A hvg.hu teljes egészében közölte Rákay Philip, volt M1-főnök levelét, amit azután írt, hogy a HVG egyik munkatársa Rákay egyik új cégéről tett fel neki néhány korrekt kérdést.
Rákay Philip viszont ezen valamiért nagyon kiakadt és írt egy olyan levelet, amit akár rögtön küldhetne is tovább Kerényi Imrének, mert helyet érdemelne Bayer Zsolt mellett a Nemzeti Könyvtár lapjain.
Tudja, az a legnagyobb baj, hogy Ön teljesen el van tájolva.
Kezdi válaszát Rákay Philip, amiből rögtön sejthető, hogy nem unalmas válaszok jönnek az unalmas újságírói kérdésekre, hanem a dili hullámvasút fékét engedte ki ezzel a NER-kompatibilis vállalkozó.
Rákay a győztesek szerénységével teszi helyre a munkáját végző újságírót. Egy morzsányi kételynek nem hagy helyet, biztos kézzel húzza meg a közte és az újságíró közti frontvonalat:
Valószínűleg még mindig abban a hitben ringatja magát, hogy elvbarátaival – a balliberális értelmiséggel – együtt Önök még komolyan vehető tényezők, s évtizedes véleménydiktatúrájuk árnyékában változatlanul alakítói, számonkérői, erkölcsi- és morális ítéletosztói lehetnek a magyar közéletnek.
Egy ilyen nagy koponya, mint Rákay képes kilátni ebből a Magyarországnak nevezett dobozból, és rögtön globális kontextusba helyezi a közte és az újságíró között feszülő ellentétet.
Rossz hírem van: ez a bolsi világ elmúlt, s hála az Istennek, szépen lassan, de biztosan világviszonylatban is alámerülni látszik az a szélsőliberális, internacionalista, beteg értékrend is, amit Ön és kedves hetilapja konokul képvisel.
Megváltozott a világ, írja a Műsorvezető kerestetik című műsor egykori győztese, és ebben már nincs helye sem „a ballib sajtóhadsereg janicsárjainak”, sem a „történelem szemétdombjára kerülő ideológia közlegényeinek.” Hát ezért nem válaszol Rákay a kérdésekre, hanem írt inkább egy ilyen mulatságos pamfletet.
Aztán persze kiderül mi zavarja igazából: az, hogy szerinte azt sugallják az újságírói kérdések, hogy ő nem a piacról él. Ezt ugyan nem feltételezte kérdéseivel a HVG újságírója, de Rákaynak valamiért mégis van egy ilyen becsípődése, hogy itt ezzel támadhatják. Lehet Rákaynak vannak olyan ismerősei, akik állami csecseken lógnak, nem pedig a piacról élnek, és Rákay ezért úgy gondolja, hogy ők kevésbé sikeres üzletemberek?
Tudom, hogy nehéz fejben összeraknia velem kapcsolatban azt a képletet, hogy cégeim kizárólag az üzleti világból – hogy jobban értse: a piacról – kapják megbízásaikat, de a tény ettől még tény marad: az SD & Watson Consulting Zrt. – amelynek Ön még a pontos nevét sem volt képes eltalálni – semmiféle magyar állami, vagy kormányközeli megbízással, szerződéssel nem rendelkezik és – kapaszkodjon meg – a Norton Consulting Zrt. – amely e pillanatban csupán bejegyzés alatt áll – is ezt az üzleti modellt kívánja követni. Furcsa, ugye? Egy kormányközeliként elkönyvelt, “múltba révedő, reakciós, jobboldali, mucsai” üzletemberként is sikeres lehet multicégek stratégiai- és kommunikációs főtanácsadójaként.
Szinte feszíti az embert a vágy ezen sorok olvasása után, hogy odamenjen Rákay Philiphez és azt mondja neki: „Nyugalom, Rákay úr, ön nem egy reakciós mucsai üzletember, aki állami megrendelésekből él, hanem egy sikeres üzletember!”
De van itt más is: Rákay Philipet az is felhúzta, hogy a HVG-ben olyan cikk jelent meg a Mezőhegyesi Ménesgazdaságban betöltött igazgatósági tagságáról, ami szerinte nettó hazugság. Ugyanis szerinte azt feltételezték, hogy ebből nyerészkedik, miközben 102 ezer forintot kap csak a munkájáért:
Az persze fel sem merül Önben, hogy lehetnek olyan köz-, és egyben szívügyek, amelyek szolgálatába örömmel állítja az ember tanult és szerzett tudását, tapasztalatait – kvázi társadalmi munkában…
A Z+ zenecsatorna alapítója és a kormány szócsövévé silányított közmédia egyik oszlopos tagja szakmai ügyekben is HVG-s „kollégája” segítségére siet, aki kérdezett tőle néhányat, mielőtt írt volna róla:
Tudja mi a szörnyű ebben az egészben? Hogy Önben és hasonszőrű kollégáiban nyomokban sem munkál az újságírói felelősség és etika.
Ezután már csak a lezárás következik, a feltett kérdésekre hiába várják a választ a HVG-nél, azt ebbena levélben biztosan nem találják meg.
Elhiszem, hogy kampány van és az is világos, hogy közeledik az egyeseknek oly kedves Tanácsköztársaság centenáriuma is, de nem lehetne, hogy e minősíthetetlen, gyilkos balos hagyomány égisze alatt ne hergeljék tovább olvasóikat és az ország közvéleményének egy részét azok ellen, akik cégeikkel sikeresek az üzleti életben? És újra hangsúlyozom, hogy Ön is megértse: nem állami megbízásokból!
Mindennek fényében arra szeretném megkérni, legközelebb akkor jussak majd eszébe, ha a fent említett cégeim valamelyikében akár egyetlen, a magyar államhoz köthető szerződést is talál! Addig azonban nyomatékosan arra kérem, fejezze be a személyemmel kapcsolatos hangulatkeltést!
Üdvözlettel:
Rákay Philip
