Ismeretlen magyarok: Willy Pogány, a két világháború közti Amerika egyik legismertebb grafikusa

Willy Pogány Pogány Vilmos András néven 1882-ben született Szegeden, gyermekkorát paraszti környezetben, állatok közt töltötte. Hatévesen szülei Budapestre küldték, ahol a gimnázium elvégzése után előbb a mérnöki pálya felé kezdett kacsintgatni, hogy édesapja halála után támogathassa édesanyját, de a rajz és festészet szeretete miatt végül a művészet felé indult. Egy évet töltött a Műszaki Egyetemen, de eközben is rengeteget rajzolt. Végül egy művészeti iskola elvégzése után előbb Münchenbe, majd Párizsba ment, ahol további tanulmányokat folytatott.

A francia fővárosban két évet töltött, de nem figyeltek fel tehetségére, így rengeteget nélkülözött. Félretett pénzéből 1906-ban Londonba indult, ahol végre utolérte a szerencse, és könyvillusztrátorként kezdett dolgozni. Emellett portrékat, falfestményeket és más képeket is készített, sőt, a szobrászatba is belekóstolt. 1909-ben a Franklin Társulat számára illusztrálta Jókai Mór Mire megvénülünk című, 1865-ben megjelent regényének mindkét kötetét:

53 fotó

Itt készítette el első négy komoly munkáját, amellyel bekerült a magasan jegyzett grafikusok köreibe: Samuel Taylor Coleridge legismertebb költeményét (Ének a vén tengerészről, Szabó Lőrinc általi magyar fordítása a Nyugatban jelent meg, itt olvasható) 1910-ben, a Tannhausert 1911-ben, a Parszifált 1912-ben, a Lohengrint pedig 1913-ban készítette el kalligráfiai igényességgel, illusztrálta őket, és tervezte meg borítójukat.

Az Ének a vén tengerészről (1910)

3 fotó

Tannhauser (1911)

2 fotó

Parszifál (1912)

3 fotó

Lohengrin (1912)

6 fotó

Tíz, Londonban töltött év után, 1914-ben végül az Egyesült Államokba költözött, mert elkezdte érdekelni a színház világa. Előbb kisebb színpadok számára készített díszleteket és jelmezeket, de 1917-1921 közt például a világhírű Metropolitan Opera is igénybe vette a szolgálatait.

Műveivel díjak egész sorát nyerte el, többek közt a Panama Pacific International Exposition néven is ismert 1915-ös világkiállításon is aranyérmet szerzett.

Nem hagyott fel az illusztrációk készítésével sem, rajzait egy egész sornyi magazin, köztük a Harper’s Weekly, a Ladies Home Journal, a Theatre Magazine, vagy épp a Metropolitan Magazine közölte. A harmincas és negyvenes években Hollywoodban is dolgozott – előbb díszlettervezőként, majd art directorként öregbítette már egyébként sem csekély hírnevét. Dolgozott a Boris Karloff főszereplésével készült A múmiában (1932), de az Oscarra jelölt 1937-es Make a Wish-ben is. Festett a Barrymore család, Douglas Fairbanks Jr., vagy épp a világhírű operaénekes, Enrico Caruso számára is.

A per

Whittaker Chambers (1901-1961) amerikai újságíró és író, az Amerikai Kommunisa Párt tagja, éveken át szovjet kém 1952-es önéletrajzában, a mely a Witness (Tanú) címet viselte, Willy Pogányt a Magyarországi Tanácsköztársaság egyik népbiztosa, Pogány József politikus, újságíró testvéreként említette meg. Ez természetesen nem volt igaz, így a művész egymillió dollárra perelte Chambers-t. A pert elvesztette.

1908-ban Londonban feleségül vette Lilian Rose Dorist, akitől két gyermeke született. 1933-ban váltak el, a következő évben pedig a férfi elvette Elaine Cox írónőt, akivel együtt több gyermekkönyvet is írt.

Pogány 1955-ben, hetvenkét évesen halt meg.

Néhány műve: