tárgyalások alakulása; amennyiben a CDU/CSU-nak nem sikerül nagykoalícióra lépni a szociáldemokratákkal, a német szövetségi kormány béna kacsaként még kevésbé tudna nyomást gyakorolni az Orbán-kormányra. Amennyiben viszont sikerülne megállapodni az Orbán-kormánnyal hagyományosan kritikus szociáldemokratákkal, az tovább mélyítheti a két ország közti feszültséget. Ám nyílt politikai nyomásgyakorlás helyett valószínűbb, hogy
A brexit kapcsán valószínűleg minden idők legnagyobb uniós költségvetési reformja készül, amelynek keretében várhatóan szigorítani fogják a kohéziós források elosztását, ami negatívan érintené Magyarországot. Mindezek tudatában Orbán Viktor a saját kormánya által közzétett adatoknak is ellentmondva azt állítja, hogy a magyar gazdaságot uniós források nélkül is lehet működtetni, mert annak motorja nem az uniós pénz, hanem a magyar dolgozó emberek. Ehhez képest a kormány megbízásából a KPMG és a GKI Gazdaságkutató által készített tanulmány kerek perec kimondja, hogy az uniós támogatások nélkül csökkent volna a GDP, ráadásul a gazdaság versenyképessége a beáramlott 14 ezer milliárd forint ellenére a romlott.
Az Emmanuel Macron győzelmével járó franciaországi politikai átrendeződés teljesen ellentmondott a „lázadás évének”. Az unió jövőjét markánsan meghatározó franciaországi politikai átrendeződés nem jött jól a Fidesznek: az új francia elnök személyében a magyar kormány ugyanis mindenképpen ellenlábast, nem pedig szövetségest kapott. A liberális, européer politikus győzelme az orbáni illiberális értékuniverzumon osztozó Marine Le Pen felett rácáfolt a Fidesz várakozásra, amelynek sajtója inkább Le Pen mellett foglalt állást.
![2017: egy lépéssel közelebb kerültünk a Kelethez 2](https://s.24.hu/app/uploads/2017/12/k_epa20170507266.jpg)
Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Thomas Samson
Markánsan eltérnek a Fidesz és az új francia elnök EU jövőjével kapcsolatos víziói, a magyar kormány kezdettől elutasította az eurózóna mélyebb integrációját célzó terveket és Macron eurozóna-költségvetésre, illetve európai pénzügyminiszteri poszt kialakítására vonatkozó elképzeléseit. Szakminiszteri szinten több egyeztetés is zajlott a két kormány között Macron uniós reformtervei és a kiküldött munkavállalók kérdésében. Utóbbi kudarcával a magyar kormány az októberi uniós szavazáson szembesült, amikor Szlovákia és Csehország a kitartó francia lobbitevékenységének köszönhetően végül kiszavazott az előre egyeztetett visegrádi álláspontból és támogatta a direktíva módosításáról szóló dossziét.
Semmi nem állhat a szabadságharcos retorika útjába?
Mindazonáltal több tényező is közrejátszik abban, hogy Macron reformtervei miatt sem a magyar kormánynak, sem a többi nem eurozóna-tagállamnak nincs oka túlzott aggodalomra. Egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy nyomás alá akarnák helyezni a valutaunión kívüli országokat a mielőbbi csatlakozással összefüggésben. Ez különösen nagy ajándék a választási kampány előtt álló Fidesz számára, amely pillanatnyilag nem érdekelt a további szuverenitásátadást feszegető eurozóna-vita hazai lefolytatásában. Mindemellett az elhúzódó német koalíciós tárgyalások jelentősen fékezik a valutaövezet megerősítéséről, illetve az integráció jövőjéről szóló diskurzust, amely stabil mandátummal rendelkező berlini kormány híján aligha lesz zökkenőmentesen kivitelezhető.
Amennyiben a tagállamoknak jövő júniusig sem sikerül közös nevezőre jutni a dublini rendszer reformjáról, akkor konszenzus helyett minősített többséggel kell kicsikarni a döntést a kérdésben. Mivel Brüsszel eleve az Európai Bírósághoz fordult amiatt, hogy Magyarország nem hajlandó végrehajtani a menekültek átmeneti kötelező elosztására vonatkozó döntést, a magyar kormány az elhúzódó vitát kihasználva a lehető legnagyobb intenzitással tudja majd napirenden tartani a menekültügyet, kiszorítva ezzel minden jelentősebb uniós szakpolitikai vitát. A kormányzati narratíva elsősorban a félelmek ideológiai, világnézeti alátámasztására törekszik, a tradicionális társadalmi értékek és a keresztény kultúra képviseletének kisajátítása révén. Oly módon igyekszik az Európát és Magyarországot fenyegető iszlám terjeszkedése elleni „védőbástya” szerepébe helyezkedni, hogy a nihilistának, dekadensnek és hanyatlónak bélyegzett Nyugattal szembeni alternatívaként láttatja magát. A Medián októberi felmérése szerint kiválóan működik a kormányzati propaganda: a magyar társadalom ma már jobban tart Soros Györgytől, a civilektől és az Európai Uniótól, mint Oroszországtól.
Még a magyar-lengyel páros is leszalámizható
A visegrádi együttműködés az elmúlt években elsősorban abból a praktikus okból értékelődött fel a Fidesz számára, hogy Orbán Viktor a V4-partnerek segítségével igyekezett multiplikálni európai uniós befolyását a menekültválság során. Orbán szerint „most (2017-ben) dől el, Európa népei visszaveszik-e saját nemzeti életük irányítását a gazdasági elitekkel összefonódott európai bürokratáktól”. Ebben politikai szövetségesre lelt a lengyel kormányzó pártban, a Jog és Igazságosságban (PiS), amellyel az Európai Bizottsággal folytatott jogállamisági viták kapcsán kölcsönös védelmet biztosítanak egymásnak.
![2017: egy lépéssel közelebb kerültünk a Kelethez 3](https://s.24.hu/app/uploads/2017/12/dmoha20170719009.jpg)
Fotó: MTI/Mohai Balázs
Az eddigi gyakorlat ugyanakkor a Budapest-Varsó illiberális szövetség törékenységére is rávilágított. A lengyel ellenzéki Donald Tusk Európai Tanács élére történő újraválasztásának megszavazása azt igazolta, hogy egyéni érdekek mentén még a lengyel-magyar szövetséget is le lehet szalámizni az EU-ban. Ez átmenetileg feszültséget okozott ugyan a Fidesz és a PiS kapcsolatában, de a véd- és dacszövetség a nyilvánosság szintjén továbbra is fontos hangsúlyt kap a két párt retorikájában.
Ha valaki megtámadja Lengyelországot, az megtámadja egész Közép-Európát
– jelentette ki Orbán Viktor azzal kapcsolatban, hogy Brüsszel elindította az EU-Szerződés 7-ik cikke szerinti eljárás első szakaszát Varsóval szemben. A szóban forgó eljárás valódi törésteszt lehet a két ország kapcsolatában, a magyar kormány ugyanis minden fórumon megerősítette, hogy kész megvétózni Lengyelország tanácsi szavazatának felfüggesztését. Eközben a Brüsszellel szemben jóval mérsékeltebb, az uniós mainstream irányába gravitáló szlovák szociáldemokrata kormány egyre eltérőbb irányt vesz az EU-n belül, ami a közös visegrádi fellépést is nehezíti. Csehország esetében pedig minden attól függ, hogy Andrej Babis kormányát mely pártok lesznek hajlandók kívülről támogatni.
Amerikai-magyar kapcsolatok: business as usual
Donald Trump megválasztása után rövid ideig úgy tűnt, hogy a kétoldalú kapcsolatok jól elhatárolható módon különválnak az Obama- és a Trump-korszakban. Orbán Viktor, aki 2016 nyarán elsőként állt ki Trump mellett, abban bízott, hogy az új adminisztráció 180 fokos fordulatot hoz majd az elmúlt években rendkívül feszültté vált magyar-amerikai kapcsolatokban. Trump első elnöki éve azonban épp azt igazolta, hogy az Orbán-kormánnyal kapcsolatos kritika továbbra is kétpárti támogatást élvez az USA-ban: nemcsak a Demokrata Párt, de a Republikánus Párt egyes vezető külpolitikusai (például John McCain) is élesen kritizálják a magyar kormány antidemokratikus lépéseit, de főleg oroszbarát politikáját.
A rendkívül nagy költségvetéssel működő washingtoni magyar lobbi ugyanakkor sikeres volt abban, hogy a Magyarországgal szembeni kritikákat átmenetileg tompítsa. Ebben fontos szerepet játszottak az olyan, vélhetően a magyar kormány által anyagilag is támogatott szereplők, mint Dana Rohrabacher, a képviselőházi külügyi bizottság vonatkozó albizottságának Putyin-barát elnöke. A változatlan hozzáállást igazolja a republikánus szövetségi kormány felajánlása, miszerint közel 200 millió forinttal támogatja a magyar vidéki sajtót a kiegyensúlyozottabb tájékoztatás elősegítésének céljával. Ezért a magyar kormány 2017. november 14-én bekérette David Kostelancik ideiglenes magyar ügyivivőt és a magyar választásokba történő beavatkozással vádolta meg az Egyesült Államokat, amivel újabb mélypontra süllyedtek a kétoldalú kapcsolatok. Üzenetértékű az is, hogy Donald Trump több régiós ország vezetőjével is találkozott már bilaterális szinten, Orbán Viktorral azonban még nem.
![2017: egy lépéssel közelebb kerültünk a Kelethez 4](https://s.24.hu/app/uploads/2017/01/david_kostelancik_5.jpg)
Egyre problematikusabbá váló nyugati kapcsolati rendszerünket hivatott részben ellensúlyozni, hogy a Nyugatot rendre hanyatlónak ábrázoló Orbán Viktor az autoriter, harmadik világbeli szövetségeseit annál intenzívebben magasztalja fel: 2017-ben maga posztolta ki Facebook-oldalára egy fotót amin az „egy út, egy övezet” nevű pekingi munkaértekezleten Hszi Csin-Ping kínai, Vlagyimir Putyin orosz, Recep Tayyip Erdogan török és Alexander Lukasenka belorusz államfővel találkozik.
A magyar kormány a keleti nyitás stratégia jegyében tovább erősítette kapcsolatait Iránnal és Azerbajdzsánnal is; előbbivel nukleáris együttműködést kötött, utóbbival pedig több területen is törekszik a gazdasági kapcsolatok elmélyítésére. Az azeri pénzmosással összefüggő nemzetközi botrány világított rá, hogy egy szoros bakui kormánykapcsolatokkal rendelkező offshore cég dollármilliókat kapott a magyar MKB Bankban vezetett bankszámlájára azt követően, hogy a magyar kormány 2012-ben kiadta Bakunak Amil Safarovot.
Tovább a keleti úton
Az orosz-magyar kétoldalú kapcsolatok szempontjából rekordévnek számít 2017, amikor Orbán Viktor kétszer is találkozott Vlagyimir Putyinnal. A 10 milliárd eurós orosz hitelből, a Roszatom által épített Paks 2 atomerőmű megépítése 2018-ban kezdődik, Orbán Viktor pedig megerősítette, hogy már elkezdték a 2021 utáni orosz-magyar hosszútávú gázszerződés előkészítését. Következésképpen Magyarország Oroszországtól való energiafüggése csak erősödni fog – paradox módon a szuverenitásra, az energiabiztonságra és a Brüsszel elleni szabadságharcra hivatkozó magyar kormány révén.
Politikai gesztusokból sem volt hiány az Orbán-kormány részéről: Magyarországon második világháborús szovjet emlékművet avattak, Putyinnak díszpolgári címet adott a Debreceni Egyetem, az oroszbarát, kirekesztő, szélsőséges, homofób Családok Világkongresszusát pedig állami szintű rendezvénnyé emelték, ahol a magyar miniszterelnök is felszólalt. Noha Orbán a viszonyt pragmatikusnak próbálja beállítani, amely csak a kölcsönös érdekek kiaknázásról szól, illetve Orbán Oroszországot ellensúlyként „felhasználni” az EU-val és nyugati partnerekkel szemben (például rendszere finanszírozásra), valójában Magyarország a Kreml eszköze az EU és a Nyugat gyengítését célzó putyini stratégiában: ahogy az orosz Sputnik ábrázolta, a „Kreml faltörő kosa”. Mivel 2018-ban Oroszországban elnökválasztás, Magyarországon pedig parlamenti választás lesz, ez a narratíva feltehetően még tovább erősödik majd az orosz médiában.
Eközben Magyarországon komplett dezinformációs ökoszisztéma épült ki, kezdve a kormányzati irányítású médiában terjedő összeesküvés-elméletektől egészen odáig, hogy az oroszbarát propagandaoldalak beálltak a Fidesz mögé. A Political Capital 2017. szeptember-októberi időszakban végzett tartalomelemzése azt mutatta, hogy a hazai oroszbarát oldalak (Hídfő, Világlátó, stb.) cikkeinek több mint 30 százaléka visszhangozta a magyar kormány álláspontját, idézte Orbán Viktor politikai iránymutatásait. Eszerint a Fidesz említése jóval meghaladja az ellenzéki pártokét, s míg a szóban forgó oldalak a kormányt támogatják, addig az ellenzéki pártokat döntően támadják ezek az orgánumok. Ez azt jelzi, hogy a Kreml által szervezett dezinformáció a korábbiaknál még erőteljesebben, „külső” geopolitikai hivatkozás nélkül, elsősorban a magyar kormány narratíváit felerősítve kíván hatni a magyar belpolitikára.
Összegzésként megállapítható tehát, hogy a magyar kormány 2017-es külpolitikai mérlegét tekintve egy öles lépéssel még közelebb került a Kelethez.
A szerző a Political Capital külpolitikai elemzője
Kiemelt képünkön: Orbán Viktor miniszterelnök (k) érkezik az EU Keleti Partnerség Csúcstalálkozóra Brüsszelben 2017. november 24-én. Balra Várhelyi Olivér nagykövet, a brüsszeli Állandó Képviselet vezetője, jobbra Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs