Ördögi, pontosabban ördögös kódex látható Stockholmban. A kézírást latinul “Codex Gigas”-nak, azaz Nagy Könyvnek nevezik, de többen az Ördög Bibliájaként emlegetik. Bohémiában, a mai Csehország területén készítették a 12. században, valószínűleg a podlažicei bencés kolostorban. A harmincéves háború végén, 1648-ban egyéb zsákmányolt portékával együtt került Svédországba; jelenleg a Stockholmi Nemzeti Könyvtár őrzi. Annak idején nehéz dolguk lehetett a fosztogatóknak, mert minimum két ember kellett a cipeléséhez, ugyanis a könyv egy méter magas és hetvenöt kilogramm.
Nem csak a méretei miatt különleges a könyv, a tartalma is egyedülálló. A latin nyelvű Biblia-fordításon, a Vulgatán kívül szerepel benne a zsidó történész Josephus Flavius (37–100) Zsidó régiségek műve, Sevillai Szent Izidor (560–636) Etimológiái, ókori gyógyászati szövegek, valamint Prágai Cosmas szerzetes 1050-ben írt Bohémia Krónikájának másolata.
Az összes mű hiánytalanul szerepel a könyvben, ám Tudósok szerint annak a szerzetesrendnek a szabályait írhatták rájuk, akiknél a könyv készült. Mások viszont úgy hiszik, ezekre rögzítették a Sátánhoz szóló imákat.
Két okból vélik úgy, hogy a könyv a Sátán műve. Az első mindenki számára nyilvánvaló, aki megnézi a könyv 290. oldalát, melyen egy félméteres ördög rajza szerepel. Az arca zöld, guggoló pózban mereszti szarvát és karmait.
A legenda szerint a hatalmas könyv egyetlen szerzetes munkája. A férfit halálra ítélték, és csak úgy menekülhetett meg, pontosabban odázhatta el az élve befalazás időpontját, ha egyetlen éjszaka alatt előáll egy a kolostor számára dicsőséget hozó művel. A legenda szerint a Sátántól kért segítséget, aki a szerzetes lelkéért cserébe meg is írta a művet. A könyv állítólag gonosz erővel bír, aki túl közel kerül hozzá, arra balszerencsét hoz.
Egy 19. századi anekdotagyűjtemény számol be arról, mi lett az elbóbiskolt portással, akit egy éjszakára véletlenül bezártak a nemzeti könyvtár központi olvasótermébe, ahol az Ördög Bibliáját is tárolták. Amikor felébredt, azt látta, hogy az összes könyv mozog, táncol. Reggel az asztal alá kuporodva találtak rá, hátralévő napjait elmegyógyintézetben töltötte.
Csakhogy egyetlen éjszaka alatt lehetetlen lekörmölni: ha valaki a nap 24 órájában ezzel foglalkozna (démoni segítség nélkül), akkor is 5 évébe telne megírni.
Lélekért püspöki süveg
A lelkét áruba bocsátó ember motívuma már középkori történetekben is felbukkant. Theophilus 6. századi főesperesről az a legenda keringett, hogy püspöki kinevezése érdekében alkut kötött az Ördöggel. Később megbánta tettét, és Szűz Máriához folyamodott segítségért. Hetvenhárom napig böjtölt, és amikor az ördöggel kötött szerződése megsemmisült, megkönnyebbülten távozott az élők sorából (vagy belehalt az éhségbe).
A démoni közbeavatkozás nem szűnt meg a középkorral, számos alkotásról tartják azóta is, hogy az Ördög sugalmazta. Giuseppe Tartini olasz zeneszerző 1713-ban azt mesélte a barátjának, hogy azután tudta megírni g-moll szonátáját, hogy álmában alkut kötött az Ördöggel. Odaadta a hegedűjét a Sátánnak, aki egy briliáns darabot játszott el rajta. Miután Tartini felébredt, megpróbálta felidézni a hallottakat és az ebből alkotott művet Az ördög trillájának nevezte el. Ez a szonáta lett Tartini kedvence, bár azt mondta, meg sem közelíti a darabot, amit álmában az Ördög játszott.
Zenekarokat is ért az Ördöggel cimborálás vádja, köztük a Beatles-t és a Rolling Stones-t. Aki elmerülne a sátáni konteókban, kattintson le néhány ilyesmivel foglalkozó oldalt. Még érdekesebb az Ördög bibliájának pár hónapja digitalizált változatát nézegetni. Na, nem azért, mintha hinnénk a legendában, hanem mert kiemelkedő műalkotás.
