„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – ezekkel a szavakkal írt történelmet Neil Armstrong. Szombaton volt negyven éve, hogy a bő három napig tartó ott-tartózkodás után az Apollo-17 legénysége utolsóként járt égi kísérőnkön. Adódik a kérdés, hogy mit mondtak zárásként?
Nos, a hivatalos változat az, hogy Eugene Cernan parancsnok közvetlenül a hazaindulás előtt a következőkkel búcsúzott: „A felszínen vagyok; és ahogy megteszem az ember utolsó lépését a felszínen, hogy egy időre – de remélhetőleg nem túl sokáig – hazatérjünk, csak szeretném elmondani, hitem szerint mit jegyez majd fel a történelem. Azt, hogy Amerika jelenbéli kihívása kovácsolta az emberiség jövőbeli sorsát. És, ahogy elhagyjuk a Holdat a Taurus-Littrowon, úgy hagyjuk el, ahogy jöttünk, és ha Isten is úgy akarja, ahogy majd visszatérünk: békével és reménységgel az egész emberiség számára.“
Nos, az Atlantic áttúrta néhány felvétel leiratát, és mint kiderült, a beszállás után – de még a visszaszámlálás előtt – a következők hangzottak el: „Oké. Akkor induljunk. Hagyd a kamerát… [érthetetlen]“
Persze valószínűleg Neil Armstrongék sem voltak csendben a történelemkönyvekbe illő verbális belépő előtt, úgyhogy a magunk részéről Cernan parancsnoktól sem vitatnánk el a költői zárást.